v. Á.-fája (Vitex agnus castus.) L Szűzbariska.
(Avram), kis község Udvarhelymegye homoródi j.-ban, (1890) 126 magyar lakossal; a falu felett levő legmagasabb csucsot Szabarcsnak nevezik. A hagyomány Szerint itt Szt. László királynak vára volt, nyoma azonban nem található.
1450 körül rabbi Budavárban, honnan teologiai kérdésekről levelezést folytatott Iszerlein Izráel bécsujvárosi rabbival, ki tanítója volt.
Izsák, ev. szuperintendens, szül. Hrochoton, Zólyommegyében; megh. 1621. Tanult Zólyomban Selmecen, Besztercebányán, Bártfán, Mossócon. Azután a prágai egyetemre ment, hol magister cimet nyert; két év mulva, 1580 körül pedig a lipcseire. Innen egy éwel később Bécsbe jutott, hol több évig nemes ifjak tanításával foglalkozott. Majd Zólyomon lett iskolai igazgató, 3 1/3 év elteltével Körmöcbányára hivatott városi jegyzőnek, hat év mulva Bajmócra lelkésznek és prépostnak. Lelkészi hivatalára Wittenbergben avattatott fel 1595 aug. 27. Az 1610-ben Zsolnán tartott zsinat a pozsony-nyitra-barsi egyházkerület első szuperintendensévé választotta. Nagy tudós és kitünő szónok volt. Thurzó György nádor és Láni Illés szuperintendens, valamint Thurzó Miklós és Kristóf temetésén is tartott beszédet. A Bittsén, 1616 febr. 28. tartott zsinaton megcáfolta Moschovinus János lengyelországi lelkésznek Photinus irataiból merített tévtanait, miket Magyarországon terjesztgetett. Munkái: 1. Luther katekizmusa. (Cseh nyelven, Láni Illés és Melikius Sámuel szuperintendensekkel együtt adta ki.) Lőcse, 1612. (Ujra kiadta Pribisch Dániel.) 2. «Oratio exequialis Georgis Thurzoni Levtschoviae, 1617».
(Szűz-Máriáról nevezett), régebben a premontrei rend birtokában volt, most a nagyváradi egyházmegyéhez tartozik. Feküdt Biharmegyében a Körös folyó mellett, a mai Felső-Ábrány körül.
Így nevezték magukat a Csehországban (a chrudimi kerülethez tartozott pardubitzi uradalomban) a mult század vége felé keletkezett csekély számu desták. Nagyobbára földmivesek, kik elvetették a szentháromságot, Krisztust csak igen jámbor embernek, a szentlelket pedig isten személyiség nélkül való szellemi erejének tartották. Továbbá elfogadták ugyan a halhatatlanságot az igazak tulvilági jutalmazásával és a bűnösök büntetésével, de tagadták a pokoli büntetések örökkévalóságát, valamint az eredeti bűnt és a legtöbb keresztény hitágazatot. Következetesen sem a szentségekről, sem a ker. isteni tiszteletről nem akartak tudni, gyermekeiket azért mégis kat. papok által kereszteltetni és magukat is házasságilag összeadatni kivánták, hogy a polgári törvényeknek eleget tegyenek. Miután a vesztfáli béke csak a lutheránusokat, kálvinistákat és zsidókat ismerte el, II. József császár 1783-ban Gácsorsz.-ba, Erdélybe és Szlavoniába telepítette őket, a férfiakat pedig a határőri zászlóaljakba sorozta be. Ez erőszak és a buzgó oktatás folytán, melyben a papok az ujonnan betelepítetteket részesítették, a felekezet hamarosan eltünt a föld színéről. Abrahamiták nevet viselte még egy szíriai szekta a IX. században. Ez a szekta az antiochiai Abrahám nevéről nevezte el magát, s fő ismertető jele az volt hogy tagadta a Krisztus istenségét.
Károly, szépirodalmi iró, szül. Szatmárt 1830 dec. 8-án.; mint ifju résztvett a szabadságharcban s csak azután fejezte be jogi és teologiai tanulmányait a debreceni főiskolán. 1853-tól Szatmárt, 1862-től Hódmezővásárhelyt tanárkodott, 1870-ben Hódmezővásárhely városa, 1871-ben pedig Csongrádmegye főjegyzővé, s 1876-ban ismét Hódmezővásárhely városa polgármesterré választotta, mely tisztéből 1884-ben vonult vissza a magánéletbe. Irói pályáját az 1846-iki Életképekben kezdte tudósításokkal s azután egyéb lapokban folytatta, igy 1854-től a Hölgyfutár, 1856-1860 a Napkelet, majd a Divatcsarnok, Nefelejts, Fővárosi Lapok, Hon, Magyarország és a Nagyvilág munkatársa volt, 1869-ben pedig a Vásárhelyi Közlönyt alapította és 9 éven át szerkesztette, azonkívül is számos fővárosi és vidéki lapba és naptárba irt novellákat, történeti rajzokat, esztetikai és tárcacikkeket birálatokat és apróságokat. Önálló munkái: Történeti beszélyek 2 köt. Pest 1859, Az utolsó Szapolyai regény 4 köt. 1860, Egy esküszegő király 1861 Emléklapok a hazai történelembőL 1861 Rajzok nemzetünk multjából 1862, Nagy hazafiak regény 3 köt. 1865, A paradicsomkertben 2 köt. 1866, Vihar után 4 köt. 1867, Romok a hullámtörésből 4 köt. 1868, Hangok a viharból elbeszélések 1869, Magyarország 1848-49. regényes korrajz 1870. Mint iró az 50-es és 60-as évek alatt volt virágjában.
alatt azok a töményített takarmányfélék értendők, melyek kedvezően hatnak az izomerőre, s emiatt főleg lovak és jármos ökrök etetésére használtatnak Ilyenek elsö sorban a zab, a hüvelyes magvak, a rozs, a húsliszt és a szárított sikér, másodsorban pedig azok a takarmányfélék, melyekkel előbbiek bizonyos mértékig hátrány nélkül helyettesíthetők, minő a kukorica, árpa, malátacsira sat. Az A. elnevezés eszerint nem a takarmány táptartalmával, hanem azzal függ össze, hogy kedvezően hat az izomerőre. - Gyökér-abrakot nyujt a cukorrépa (burgundia), a káposzta-repce fajtái (Brassica Napus L. var. rapifera; karórépa, földi kalaráb), a kerekrépa (Br. Rapa L. var. rapifera (fehérrépa, tövesrépa), a földi mogyoró (Lathyrus tuberosus L.), a sárgarépa, csicsóka, pasternák, burgonya stb., - gyümölcs- v. szemabraknak való a tök, dinnye, alma, körte és szilva, - a vadgesztenye Szlavoniában és Horvátországban az ott vadon termő jó gesztenye is, a zab, árpa, a kánáriköles, a tölgyek makkja, a kukorica, a vetett kaszanyüg (abrakborsó, Vicia sativa). A.-nak nem nevezhetők azok a töményített takarmányfélék, melyek a szervezetet petyhüdtik, p. a repcepogácsa korpa, takarmányliszt stb. Ujabban az A. szó helyett a németből fordított erőtakarmány rossz magyarságu szavat is nasználják A.-mester, A. zsák, A.-tarisznya, A.- pénz, A.-rosta, stb. önként érthető elnevezések. Átvitt tréfás értelemben abrakolás ütés-verést, ostorozást jelent. A régi magyaroknál, a szolgáknak adott étel mennyiségét is abraknak nevezték.
a gnosztikus vallásrendszerekből eredő; büvös erejűnek hitt s az Abraxas gemmákkal összefüggő szó, melyet 11 sorban mindegyikben egy-egy betüvel megfogyasztva, táblácskákra írtak s az így elkészített táblácskát amuletül használták. A bűvös amulet formája az ábrán látható. A babonás betücsoporzattal így ellátott amuletet betegségek, legfőképpen hideglelés ellen hordták.
[ÁBRA] Abrakadabra
(növ.), a vetett kaszanyügnek (Vicia Sativa L.) a népies abrakborsó helyébe csinált, de elkerülhető neve; l. Kaszanyüg.