[ TARTALOM ]
A hupikék szavunk a "hupál, hupogat", üt-ver jelentésű igéből származik. Tehát ütéstől eredő kék foltot jelent. A tulipiros megfejtése már nem ilyen egyszerű. Egyes kutatók a finn "tuli", vagyis tűz szóval egyeztették, mások a tulipán pirosból próbáltak magyarázni, sőt a franciaországi Tours helynevet is keresték benne. Csefkó Gyula szerint a tulipiros tulija a túr szóból származik. De ennek nincs köze Tours városához, hanem azonos azzal a szláv eredetű és "fekély, seb" jelentésű főnévvel, melyet mai köznyelvünk már nem ismer. Csak ebben a közmondásban emlegetjük még: "Közös lónak túros (tehát nem túrós!) a háta."
Ahogy a hupikék a verés okozta szederjes folt a testen, ugyanúgy a verés okozta sebnek turipirosa a tulipiros.
[ TARTALOM ]
Az ispiláng szó nagy reményeket keltett azokban, akik minden magyar népies játékban valamely ősi, pogánykori kultusz emlékét sejtették. Nagyon ragaszkodott e szó magyarságához Pósa Lajos is, "a magyar gyermekirodalom megalapítója, ki birokra kelt volna avval, aki az ispilángnak legősibb magyar származását tagadásba vette volna". Ezt Herman Ottó írta 1914-ben, abban a dolgozatában, amely véglegesen tisztázta az ispiláng eredetét, miután előzőleg már Vikár Béla megfejtette a szó származását, és kiderítette, hogy az ispiláng nem más, mint az "ich spiele ein" német kifejezés elferdítése...
Herman Ottó a magyar tanítósághoz fordult, s kérdésére Patkó Olivér küldte meg a régi Arad megyei Szemlakról a választ. A falu sváb lakossága híven megőrizte az ispiláng teljes német szövegét, amely így kezdődik:
|
Ich spiel ein, Ich spiel ein, Ich spiel einen Rosenkranz... |
Az "ich spiel ein" népiesen "ich spiel án"-nak hangzik, s nyilván ez az "ich spiel án" alakult át a magyar gyerekek fülében ispilánggá.
[ TARTALOM ]
A szóban szereplő szögnek semmi köze a vasszöghöz. A szöghajban a szög, mint melléknév szerepel, a jelentése: érett gesztenyehéjhoz hasonló színű. E régi és elfelejtett szavunk használatára példát Gyöngyösi Istvántól, barokk költőnktől idézünk: "Maga is szöglegény, lova is szerecsen..." Vagyis a barna hajú legénynek sötét szőrű lova van. De tud a magyar régiség "szögszőrű" paripáról is, sőt, mint a legenda megőrizte, Szent László királyunk kedves harci ménje egyenesen a Szög névre hallgatott. Vagyis hát a szöghajú magyar lány barna, méghozzá gesztenyebarna.
[ TARTALOM ]
A fehérnép kifejezés keletkezése valószínűleg összefügg a fehér színnel kapcsolatos általános hiedelmekkel és kultusszal. Mindig különösen "tisztelt" szín volt, az ártatlanság, a gyöngédség színe. Az ősi vallásos szertartásokban és varázslatokban kiemelt szerepe volt a legtöbb népnél a fehér lónak, a fehér galambnak, a fehér liliomszálnak.
Egyes nyelvekben a fehér szónak ma is van "szép" jelentése. Ennek némi nyoma talán a magyarban is fellelhető, mint ahogy a megtisztelő szándékú fehérnép általában megfelel a más nyelvekbeli - szépnemnek.
Régen leggyakrabban fehér vászonruhát viseltek a nők. Idővel a ruhadarabok színe megváltozott, de a fehér továbbra is megmaradt általános "női színnek". Ezért nevezik Göcsejben a nőket - fehér ruhásnak is. A vászon fehérsége, e két fogalomnak mintegy azonosítása az alapja egy másik, de idetartozó, szintén népi elnevezésnek: a vászoncselédnek is. Ebben is tulajdonképpen a vászon fehér színe a fő dolog. A finnek eposzában, a Kalevalában is lenvászon madárkának (liina lintunak) nevezik az egyik bájos női alakot.
[ TARTALOM ]
Bizony nem friss jövevény a csaj minálunk. Már a háború előtt ismerték; Gelléri Andor Endre le is írta a szót, persze, a művészi hatás érdekében az Egy önérzet története című könyvében. Az Anyanyelvi Kaleidoszkópból tudjuk, hogy még ennél is nagyobb múltja van a mai ifjúsági nyelvben oly gyakori csajnak. Tolvajnyelvi szóként főleg "szerető" jelentésében 1900-tól kezdve vannak rá adataink. Csaknem valamennyi szótárunkban megtalálható. Cigány eredetű szó, a fiúgyermek jelentésű "csávó" nőnemű párja. Megfelelői megvannak az indoeurópai nyelvekben, így a latinban is. Mindent egybevetve a csaj a mi nyelvünkben legalább hetvenesztendős, végső fokon pedig több ezer éves.
[ TARTALOM ]
Bizonyára sokan emlékeznek erre a játékbabára. Posztóból készült a teste, élénk színű posztóból a ruhája is, szeme nagy és kissé ferde vágású volt. A 20-as években jött divatba. Később - bár helytelenül - így nevezték a kelméből varrt babát is, amelynek nagy, kerek szemében a szembogár jobbra-balra elmozdult.
A lencsibabával kapcsolatban sokan a lencsére gondolnak, mert szerintük a baba szeme lencse alakú. Mások a lencsi szót a Lenke név becéző alakjának vélték, s azt gondolták, hogy a lencsibaba tulajdonképpen Lenke baba. Mindez azonban csak véletlen hasonlatosság.
A helyes megfejtés a következő: A lencsi szó egy torinói gyár hangzatos-hivalkodó latin jelmondatából keletkezett úgy, hogy a szókezdő betűket egy szóban foglalták össze. A jelmondat ez: Ludus est nobis constanter industria, vagyis: Nekünk a játék jelenti állandóan a munkát...
Ezt a Ludus est nobis constanter industria mondatból gyártott lenci betűszót aztán jelzőül használták az ott készített árukra, elsősorban a gyár hulladékposztójából készült babáikra. E babák közkedveltté váltak, és hozzánk is eljutottak a lencsi elnevezéssel együtt. S bár ilyen babát ma már csak ritkán láthatunk, a szó megmaradt.
[ TARTALOM ]
A szó szoros értelmében az a "lógós" ló a szélhámos, amely a szélső hámba van befogva. Az ilyen ló kissé szabadabb helyzete miatt többet fickándozhat, szabadabban mozoghat, és kevesebbet húz. Könnyen érthető ezek után, hogy a szélhámos szó a népnyelvben eredetileg a szeles, ugrifüles, bolondos jelentést vette fel. A köznyelvben azonban a német "Schwindler" helyett is használják e kifejezést. Ezt a jelentést pedig sehogyan sem lehet levezetni a szélhámosnak eredeti, "szélső hámba fogott ló" jelentéséből. A szélhámos csak a múlt század 80-as évei óta szerepel a csaló, a Schwindler helyett szókincsünkben. Ilyen értelmű első alkalmazása és elterjesztése feltehetően Tóth Béla író érdeme.
[ TARTALOM ]
A macskamuzsika francia találmány, francia neve: charivari; közutálatnak örvendő személyek éjjeli zenéjének is mondhatnánk. Magyarországon nevezetesek az 1848-as macskazenék. Eleinte Petőfi intézte az előadásokat, később magától is tudta módját a nép. Például április 19-én, mikor a polgármestert és a városi tanácsot elkergették. Este végiglátogatták a detronizált urakat. A szónok, aki a tisztelgő népet vezette, fölállt a megtisztelt ház előtt a tribünre, mondván:
"Ki az a semmirekellő, aki Magyarország fővárosában a magyar szabadságot elnyomni segített? "
E kérdésre ezer ajak kiáltotta a megtisztelt nevet. A szónok folytatta:
"Mit érdemel az olyan hivatalnok, ki Magyarország fővárosában megőszült, magyar kenyéren dudává hízott, s magyarul kenyeret kérni sem tud?"
"Akasztófát"! - hangzott valamennyi torokból.
"Ülhet-e zöld asztalnál tovább is, ki a népnek az igazságot mindig hamis mértékkel szabta?"
"A pokolba vele! Ott morzsoljon kukoricát, láncon!" S ezután megszületett a végső jókívánság:
"Fogadja tehát, tisztelt úr, sok érdemeiért díszes tiszteletét a népnek, és akassza föl magát!"
Erre megzendültek a tülkök, vasfazekak, serpenyők és fütyülők. Ezrek kezdtek el ugatni, nyávogni, fütyülni és pisszegni. S azzal, sicc! Sicc! Egy házzal odébb hömpölygött a forradalmi tömeg.
- Ez volt a macskazene - Magyarországon, 1848 izzó hónapjaiban.
[ TARTALOM ]
Zolnai Béla írja a Nyelv és hangulat című érdekes és tanulságos művében az indulatszavakról:
"Vannak olyan nyelvalakok, amik egyenesen abból a célból nyerik hangalakjukat, hogy bizonyos hangulatot vagy jelentést kifejezzenek." Tehát a hangalakhoz, a hangzáshoz fűződik szükségképpen valami jelentés. A kérdés azonban meglehetősen bonyolult, mert fogalmi jelentéssel bíró szavakból is alakulhat indulatszó. Nézzünk példákat!
A magyar ni! vagy né! a nézdből kurtult indulatszóvá. A jé! a Jézus névből formálódott. Az elriasztó, elzavaró durva mars! kifejezése a német vezényszóból, a Marschból fejlődött haragos indulatszavunkká.
Az igazi indulatszó nyilvánvalóan nem így keletkezik, hanem együtt születik az érzelmekkel. Az ösztönösen feltörő hangcsoportok, egyéni és pillanatnyi alkotások egymástól függetlenül is megegyezhetnek egymással. Ha egy ausztráliai bennszülött tövisbe lép, esetleg ugyanúgy kiálthat fel, mint egy izlandi halász, aki belezuhant a tengerbe. Ezek az igazi, indulatból fakadt indulatszavak megrögződnek, megszokottá válnak és elterjednek, sőt esetleg fogalmi szóvá alakulhatnak.
A jaj és a hujujuj a magyar nyelv sajátja. Az óbégatást a német au weh-ből alakítottuk. Akikre azt mondjuk, hogy óbégat, azt enyhe megvetéssél kezeljük. A jajgatás őszinte indulatot jelez, az óbégatás érzelmi rájátszást. Az indulatszó lényeges kelléke az ember által beleérzett hangulat vagy jelentés.
Igen ám, de mit jelent az aranyjánosi "Tillaárom haj!"? Zolnai Béla így válaszol erre a kérdésre: A "Tillaárom haj!" ritmusával, értelmetlen és mégis hangutánzókra emlékeztető hangcsoportosításával és esetleg személyragozott végződésével sajátos, újszerű vegyülékét adja a primitív lelkesedésnek és a humoros szójátéknak, ami kitűnően illik a költemény gúnyos hangjához. A tillalárom, tillalárom, tillilárom-tullilárom, a tituli-talimentum nem egy népdalunk refrénjében bukkan fel. Értelmes szavak is alakultak ebből a játékos hangsorból: Baranyában a betegesen dülöngélőre mondják, hogy tillározik; Komáromban a tilitor pedig nem más, mint a hazafelé dúdolva menő részeg ember.
A recefice, az ingyom-bingyom meg a táliber tutáliber a fiktív szavak, a nyelvutánzás, vagyis a halandzsa fogalomkörébe tartoznak.
A népnyelvben is van halandzsa?
A nép alkot abszurd nyelveket, mint Rabelais: Briszmarg d algotbric nubstzne zos...
Lilliput nyelvét is csak Swift beszélte: Golbasto Momarem Evleme Gurdilo Shefin Mully Ully...
Gulácsy Lajos festőművészen kívül senki sem ismerte Nakonxipán álombirodalmának nyelvtanát. Viszont nemcsak az íróknak, művészeknek kerekedik kedve szabad fantáziájú nyelvteremtésre, hanem a népnek is! Erdélyi János így nyilatkozik erről A magyar líra című tanulmányában:
"Holmi kukoricakákón pille, haj regürejtem, bakkom azt a hét aranyát, láncos milliom, hejedárum hejeha, diri dóm, hej sálád-dájéjdom, hejerintom-kanyarintom stb. szólásformák... azon önként folyományai a nyelvnek, mikor a nem tanult, de szóra szorult nép indulatának kifejezésére nem ugyan értelmes hangot, azaz szót, hanem csak hangot ismer, használ olykoron..."
|
Egden, begden kerkenőbe, Szól a rigó az erdőbe, Csir, csár, szabó pár. Murki, dupki, egyet visz ki... Ipirimi posztó, Ebgérice, Jóra viszi mámmám Teperice... |
Az értelmes nyelv nem elégíti ki a gyermekeket. Mesevilágot teremtenek maguknak képzelt, furcsa, tán ijesztő, esetleg mulatságos szavakból... És ez az igény a műköltészetben is jelentkezik egyes poétáknál.
[ TARTALOM ]
A Disznófő-forrás a Budai-hegység egyik legnevezetesebb és legismertebb forrása. A Szabadság-hegy északkeleti részén, a Normafa lejtőt beréselő Harangvölgy bal oldalában, 378 méter magasságban fakad. A forrás háza a múlt század húszas éveinek végén épült. A kilencvenes években vas vadkanfej csurgót kapott. 1955-ben ezt lebontották, majd a közelmúltban, eredeti formájában helyreállították. Az 1847. évi budai dülőkeresztelő alkalmával a Mátyás-csorgó nevet kapta, ez a név azonban nem ment át közhasználatba.
S nézzük, mint vélekedik a monda a forrás nevéről!
A monda a Disznófő-forrás felfedezését egy turkáló sertésnek tulajdonítja. E hagyomány révén nevezték a budai németek ezt a sziklás környéket Sauwinkelnek, vagyis Emsezugnak. Az 1840-es évek finnyás ízlése azonban irtózott a "pórias" névtől, s a szót így fordították magyarra: Zugliget.
[ TARTALOM ]
A tabáni németek Rudasch-Badnak mondták a fürdőt. Ennek a névnek azonban a német nyelvben semmi értelme sincs. A török időkben Jesil direkli ilidzsének hívták, ez magyarul zöld oszlopos fürdőt jelent.
De mi köze van a zöld oszlopoknak a rudakhoz?
Az égvilágon semmi! A tabáni helynevek, elnevezések kutatásaiban nagy segítségünkre van a délszláv nyelvek szókincse. A hévízfürdőket törökül, de a balkáni szláv nyelveken is ilidzsének mondják. A tabáni szerbek és bosnyákok Rudna-ilidzsének nevezték el fürdőnket. A rudnaból ered a ruda főnév, amely a délszláv nyelvben bányát, szóösszetételeiben pedig ásványt, ásványost (Mineral) jelöl. Rudna ilidzse annyit jelent tehát, mint ásványvízfürdő, Mineralbad. Ebből a Rudna ilidzséből keletkezett német közvetítéssel a mai Rudas fürdő neve.
[ TARTALOM ]
A budai Öntőház utca, amely a Várhegy tövében, a dunai oldalon húzódik, talán a legrégibb fennmaradt és továbbélő budai utcanév. Nevét az magyarázza, hogy már Mátyás király idejében is itt állt az ágyúöntő-műhely, a budai harangöntők és vörösrézöntők háza. Később, a török hódoltság idejében ugyanitt működtek a szultán ágyúművesei. Buda felszabadulása után Giesshaus vagy Gusshaus lett az Öntőház német neve. Ezt őrzi, erre emlékszik magyar fordításban a jelenlegi utcanév is.
A Légszesz utca nevének titka is könnyen megfejthető. A jelenlegi VIII. kerületben, a Köztársaság térnek a Mező Imre út felé eső részén, tehát a mai Légszesz utca mellett épült az első pesti gázgyár 1855-ben, a Trieszti Általános Gáztársulat, később az Osztrák Légszesz Társulat érdekeltségében. Erről a légszesz, vagyis mai szóval gázgyárról kapta nevét a "titokzatos" Légszesz utca. Ezt az első pesti gázgyárat már régen lebontották. Úgy gondoljuk, hogy a magyar ipartörténetnek ez a két, ma már csak utcanévben élő nevezetes emléke bízvást megérdemel egy-egy emléktáblát.
[ TARTALOM ]
Kevesen tudják, hogy a legrégibb magyar vámféleségről utcát neveztek el Budapest V. kerületében. S arra még kevésbé emlékezhetnek, hogy Szent István uralkodása alatt miféle vámszabály volt érvényben. Pedig éppen ez volt az egész Árpád-koronát a királyi kincstár legfontosabb jövedelemforrása, s az is maradt még nagyon sokáig. Az országba behozott vagy kivitt áruknak kezdetben harmincadrésze a királyi kincstárat illette. A vámtarifának ez a primitív formája évszázadok során természetesen módosult. Egyes uralkodók például bérbe adták ezt a jövedelemforrásukat, egyes városi polgárok pedig vámmentességet is kaptak. Később a külkereskedelmi értékvám az országon belül szedett határvámmá alakult át, de nevét továbbra is megtartotta.
A termelés fejlődése, a kereskedelmi élet fellendülése a 18. század során indokolttá tette a harmincadvám reformját. Mivel a magyar rendi országgyűlés a nemesség megadóztatásának semmilyen formáját sem volt hajlandó elfogadni, a bécsi központi kormány - az állami jövedelmek fokozása céljából - a vámdíjakat emelte fel, természetesen az osztrák érdekek szem előtt tartásával. A magyar mezőgazdasági termékekre óriási kiviteli vámokat vetettek, tehát külföldön versenyképtelenekké váltak. Ezt az intézkedést megsínylette állattenyésztésünk is, és megszűnt például a tokaji bor kivitele. Magyarország Ausztria gyarmatává lett. Ezt a szomorú emlékű, de nagy múltú vámot Pesten is a Harmincad Hivatal szedte, természetesen a róla elnevezett Harmincad utcában. A Harmincad-épület kb. a mai Vörösmarty cukrászda helyén állt. Érdekes, hogy már 1695-ben is Vám utcaként említik a Harmincad utcát.
[ TARTALOM ]
A régi történetírók feljegyzése szerint itt temették el, a Krisztus szent teste kápolnában, "az apagyilkosok és hazaárulók közé" 1457. március 17-én, kora hajnalban, az előző este kivégzett Hunyadi László tetemét. Innen szállította azután Gyulafehérvárra a koporsót Szilágyi Mihály. Erre a szomorú emlékre utal a Vérhalom név, melyet Buda város tanácsa a hegynek adott 1847-ben.
[ TARTALOM ]
Mindenek előtt szögezzük le, hogy a török pasáknak, még Abdinak, az utolsó vezérlő budai pasának sincs közük a mai Pasaréthez.
A bizonyítékok? Az első térképező munkákat a katonaság végezte, közülük is az ún. granicsár tisztek. Az egyes helyi elnevezéseket természetesen kérdezősködés útján állapították meg és írták be a térképbe. A mai Pasarét vidékén dolgozván kérdezték, hogy hívják ezt a dűlőt, mert hiszen be kell írni a térképbe. Pasának hívják, "közlegelőnek", mert ez a terület a rácok lakta alsóváros legelője, vagyis pasája volt. S a granicsár, aki ezt a szláv szót meg is értette, be is írta: Pasa-ried, vagyis magyarul legelő-dűlő. Megértette és indokoltnak találta, annál is inkább, mert a közelben volt a Stadtmeierhof, a Városi major. Vagyis hát a budai Pasarétet nem egy török pasáról keresztelték el, hanem pusztán a rácok közlegelőjéről.
[ TARTALOM ]
A viza egy halfajta, a legnagyobb tokféleség. Hossza elérheti a 9 métert, súlya pedig a 14 mázsát is. Sózott ikrájából készül a nálunk is jól ismert kaviár. Hazája a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó. Hajdanában óriási tömegekben ívni járt fel a hazai vizekre, a Dunán Komáromig, sőt Passauig is eljutott. 1870-ben még elég bőven volt belőle a magyar Dunában, 1880-ban már ritka; napjainkban pedig, amikor az ipari vizek szennyezik a folyókat, szenzációs újsághír lesz, hogy Pakson 150 kilós vizát fogtak, holott ilyesmi valaha a megszokott halászzsákmányok közé tartozott.
Ezek után még mindig az a kérdés, hogy miért neveztek el utcát, sőt pályaudvart Budapesten erről a fekete-tengeri tokféleségről.
A válasz most már egyszerű: azért, mert hajdanában a Rákos-patak torkolata, szemben a Margitsziget felső végével, a vizák híres ívóhelye volt. Halászaink már a középkorban is itt állították fel rekesztőhálóikat. Ugyanis a mai Vizafogó utca és Vizafogó pályaudvar közötti Duna-szakaszon fogták a legszebb példányokat. Ezekre a haldús időkre emlékeztet tehát a pesti utcanév.
[ TARTALOM ]
A szájhagyományban fennmaradt mendemonda szerint 1686-ban huszonnégy ökörrel vontatták fel a hegytetőre a császári csapatok ágyúit, hogy onnan lőjjék a még török kézen levő budai várat.
Egy másik elképzelés szerint a Csiki-pusztában levő csárdában két kocsmáros 24 ökörben fogadott, hogy egyikük meghatározott rövid idő alatt megmássza a hegyet. A vállalkozó az adott idő alatt el is érte a csúcsot, de ott holtan rogyott össze. A becsületes fogadófél az örökösnek adta át az ökröket.
Ez a monda olvasható abban a községi jegyzői jelentésben, amelyet készítője 1864-ben küldött el válaszul Pesty Frigyes helytörténésznek a helynevek eredete felől érdeklődő körlevélre.
A névadás kétségtelenül népi eredetű, az előbbiektől eltérően azonban másban véljük a magyarázatot. A hegy délkeleti oldalában, a csiki-csárdától észak-nyugatra a természeti erők, a szél és az eső, vagyis az erózió különös sziklaalakzatokat hozott létre. Ezeknek a szeszélyes formájú kőtömböknek a létrejötte a véletlen műve, de egyikben-másikban, némi fantáziával, csakugyan ökörfejet fedezhetünk fel...
A névadás tehát úgy születhetett, hogy a természeti erők által létrehozott sziklaformákat a népi képzelet ökörfejeknek látta.
[ TARTALOM ]
Aki a XX. kerület utcaneveit böngészi, érdekes dolgokat fedezhet föl. Feltűnően sok elnevezés őrzi a szabadságharc emlékét. Van itt Kossuthfalva tér és Kossuthfalva utca; igaz, ezek újabbkori névadások. Ám a Vécsey utca, a Klapka utca, a Knézich utca, a Dessewffy utca elnevezések régiek, még a múlt század végéről valók. Mindahány az 1848-49-es szabadságharc egy-egy tábornokára utal, mutatván, hogy Pesterzsébet első lakói ragaszkodtak a függetlenségi hagyományokhoz. Ez utóbbit bizonyította az egyik városnegyed neve is: Kossuthfalváé.
Kossuthfalva első házai 1870 után épültek a Biróy Béla földtulajdonos által parcellázott területen. 1874-ben összegyűltek az első telepesek az ekkor még egyetlen vendéglőben - később 48-as vendéglőnek hívták, - hogy nevet adjanak a településnek. Az említett birtokos a Kossuthhelység elnevezését javasolta. A többiek ezt mesterkéltnek találták, végül Kossuthfalvában egyeztek meg.
Amikor ez történt, Kossuth Lajos még élt. A keresztelő részvevői elhatározták, hogy levelet írnak neki, és beleegyezését kérik a névadáshoz. Levelükben azt is kérték: térjen haza, s felajánlották számára a Nagy Sándor utca és Knézich utca sarkán levő, 1312 négyszögöles telket.
Vajon válaszolt-e Kossuth?
Igen. Hozzájárult a Kossuthfalva névhez. Ezóta emlegetik így a környéket. A felajánlott telket azonban nem fogadta el. Azt javasolta, hogy egy érdemes 48-as honvédnek vagy árvájának ajándékozzák.
[ TARTALOM ]
Kuny Domokos az első budai fajanszgyár megalapítója volt. Kis üzemét a mai Krisztina-körút 111. számú telkén építette fel 1784-ben. Egyideig jól ment sora. A pesti vásáron, amely akkoriban fölért a lipcseivel is, 1787-ben például 20 000 forintot forgalmazott. A napóleoni háborúk azonban válságba sodorták a kerámiagyárakat, mert a máz előállításához szükséges ólom és ón nem volt beszerezhető. Kuny ezek pótlására újfajta mázat talált fel, melyet bemutatott a helytartóságnak. Itt azonban rosszul vegyelemezték és az egészségre ártalmasnak minősítették. Kuny gyárát zár alá helyezték. A mester egy szörnyű éjszakán elkeseredésében egész raktárát összezúzta, így lett vége 1810-ben a budai kerámiának.
Ennek a tragikus sorsú feltalálónak emlékét idézi ez a Vérmező mellett levő utca.
[ TARTALOM ]
Herkó páter nem élt, költött alaknak sem nevezhetjük, hanem afféle homályos, meghatározhatatlan fogalom, aminő a "fene". Ha a Herkó páter felől köztudomású volna csak egyetlen folklorisztikus személyi vonás, egyetlen egy népies anekdota: lehetne vitatkozni az ő történetiségéről. De a Herkó páter egyszerű szólásmód, enyhe káromkodás: tudja a Herkó páter, ezen a Herkó páter sem igazodik el és így tovább.
A Herkó páter dolgával az etimológusok foglalkoztak. Az eddigi kutatások elég valószínű eredménye, hogy a Herkó páter a Herr Gott Vater elferdítése. És a -kó végződés szlovák népetimológiát sejtet. Azt a Herkó pátert, a balogi barátot, aki Tompa Mihály Szuhay Mátyás című költeményében fordul elő, természetesen semmi vonatkozás nem fűzi ehhez az alaktalan alakhoz. A költő egyszerűen a nevet használta fel.
[ TARTALOM ]
Azt alighanem mindenki tudja, hogy a svájci tejcsokoládé a legjobb a világon. De keresett világmárka a svájci tejkonzerv, tejpor is. Mindehhez az "alapanyagot" pedig az ugyancsak híres tarka svájci tehenek szolgáltatják, amelyek a dús füvű legelőkön híznak kövérré. De arról talán kevesebben hallottak, hogy ezek a legelők adtak nevet az egész hegységnek, kontinensünk legnagyobb és legmagasabb hegyvonulatának.
Az alp szó a már rég kihalt ligur nép nyelvében havasi legelőt jelentett. A ligurok emlékét idézi még Olaszországban Liguria tartománya, a rajta végighúzódó Liguri Alpok és a lábainál kékellő Liguri-tenger.
Nyelvünkben ennek a szónak magyarosan képzett többes száma: az Alpok jelöli a sok száz csúcsból álló hatalmas hegységet, de ugyanígy többes számban nevezi meg minden más európai nép is. Az Alpesek forma - akárcsak az Andesek - tulajdonképpen dupla többes szám, a helyes alak: Alpok.
A latin azt mondta: Alpes, a francia: les Alpes, az olasz: gli Alpi, a német: die Alpen. Valószínű azonban, hogy a szó hallatára csak a nyelvészek gondolnak az erdőhatár fölött és a hóhatár alatt zöldellő legelőre, mindenki másnak az égbe nyúló, minden növényzetet nélkülöző havas-jeges sziklacsúcsok jutnak az eszébe.
[ TARTALOM ]
Talán valamikor, kedvezőtlen időjárás vagy egyéb ok miatt a hajók kényszerültek ott várakozni - rostokolni? Első hallásra így képzeli az ember. De ha így lenne is, hogyan került ez a szó a magyar nyelvbe? Rostock városának és a magyar rostokolni igének az ég világon semmi közük sincs egymáshoz. Ugyanis amikor mi magyarok rostokolunk, akkor a német Rasttag, vagyis pihenőnap jelentésű szóval élünk. A rostokolás tehát német jövevényszó, a Rasttagból. Rostock város őse viszont egy vend vár és település volt a Warnow (ejtsd: varnó) folyó kiszélesedő torkolatánál. A várat 1160-ban a dánok elpusztították, tíz esztendő múlva azonban Pribislav fejedelem újjáépítette. A név a vend roz-tok, "szétfolyik, széjjelmegy" jelentésű igéből származik. Roztok helyiség Csehszlovákiában is van, a Moldva folyó mellett, Prága alatt.
[ TARTALOM ]
Orion az antik görög mitológia egyik legbonyolultabb életútú alakja. Poszeidón, a tengeristen fia. Erős, szép, hatalmas termetű vadász, akit apja azzal a képességgel ruházott fel, hogy a tengeren is tudott járni. Felesége Szidé névre hallgatott. Ám szegény asszonyt Héra az alvilágba taszította. Orion bánatában újra nősülni akart. A khioszi vörös bor meghonosítójának, Oinopionnak lányát, Meropét kérte nőül. Ám a kiszemelt após alaposan berúgatta és megvakította. A vak Orion a vállára vette Kédaliónt, a fémek megmunkálásának mesterét, s kérte, hogy forduljon a felkelő nap felé. A hajnali nap sugarai visszaadták látását.
Még csak most kezdődtek hányattatásai! Istennők lobbantak érte szerelemre. Egyikük, a vadászó Artemisz féltékenységében skorpióval maratta halálra, aztán Orion is, a skorpió is csillagzatként az égre kerültek.
Ennek alfával jelölt, de arab szóval Betelgeuse néven becézett tagja a csillagok között is - szuperóriás. A Földtől való távolsága 470 fényév, átmérője pedig 300-400-szor nagyobb, mint a Napé!
Tehát nemcsak a rádiógyár kapta nevét a görög vadászról, hanem az Orion csillagkép is.
[ TARTALOM ]
A régi Itáliában egy alabárdféle szúrófegyvert neveztek partigiananak. Ama partizán főnév nem ebből alakult ki, hanem a 15. század során formálódott meg a partigianóból, amelynek jelentése: követője, híve, tanítványa valakinek. Ez pedig végsősoron a latin parsból származó olasz parteból vezethető le, ami magyarul: rész, részvétel valamiben.
A partizán kifejezés az olasz nyelvből vált ki és lett a szó szoros értelmében nemzetközivé. A népi ellenállás fegyveres hőseit a II. világháború frontjain partizánoknak nevezték.
[ TARTALOM ]
Charles Cunningham Boycott a bojkottálás névadója. 1832-ben született, az angliai Norfolkban. A katonai pályán a kapitányi rangig jutott, amikor kezébe nyomták az obsitot. Polgári mesterség után kellett néznie. Intéző lett Lord Erne birtokain. Tudnunk kell, hogy Írországban az angolok elnyomó, kizsákmányoló politikájának következtében úgyszólván az egész földbirtok idegen, angol származású nagybirtokosok kezére jutott, s az írek csak bérlőként tengődhettek atyáik földjén. A haszonbért akkor is meg kellett fizetniük a földesuraknak, ha a termés rossz volt, különben kilakoltatták őket, s választhattak a kivándorlás és az éhenhalás között. A földesurakat, akik gyakran nem is írországi birtokaikon, hanem Angliában laktak, csak az érdekelte, hogy az intézők behajtsák a haszonbért. Boycott kapitány a leghírhedtebb, leghajthatatlanabb intézők közé tartozott: egyetlen fillért sem engedett el, egy napot sem könnyített a parasztság terhein. Elsőnek őt érte utol az elkeseredett ír hazafiak vértelen bosszúja. Kigolyózták minden társaságból, megszüntettek vele minden kapcsolatot, végül teljesen elszigetelődött. Röviden és ma már magyarán is: Charles Cunningham Boycott kapitányt bojkottálták.
[ TARTALOM ]
Tömény szavunk jelentése évszázadokkal ezelőtt "sok" volt. A régi magyarok a "nagyon sok, sok-sok" jelentést többek között a töményezer és a számtalan szóval fejezték ki. A töméntelen, melyben mai helyesírásunk szerint nem ny, hanem n betűt kell írnunk, a töményezer és a számtalan szóból keletkezett.
A nyelvtörténészek szerint nálunk sómértékegységet jelölt a 15. században. A szó valamelyik török nyelvből került hozzánk az Árpád-kori kereskedők, az izmaeliták közvetítésével. Egyébként a türk nyelvekén a tümen (vagyis a tömény) 10 000-et jelent.
[ TARTALOM ]
A fukar szó a 16. sz. híres német bankárcsaládjának, a Fuggereknek nevéből származik. II. Ulászló és Lajos idején kölcsöneik révén zsebükben volt az ország. A bányák, a vámok, sőt a pénzverés is az ő kezükbe került egy időre. A Fugger névből lett fukar közszó nálunk régebben vámbérlőt jelentett. S mivel a vámszedők, jövedelembérlők kapzsi emberek voltak, a 19. század elejétől fösvény és zsugori értelemben kezdtük használni a fukar szót.
[ TARTALOM ]
A képzőművész és a művészet számára a "meztelenség" egészen természetes, "szakmai ügy". Éppen ez a "szakmai igény" hozta létre az akt fogalmát. A szó maga a latin actus főnévből származik; ez azt jelenti: cselekvés, mozgás. Az akt szó eredeti jelentése tehát: a ruhátlan emberi test tanulmányi célból bemutatott tartása vagy mozdulata. Innen ment át a jelentés magára az elkészült műre: az akttanulmányra is.
Mióta dolgoznak a szobrászok és a festők aktmodell után?
A klasszikus kor görög művészei már aktmodell után dolgoztak. A középkorban azonban ritkaság volt az efféle. Szélesebb körű gyakorlata csak a 15. századtól kezdődik; de érdekes, hogy ekkoriban a női akthoz is férfi aktot használtak a mesterek. Persze voltak kivételek is. Egyik ilyen ritka eset figyelhető meg Jan van Eyck genti oltárképén.
A női modell igénybevétele csak 1500 után vált általánossá.
[ TARTALOM ]
Tallois úr a múlt század első felében élt Párizs városában. Divatékszer-készítő volt. Világsikert ért el aranyos fényű, de értéktelen kacatjaival, melyeket 90 rész rézből, 9 rész cinkből és egy rész aranyból olvasztott össze. Ez volt a népszerű Tallois-demi-or, vagyis Tallois mester "félaranya"; a piacon azután Talmiorrá, majd talmivá rövidült a látszatértékek beceneve.
[ TARTALOM ]
A pénzek elnevezésének rendszerint két forrása van. Az egyik a súly, a másik a rajtuk levő ábrázolat. A magyar forint az olasz fiorino, illetőleg fiore, vagyis virág jelentésű szóból ered. Az Anjouk a firenzei liliom képét verették pénzeikre. Erre a virágdíszes korszakára emlékezik a mi forintunk neve is. Németül, hollandul a forint neve Gulden. Ez azonos a golden=arany, aranyos szóval, tehát a forint anyagára utal.
[ TARTALOM ]
A rác népnév nálunk a 12. század óta használatos, és a szerb törzs főhelyének, Ras városának nevéből való. A 19. században váltotta fel hivatalosan a szerb név, de helyneveinkben és személyneveinkben, mivel ezek jóval előbb alakultak ki, a rác népnév szerepel.
Tótnak nevezte a régi magyarság mindazokat a szláv népeket, amelyek magukat slovaci, sloveni néven hívták, valószínűleg a pannóniai szlávokat is. A tót népnév tehát vonatkozott a mai szlovákokra, a délnyugaton élő szlovénokra vagy vendekre, valamint a Dráva-Száva között levő Szlavónia vagy Tótország lakóira egyaránt.
Mit jelent a tót szó, és honnan származik?
A tót szavunk egy "ember, nép" jelentésű indoeurópai szóból ered, amely ott van a teuton és deutsch népnévben is.
[ TARTALOM ]
Az arab dzsebr szó annyi, mint helyére illesztés, helyére juttatás. Ez a szó az arab al névelővel ellátva a középkorban Spanyolország arab hódoltsága idején annyiszor hangzott a spanyolok fülébe, hogy náluk álgebrista lett a kificamodott tagokat helyére illesztő felcser elnevezése. Cervantes Don Quijote-jában egy algebrista beavatkozása hozza rendbe a nemes lovag egyik ellenfelének végtagjait. De mai jelentésére azzal tett szert az arab szó, hogy az első nagy arab matematikus, Mohammed Ibn Muza al-Khwarizmi a 9. század elején ezt a címet adta mennyiségtani munkájának: Al dzsebr valmukábala (A helyreállítás és a szembeállítás). Ez a cím a mennyiségtani egyenlet két oldalán végezhető műveletekre, az egyenlet tagjainak egyik oldalról a másikra való átvitelére, az egyenlet rendezésére vonatkozott. Az arab matematikusoktól európai pályatársaik is átvették e szót. Így lett az európai nyelvekben algebra az egyenletek elméletének a neve. Ez az eredeti jelentéshasználat azonban ma már csak a szakirodalomban szokásos, az iskolai életben és ennek kapcsán a köztudatban is az arab szónak egy másik, átfogóbb jelentése alakult ki: betűjelekkel való számolás, betűszámtan.
[ TARTALOM ]
Sokan törték a fejüket a megoldáson, és rendkívül eltérő magyarázatokat találtak ki. A legismertebb magyarázó adoma történelmi eseményhez kapcsolja az elnevezés eredetét. Egy ostromlott várban elfogyott a lakosság élelme. Ha ezt megtudja a várat körülvevő ellenség, támadásra indul, és a kiéhezett védők elpusztulnak. A mentő ötlet egy szabómester fejében születik meg. A várban számos kecskebőr van, a szabócéh tagjai bújjanak bele ezekbe a bőrökbe, és mintha élő kecskék lennének, sétáljanak körül a várfalakon. Az ellenség azt fogja hinni, hogy még hónapokra való élelem van a várban. Az ötlet bevált, a kecskebőrbe öltözött szabók megmentették a várat.
Ezek szerint a kecske szóval éppen nem csúfolják a szabókat, hanem vitézi tettükre emlékeznek. Megjegyezzük, hogy ezek a szólásmagyarázó anekdoták rendszerint utólag kitalált mesék. Ebben az esetben sincs sok köze a valósághoz.
A helyes válaszhoz valószínűleg azok a magyarázatok járnak a legközelebb, amelyek a kecskét az ollóval, a szabómesterség jelképével hozzák valamiképp kapcsolatba. A németben ugyanis, ahonnan talán a magyar elnevezés származik, úgy gúnyolják a szabókat, hogy meck-meck. Ezzel a szabóolló csattogását akarják utánozni, de egyszersmind a kecske mekegéséhez is hasonló hangokat mondanak.
Érdekes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a magyar olló szónak eredetileg "gödölye, kecskegida" jelentése volt. Az ismert szabószerszámot valószínűleg csak azért nevezzük szintén ollónak, mert a kecske hátsó lába némileg hasonlít ehhez a szerszámhoz. Tehát jelentésátvitelről van szó. Ilyenféle átvitel az is, hogy az eredetileg csak állatnévként használatos bak szóval nevezzük meg például a favágók fűrészállványát.
[ TARTALOM ]
"A tyrusi király lányára, a szépséges Európére csodálatos álmot bocsátott egy éjszaka Aphrodité, a szerelem istennője. Két világrész versengett érte, asszonyi alakban álltak meg ágya fölött, az egyik Ázsia, a másiknak akkor még neve sem volt.
- Az én földemen született, én is neveltem őt - mondta Ázsia, és átölelte a leányt.
- De nekem rendelte Zeusz, és róla fognak elnevezni engemet - mondta az ismeretlen, és magához ragadta Európát.
Ekkor fölriadt álmából a királylány. Fölkelt, felkereste leánypajtásait, s kiment velük a rétre, a tenger partjára, hogy virágot szedjen.
Messziről nézte őt Kronosz fia Zeusz, a szerelem nyila megsebezte szívét, s mátkájának akarta a lányt. Elrejtette magában az istent, és bika alakját öltötte magára. Büszke, nyugodt léptekkel járkált a leányok között, és a szépséges Európé mellett megállt.
A királylány odaszólt szép hajú pajtásainak:
- Jertek, lányok, üljünk fel a bika hátára. - Így szólt, s jókedvűen felült. A bika ekkor fölpattant, és egyenesen nekivágott a tengernek. A lány megrémült, a tengerek királyát, Poszeidónt hívta segítségül, de ekkor megszólalt a szépszarvú bika:
- Ne félj, szépséges szűz! Mert tudd meg, Zeusz vagyok, és az emberek között olyan alakban tudok megjelenni, amilyenben csak akarok. Mindjárt Krétába érünk. Ott üljük meg a menyegzőt, s híres, nagy királyok származnak majd tőlünk..."
A görög rege szerint így rabolta el a tyrusi királyleányt bika képében Zeusz. Az elragadt Európé nevét idézi ma is az európai földrész neve.
A csodás magyarázatot Trencsényi-Waldapfel Imre Mitológia c. könyvéből idéztük.
Ezzel szemben mi a valóság?
Az ókor híres kereskedőnépének, a föníciainak nyelvén a nyugati égtájat az arab szó jelölte. Ezt az ázsiai eredetű szót a görögök is megismerték s használták addig, míg az idegen eredet nyomai is lekoptak róla. Sőt kezdett ismerősen csengeni a fülükben. Zeusz és Európé mítoszának hatása alakította ki a föníciai ereb szóból azt a nevet, amelyet földrészünk ma visel.
[ TARTALOM ]
Az antik Rómában calendarnak mondták a hónapok első napját, de Kalendarium volt az adósok könyve is, melyben szerepelni nem volt nagy dicsőség. A középkorban új jelentést kapott a szó. Egy világiakból álló vallásos közösség, a kalandorok találkoztak a hónap calendarján, vagyis elsején. A kalandos társaság gyűlései kóborlók kalandozásaivá torzultak az idők során, s akit kalandosnak szidtak a reformáció idején, azt csavargónak titulálta az indulat. A Kalendáriumból született kaland mai jelentését 1805-ben kapta csak Verseghy Ferenctől. A kalandor szót pedig Szemere Pál alkotta meg.
De nemcsak a kalandorok kétes alakjait idézi a Kalendárium, hanem fúrtfejű "jártasoknak" is emlékműve. Azoknak, akik értik a "csíziót". Csíziónak nevezték ugyanis a szintén középkori eredetű verses naptárt, amely az állandó ünnepeket és a fontosabb névnapokat rögzítette.
[ TARTALOM ]
A görög hitrege szerint az alvilág Hádész, vagy Plutón birodalma, ahol az elhunytak lelkei tanyáznak. Hádészt az antik görögök nemcsak a halál isteneként tisztelték. A termékenység adományozója is ő volt, hiszen a föld sötét ölében nyugvó magot ő csíráztatta ki. De ő tárta fel a hegyek mélyének kincseit is. Ezért volt a másik neve Plutón, a plutosz szó ugyanis gazdagságot jelent görögül. A görög mitológiában Pluto a gazdagság istene is. A plutokrácia pedig olyan államrend, amelyben a vagyon, a gazdagság, a pénz, alapozza meg a kormány hatalmát. Ez az összefüggés tehát világos, de mi köze van Plutónak a plutóniumhoz?
A plutónium a 94-es rendszámú elem, melyet 1941-ben, a kaliforniai egyetemen állított elő Seaborg. A plutónium nevét a 93-ik elem, a neptunium mintájára kapta. Az első, uránon túli elem ugyanis az 1940-ben felfedezett neptunium volt. Amint a Naprendszerben az Uránusz bolygón túl a Neptunusz kering, úgy következik az elemek periódusos rendszerében az uránium után a neptunium. A legkülső bolygó: a Pluto a Neptunusz után helyezkedik el. Ezért keresztelte Seaborg a neptunium után következő 94-ik elemet plutóniumnak.
[ TARTALOM ]
Az óhéber nyelvben pénzt keresni annyit jelentett, mint "bérért elszegődni". Ugyanezt a régi Athénban így mondták: argürisz ktaomai, vagyis ezüstöt szerezni. Az angolszászok gyakorlatias emberek, ők a pénzt csinálják, to make money. A franciák nyerik a pénzt, gagner d'argent. A németek megszolgálják. Geld verdienen. Az oroszok, csehek, lengyelek megdolgoznak érte.
Hogy miért éppen ez a kifejezés alakult ki, erre választ kapunk, ha visszapillantunk több ezer évvel ezelőttre, amikor még az ugorok, a magyarok ősei halászok, vadászok voltak. A vogul és az osztják vadász erdőt keres, azaz vadászaik, ezekben a nyelvekben így fejezi ki a "vadászik" ige fogalmát. A vad szó eredetileg erdőt jelentett. Vadon szavunk még ma is erdőt jelent. A vadállat eredetileg erdei állat. A keres, tehát a vadászik ige egyik korábbi kifejezése. Magába szívta az ige a tárgyat: az erdőt és a vadat. Pontosan úgy, mint ahogy a szüret az eredetileg borszüret összetételéből önállósult. Ha valaki sokat keresett, azaz vadászott, valószínűleg sok zsákmányra tett szert, nagy és sok volt a keresete. Aki kényelmes, fáradékony volt, vagy nem értett a vadászathoz, az nem bírta sokáig: keveset keresett, azaz kevés zsákmánnyal tért haza.
A jelentésváltozások során így őrizte, meg keres szavunk az ősi vadászélet emlékét, mint, ahogy sok-sok szólásunk tanúskodik a régi idők műveltségéről és szokásairól.
[ TARTALOM ]
A szólás eredetét Rudolf Hildebrandt tisztázta 1897-ben. E szerint a lovagvilág szokásai közé tartozott, hogy a szerelmes lovag nem a várkastély kapuján, hanem nyaktörőbb úton, valamelyik ablakon át igyekezzék imádottjához. Ebben a vállalkozásban gyakran maga a hölgy is segítségére volt, tudniillik kötélen kosarat bocsátott le, a lovag beleült, és így a gyengéd kezektől felvont liften jutott céljához. Ha mármost az udvarló nemkívánatos volt, akkor a hölgy feneketlen kosarat bocsátott le, így adván tudtára az ostromló lovagnak, hogy "kívül tágasabb". Ez még hagyján, de megtörtént akárhányszor, a csintalan ideál olyan kosarat kötött a kötélre, amelynek laza volt a feneke, s egy rándításra -, a mennyországba vivő út felé - a kosár alja kiszakadt, s az imádó sokszor törött lábbal és karral fizetett azért, mert magát asszony kezére bízta. Erre mondták aztán, hogy: "Er ist durch den Korb gefallen." Vagyis kiesett a kosárból. Ez a "szép" szokás a 15. században még javában virágzott, és a 16.-ban is élénken emlékeztek még rá. Később szelídebb alakot öltött. A hölgy különféle jelképes virággal és fűvel díszített vagy üres, feneketlen kosarat küldött kérőjének. Végül az egészből csak a szólás maradt meg.
[ TARTALOM ]
A Fejér megyei községet azért nevezték el őseink a világszerte híres gyönyörű olasz városról, mert a magyar helység első telepesei az Adriai-tengeri Velencéből, az olasz Veneziából valók voltak. Érdekes megjegyezni azonban, hogy a mai magyar Velence név nem régibb a 16. század elejénél. A régiek Venőcének, majd Venencének nevezték mind az olasz várost, mind pedig a magyar helységet.
Ebből a Venencéből alakult ki a mai Velence név.
[ TARTALOM ]
Ji Ho Csüan azt jelenti kínai nyelven, hogy a béke és az igazságosság ökle... A Nagy Ököl Társaság 1898-ban támadt fel Santung tartományban a külföldi imperialisták ellen. A különböző "bérbe vett területek", koncessziók és vámellenőrzések gazdái persze foggal és körömmel, pontosabban szólva ágyúval és puskával védték "szerzett jogaikat", helyesebben gyarmati profitjukat. Anglia, Japán, az Egyesült Államok, Németország és Franciaország, Ausztria, Olaszország és a cári Oroszország büntetőcsapatokat küldött Kínába. Főparancsnokul a német Waldersee tábornagyot nevezték ki. II. Vilmos császár, aki elkísérte Walderseet Kínába, így búcsúzott tőle: "kegyelmet nem adni, foglyot nem ejteni!" A véres küzdelemben a szervezetlen és gyengén felfegyverzett nép maradt alul. S az európai lapok öles betűkkel hozták a szenzációt: a bokszerlázadást leverték.
A Ji Ho Csüan, a Nagy Ököl Titkos Társaság neve az öklözővas: a bokszer fogalmával azonosult az újságírók beszámolóiban. Így vált az 1900. évi kínai népi felkelés bokszerlázadássá az európai köztudatban.
[ TARTALOM ]
A magyar farsang szó az Ausztriában használatos Fasching-ból származik, Németországban erre az időszakra a Fastnacht kifejezés szokásos. Származtatják a "faseln" mókázni szóból is; mások szerint annyit jelent, mint a "böjt előestéje".
A karnevál szó eredete is vitás: egyesek szerint a középlatin carne vale-ből ered, ami azt jelenti: isten veled, hús! Mások szerint a carrus navalis kifejezésből, ami annyit jelent, hogy hajókocsi. Előző esetben arra utal, hogy most kell jóllaknunk hússal, mert a húshagyó kedden búcsút mondhatunk neki, a másodikban pedig az álarcos felvonulásokra, amelyeken kerekeken járó kocsit húztak.
Mai magyar szóhasználatunkban a két rokonfogalom kissé elválik egymástól. Farsang alatt a karácsony, illetve vízkereszt és hamvazószerda közötti időszakot értjük, karnevál alatt pedig különösen a farsang utolsó hetén, farsangvasárnap vagy húshagyó kedden tartott álarcos, jelmezes felvonulásokat, táncmulatságokat.
Nevezzük bár farsangnak vagy karneválnak, az időszak világszerte a tél kiűzésével, s a tavaszi termékenységvarázslatokkal kapcsolatos szokásokról ismert, melyek gyökere igen régi időkre nyúlik vissza. A kereszténység elterjedése után a farsangi vigasságoknak végére a hamvazószerda, a böjt első napja tesz pontot. A kicsapongó jókedvet azonban az sem tompította le - sőt inkább csak növelte - hogy ennek "meglesz majd a böjtje". Vigadjunk, tomboljuk ki magunkat, amíg lehet, csak valahogy le ne maradjunk a farsangról. Mielőtt búcsút mondanánk a húsnak, lakomázzunk nagyokat: ilyenkor van a disznóölések ideje is. Kalács, perec vagy fánk egészíti ki vidékenként a farsangi étrendet.
A legnagyobb mulatság azonban a farsangi felvonulás. Álarcos, elváltoztatott külsejű legények járták a falvak, városok utcáit, láncokat csörgettek, ostort pattogtattak, kereplőt nyekergettek, kolompot csörgettek, köcsög-dudát brummogtattak. A lárma - hitték - elűzte az ártó szellemeket; egyben azonban révületbe, extázisba ejtette a menet résztvevőit. A félelmetes álarcokat magukra öltött legények azonosultak az ősök szellemével, az állatősökkel (totemősök), földöntúli lényekkel, boszorkányokkal, s úgy gondolták, olyan hatalom birtokába kerültek, amellyel távol tudták tartani azokat az ártó démonokat, amelyek az emberekre, állatokra, s a termésre leselkedtek; valamint fokozni tudták az új évszak termőerejét.
A latin országok, de a Rajna-vidék városai is híresek voltak különösen látványos karneváljaikról. A menetből nem hiányozhatott a kerekes kocsi, a carrus navalis, amelynek őseit a görög Anthesztériák, tavaszi ünnepségek Dionüszosz-hajója, a március 5-i Izisz-ünnep kerekes hajója, meg a germán termékenységistennő hasonló járműve között találjuk meg. Régi termékenységvarázslat volt a gabonamagvak szórása - ebből származott az olasz barokkban az a szokás, hogy apró, édes süteményeket, konfekteket - confetti - szórjanak a nép közé.
A modern farsang és karnevál ezekről már nem tud. A régi elemek átalakulva élnek tovább. Az álarc nem a totem-állatőssel hoz misztikus kapcsolatba, hanem inkább derűt és kacagást fakaszt. Az apró süteményből lett papírkorongocska, a konfetti nem termékenységet varázsol, hanem vidám játékot. A harsány muzsika nem az ártó démonokat riasztja el, hanem a talpalávalót szolgáltatja a táncoló pároknak.
[ TARTALOM ]