(albánul: Skipéria, törökül: Arnaut), a Balkán félsziget nyugati partvidékének neve, É-on a Bojana folyótól, D-en az Artai öbölig (É. szél. 42°-ától a 39°-ig), Ny-on az Adriai és Jonitenger és K-en a hegyláncok között, melyek a macedóniai folyamvidéknek vízválasztóul szolgálnak. Albánia magában foglalja a régi Illiria déli részét, épp úgy a régi Epiruszt; neve az ó-kor végén az Albanopolis város körül épült kis kerületet jelentette és csak a XI. században terjedt ki az egész országra és lakosaira. Ma a török birodalom egy része, kivéve egy darab földet Arta folyótól DK-re, melyet 1881-ben engedtek át Görögországnak és pedig Janina, Monasztír, Szkutari vilajeteket és részben Koszovo-t. Északon Montenegróval, és az osztrák-magyar monarchia által okkupált Novibazar szandzsákkal, D-en Görögországgal határos, mig K-en közigazgatásilag több ízben átnyúlik a határhegységen keresztül Macedóniába. A tulajdonképeni Albánia nagysága vagy 44,000 km2, a vilajet-beosztás szerint mintegy 58,000. A. talajalakulata: ránchegységek közé zárt egyenközü, messze elnyúló hosszvölgyek, melyek legtöbbnyire kréta és eocénkoru mész és palakőzetekből állanak és kívülről töredezettek; csak a Sar-dagh-ban lépnek fel régibb alakulatok. A hegységek Boszniától kezdve ÉNy-DK-i irányt követnek, Albánia északi határán, a Drinánál, jelentékeny fordulatot képeznek K felé, e repedésen túl déli csapásukat folytatják, melyek az ország déli részén DK-ivé változnak. A legmagasabb láncok azok, melyek A. vízválasztóját képezik kelet felé, mindenekelőtt a hatalmas Sar-Dagh (l. e.), messze dél felé a Grammosz-hegység, meíy mint Pindosz benyúlik Görögországba. A hegység közepén nagy teknőalaku fensíkok sülyedtek alá, melyek részben tekintélyes zárt tavakat tartalmaznak (a Szkutari, Ochrida, Kasztoria, Janina stb. más), termékenységük által sűrübb népességet táplálnak és a közlekedés középpontjai. Az ország folyóinak (Bojana, Drina, Devol, Vojuca, Kalamasz stb.) folyása nyilt hosszvölgyek és keskeny hegyszakadékok közt váltakozik, úgy hogy a közlekedési utak sokszor nem követhetik azokat. A hegyvonulatok váltakozásának megfelel a tengerpart iránya. ÉNy-ról a Drinánál D-nek tart, míg Glossza-foknál (Akrokerauni előhegység), ahol (az otrantói úton) az itáliai parthoz 70 km.-re közeledik, ismét DK-re fordul Igy az ország természetszerüleg két részre oszlik: az északi Felső-Albánia ÉD-i parttal és a déli, Alsó-Albánia ÉNy-DK-i parttal. Az elsőben a hegység előtt egy, folyók által felépitett sík, mocsaras és egészségtelen partvidék terjed el, míg Dél-Albánia hegyei többnyire meredeken ereszkednek le a tengerre; csak Prevezánál és Filatesznél van laposabb partvidék. Az éghajlat Észak-Albánia mocsaras partjainak kivéteíével kitünő, a Dél-Itáliával hasonló szélesség alatt álló ország forróságát a hegyi és tavi levegő lehűti. A völgyek és síkok talaja némi müveléssel gazdag termést hoz; a hegyek többnyire hűvösek és terméketlenek. Kukorica és más gabnanemü mindenütt tenyész; dohány bőven nő; olajtermelés a parton jelentékeny kivitelt nyújt. A tengerparti magaslatokon azelőtt sűrübben voltak erdők s jeles hajóépítőfát szogáltattak. A legtöbb európai tengeri hatalmasság, Egyiptom, maga a porta is részben innen fedezte szükségleteit. Most az irtás következtében kopasz pusztaságokká lettek, csak a belebb eső földön van még erdőség, részben őserdők. A nép inkább kóborló pásztoréletre hajlandó, mint földmívelésre; szarvasmarha-, barom és juhtenyésztést űz; sok juhot szállítanak Konstantinápolyba. Különben szállít teknőst, piócát, miben a tavak bővelkednek, és még viaszt; az előbb jelentékeny korallhalászat helyett tengerisó-főzés jött divatba, főleg Avlónánál. A termények békés felhasználására és feldolgozására a lakosok nem igen hajlandók. Ezek főrészt albánok; csak északkeleten vannak szerbekkel és törökökök keverve és délen, Epiruszban, részben görögösítve. Mivel Itáliát igen megközelíti, a természet által a két félsziget közt való közlekedés előmozdítására van hivatva, miben most is jelentékeny s az ókorban is már kitünt. Akkor Dyrrhachium (Durazzo) kikötőtől egy nagy katonai út, a via Egnatia, A.-n keresztül Szalonikibe vonult. Később a bizonytalanság és a közlekedési utak megromlása a földtől eme jelentőséget teljesen elvette. A. ma Európa legvadabb, legnyersebb, legműveletlenebb és legismeretlenebb országa. A legjelentékenyebb városok Prizrend, Szkutari és Janina.
Az indogermán nyelvcsaládhoz tartozik s a legujabb nyomozások szerint tulajdonkép a szláv és litván nyelveknek volt közeli rokona, de erős változásoknak volt alávetve a görög, olasz és szláv nyelvek hatása miatt. Szóragozása nagyon bonyodalmas. Az artikulus (a mi névelőnk) hátul tapad a névszóhoz, mint a bolgár, oláh és mordvin nyelvekben. Két fő nyelvjárása van: a gég és a taszk. Ujabban szorgosan gyüjtötték az albán népköltés termékeit, s a Konstantinápolyban élő Kristoforidis az albán irodalmi nyelvnek is megvetette alapját; írt több iskolai könyvet és nyelvtant, Konstantinápoly 1882. Legtüzetesebben Meyer Gusztáv foglalkozott az albán nyelvvel s irodalommal, kivált Albanesische Studien c. tanulmányaiban, Bécs 1883 stb.
1. város Olaszországban Róma tartományában, tó mellett, szép, egészséges vidéken, környékén már az ókorban hites bortermeléssel; számos ókori emlékkel; (1881) 6980 lak. A. püspöki székhely; 2. tó, A. város mellett, kerülete 7 km., mélysége 142 m.; kialudt vulkán krátere. A 2330 m. hosszu csatorna (emissario), mely a víz részben való levezetésére szolgál és hegyen vezet keresztül, a római időkből való; 3. hegy, amely az A.-tó K-i és DK-i oldalán emelkedik; 951 m. magas; csúcsán állott a Tarquinius Superbus idejében épült hires Jupiter Latialis templom; most ennek helyét és a lejtőket szép erdők takarják.
v. albániaiak, saját nyelvükön skjipetárok (törökül: arnautok, szerbül árbánászi, görögül: árvánit-ok) néptörzs az európai TörökGörög és Olaszországban. Az európai Törökországban az albánok főleg Albániában és Epiruszban laknak, azaz ama földön, melyet délről az Artai öböl és Görögország, nyugaton az Adriai és a Joni tenger, É-on Montenegró, K-en a Pindusz és Sar-Dagh határol. E határokon belül vannak az albánok északkeleten Ó-Szerbiában, K-en bolgárokkal és kutszooláhokkal (dél-románok, cincárok) keverve Macedoniában. Az ottomán birodalomról való pontosabb statisztikai adatok hiányában az A. számát lehetetlen pontosan meghatározni. D: Albániában, mely Janina vilajetet foglalja magában 4 szandzsákkal, Janina, Preveza, Argirokasztron és Berat, az 1888 dec. számlálás szerint 345,720-an albánul (köztük 264 505 muzulmán és 81,215 gör. keresztény), 247,810-en görögül (köztük 21,550 muzulmán és 1725 zsidó), 15,125-en oláhul beszéltek. Déli A. északi határául a Skumb folyót veszik fel; ez és Mâti közt fekszik Középalbánia, hol az albán elem a legtisztábban van meg. Az itt lakó A.-at rendesen a gégekhez sorolják; valóságban az itteni nyelvjárások középhelyet foglalnak el az északi (gégi) és déli (toszki) közt. Középalbánia egy része Kovaja, Krója, Tirána, Durazzo és Pekjin városokkal Szkutari vilajethez, a többi, azaz a Matya, Elbazán, Felsős Alsó-Dibra szandzsákok Bitolia vagy Monasztir vilajethez tartozik. Közép-Albánia népessége mintegy 213,000 muzulmán, 8000 gör. kat. és 800 r. kat. albán, azonkívül 18,000 kevert ortodox, 1700 oláh, és 1000 cigány. Felső-Albánia a Koszovo vilajethez tartozó Lyuma és Jakova szandzsákokból és a Szkutari vliajet legnagyobb részéből áll; az utóbbiban két részt különböztetnek meg: a síkságot Alesszio és Szkutari városokkal és a hegyvidéket, hol a mirdit, dukadsin, puka, hotti klementi, kasztrati, skrieli stb. félig független törzsek laknak. Itt észrevehető a szerb elemmel való vegyülés. A népességet 87,000 muzulmán, 78,100 r. kat. albánra, azonkivül 6100 szerbre és 2500 cigányra becsülik. Sokkal jelentékenyebb a szerb elemmel való vegyülés a Koszovo vilajet többi szandzsákjaiban, melyek a tulajdonképi Albánia határain kívülfeküsznek névszerint: Prizrend, Prisztina Szkóplye (Üszküb) és Novi-Bazárban, hol 224,700 muzulmán, 5200 r. kat. és 153,000 gör.-kat. albán lakik, azonkivül 39,000 török és vagy 93 000 szláv. A görögországi albánok körülbelül 200,000-en vannak, s főleg Attikában és Megariszban laknak, azonkívül Szalamisz, Aegina Androsz, Eubea szigeteken, Arkádia, Lakonia, Messzenia nomosokban, Böotiában, Lokriszban, Korint-ban, Argollsz-ban, Hermionisz-ban, és Hidra, Spezia és Parosz szigeteken. Nagyobbrészt két nyelvet beszélnek, v. 4000 érti csak az albant. A XIV. és XV. században vándoroltak be Görögországba; Peloponnézosz-ban 1399-ben említenek először albánt. Az Itáliában lévő albánok száma körülbelül 100,000. Ezek Calabria, Basllicata és Capitanata falvainak egy részében laknak; azonkívül Szicilia, Contessa, Palazzo-Adriano, Mezzojuzo és Piano dei Greci helységeiben (utóbbi Palermónál). A legtöbb a XV. és XVI. században vándorolt be és pedig Görögországból sőt még a XVIII. században is keletkezett néhány kis telep. Azonkívül vannak albánok az osztr: magyar monarchiában, és pedig Herkovce és Nikince falvakban, Mitrovicánál a Száva mellett (v. ö. Windisch: «Von den Klementinern in Syrmien» az:« Magazin»-ban 1782, II), és Borgo Erizzo elővárosban Záránál (v. ö. Erber: La colonia albanese di Borgo Erizzo, Raguza 1883); ezek a monarchiába Észak-Albániából vándoroltak be a XVIII. században. Az Isztriában levő albánok (Parenzo-nál) most elszlávosodtak (v. ö. L'Istria folyóiratot 1852). Végre vannak albánok Tráciában Filippopollsztól délre Arnautkjöi faluban, Kis-Ázsiában és Volkoneszti faluban. Besszarábiában.
Az «albán» névvel először Ptolemaios földrajzában találkozunk, ahol a taulanti, elimio és orest illir népségek mellett az albánok is említtetnek Albanopolisz fővárosukkal (nem a mai Elbaszan). Az albáni név valószínüleg egy r-es alak görögösítése, mely a szerb arbanasz és az új-görög arvanitisz (innen a török: arnaut) alakokban maradt meg. Albánia egy vidéke Arberi nevet visel, és pedig az Akrokerauni hegy mögött levő rész Avlonával, Kurvelyessel stb.; a lakosság: arbok. E törzstől van az egész nép neve. Arboknak a görögországi és itáliai albánok nevezik magukat. A többiek skjipétárok név alatt ismeretesek, mi valószínüleg «értők»-et jelent, a latin excipio-ból, értek (albánul: skjipóny). Az A. legrégibb történetét mély homály fedi. A macedóniai királyoknak, akik az illirekkel gyakran hadakoztak, sohasem sikerült teljesen meghódítaniok őket. A Kr. e. VI. században a kelták törtek be Illiriába. Hosszu küzdelmek után, melyekben főleg Teuta illir királynőt és Geatios királyt említik, meghódították az illireket a rómaiak; az ő uralmuk gyakorolta az albán nyelv alakulására a legnagyobb hatást. Később É: Albániában 150 évig (Kr. u. 635-ig) a gótok uralkodtak, átmenetileg a normannok is Guiscard Róbert és Boemund uralma alatt. Nagyobb történeti jelentősége van a szlávok betörésének, kik az V. század óta szakadatlanul látogatták a félszigetet. A rigómezei ütközetig (1389) É.-Albánia Szerbország egy részét képezte. Dél-Albánia vagy száz éven át a bolgárok uralma alatt állt kiknek hercegjük Ohridában székelt. Simon cár birodalma magában foglalta az egész epiruszi partvidéket a Korfuval szemben fekvő parttól a Drina folyó torkolatáig, kivéve egy pár kikötőt, melyek a bizantinusok kezében maradtak. Szerbia felé a határ volt: a Drina, a Fehér-Drina és az Ibar. Ekkor az epiruszi deszpotizmus véget vetett a bolgár uralonmak. A törökök hosszu, véres küzdelmek után hódították meg az albánokat, mely háborúban a Szkanderbégnek nevezett Kasztriota György vált ki. Még ennek halála után (1468) is az A. még hosszú ideig ellentálltak. Az 1778. török-velencei béke következtében Albánia török tartomány lett de az ország még sokáig leigázhatatlan maradt, sőt még ma is Észak-Albánia hegyi törzsei csak névleg vannak alávetve a török hatalomnak. A XVII. század óta terjedt az iszlám; az A. azóta besorakoztak a török hadseregbe, melynek ők a legjobb alkotó részei, főleg a janicsár-intézmény óta. 1770-ben a porta őket küldte az Oroszország által felkeltett görögök leverésére. Ekkor lépett fel a tepeli Ali pasa is, kinek célja a szétdarabolt A.-nak egy uralom alá való egyesítése volt; halála (1822) a tervet dugába döntötte. A görög szabadságharcban a török A. ismételten a görögök engesztelhetetlen ellenségeinek mutatkoztak, míg a déli albánok, főleg a szulioták, a küzdelemben tevékeny részt vettek. A görög királyság felállítása óta az albánok többször fölkeltek a porta ellen. Resid pasa 1829-ben a Mehmed All egyiptomi alkirály által támogatott felkelést csak 400 albán vezér lemészárlása által birta Vitaliában elnyomni. Épp oly erőszakkal fojtották el az 1843, 1847 és 1854-iki zendülést. Midőn 1879-ben a berlini kongresszus Dulcignót és Antivárit Montenegrónak engedte át, az északi albánok fegyverrel álltak ellent, de Dervis pasa 1880-ban és 1881-ben megfékezte őket; Bib Dodát, a mirditek vezérét Konstantinápolyba hivták.
É.-Albaniában a török közegeknek igen csekély a hatalmuk; a hegyi törzsek tényleg maguk kormányoznak. s a vali-val (kerületi kormányzó) egy hulukbasi által érintkeznek. A törzsek arisztokratikus községeket alkotnak, melyeknek élén egy bajraktár (zászlós) áll; ez vezeti a harcban a törzs által kiállított fegyvereseket. Fontosabb kérdés fölött a legöregebbek gyülése (plyekjenia) határoz, melynek tagjait sors által választják. Hozzájuk tartoznak a gyobár-ok (kik a pénzbüntetéseket: gyobe, behajtják) és a dorrán-ok, kik a valinak a törzs békéjéért kezeskednek. A közös érdek tárgyai fölött, mint háború és béke, a törvények változtatása, a népgyülés (kuvent) határoz, melyre minden ház egy képviselőt küld. A viszályokat vérbosszúval intézik el, mely Közép- és É- Albániában még teljes erejében dühöng. Oly bűntényeket, mint gyilkolás, leányrablás, erőszaktétel, házasságtörés, csak ezzel intézik el; áldozatai évente számosak és sok család s nemzetség kipusztul általa.
1. az északamerikai New-york állam és A. county fővárosa, a Hudson jobb partján nem sík, de igen termékeny és jól megmivelt vidéken, mintegy (1889) 103,000 lak., állami könyvtárral (105,000 kötet), csillagvizsgálóval (Dudley observatory), muzeummal és az Albany University-vel. A 230 kilom.-nyire fekvő Newyorkkal vasutak és folyami hajózás által igen jó összeköttetésben van. A régi részeiben a holland időkre még igen emlékeztető városnak nevezetesebb épületei: az állami kapitolium, a márványból épült városháza, és a katolikus All Saints székesegyház. A. Jamestown szerint az Unio 13 államának legrégibb helysége. A hollandok Fort Oranien néven alapították s eredete 1614-ból való. 1664-ben kapta mai nevét.
2. A., kikötőváros a brit Nyugat-Ausztrália gyarmat Plantagenetcounty-jában a King-Georgesund nyugati hajlásánál, (1881) 1024 lakossal; a Peninsular and Oriental company postahajóinak állomása, melyek minden 14 napban felkeresik az ottani kikötőt. A nagy távíró-vonal, mely A.-t D.-Ausztráliával a nagy-ausztráliai öböl mentén összeköti, innen kezdve a gyarmat keleti határán levő Port Eucla-ig 1,200 km.
3. A., járás az angol fok-gyarmat South-Eastern kerületében Grahamstown fővárossal (ez 527 m. magasan (1890) 8261 lakossal); nagysága 4747 km2 (1875) 16,499 lak., köztük 8,143 fehér. Az éghajlat enyhe és egészséges. A telepeseknek északon fő kereseti forrásuk a barom-, főleg a juhtenyésztés. A földmivelésen kivül, amire főleg a partvidékek valók, A.-ban a rétmívelés és a mezőgazdaság egy része az, melyet itt inkább európai módon űznek; mert a földbirtokosok nagy része 1820-ban bevándorolt angol farmer s nem holland boer. Az országutak jók. Kiviteli cikkek: bőr, faggyu, gyapju és kalap-szalma.
1. Lujza Mária Karolina (Alojzia) grófnő, Gusztáv Adolf stolberg-gelderni herceg leánya, szül. 1753., megh. 1824 jan. 29. Férje, Károly Eduárd (II. Jakab unokája) angol trónkövetelő oly rosszul bánt vele, hogy a szerencsétlen nő 1780-ban zárdába vonult. A trónkövetelő halála után (1788) a grófnő Firenzében élt bizalmas viszonyban Alfieri költővel, aki szomoru sorsát műveiben, főleg önéletleírásában örökítette meg. Alfíerinek a Santa Croce templomban fényes emléket emelt, s midőn maga is meghalt, Alfieri mellé, Macchiavelli és Michelangelo közé temették. V. ö. Reomont «Die GräBn von A.» (Berl. 1860. 2 köt.) 2. A. herceg, Lipótnak, Viktória angol királynő negyedik fiának címe. Szül. 1853 ápr. 7., megh. Cannesban 1884 márc. 28. Gyönge testalkatu lévén, folyton betegeskedett. Waldeck Ilona hercegnőt vette nőül (1882 ápr. 27.).
az angol észak-amerikai kolóniák képviselőiből 1754-ben összejött gyülés, mely az akkor fenyegetett francia háboruval szemben követendő eljárás felett tanácskozott. A kongresszus jelentősége abban van, hogy ez tette meg az első lépést az észak-amerikai államok egyesülése felé.
József Lajos, spanyol miniszter szül. Cadix mellett 1825. Jogot végzett Szevillában s megalapította a «Revista de Espana» politikai lapot. Azután képviselővé választották s 1862-ben spanyol követ volt Hágában. XII. Alfonz trónralépte után Madrid prefektusa lett. Mint közoktatásügyi miniszter nagy érdemeket szerzett magának, Párisi követ volt 1886-87.
Székesfehérvár latin elnevezése.
(olasz), gyógyszertári edény majolikából, többnyire urna alaku, nagy formáju ékítmények körítik rajta a gyógyszer nevét. Az ily edények többnyire olaszországi eredetüek, az arab ékítmények és fölirásuak ritkábbak. Leghiresebbek azok, melyeket II. Guidobaldo urbinoi herceg házi gyógyszertára számára Orazio Fontana készített a XVI. században. A bibliai, mitoszi és történeti ábrázolások közül, melyek ez edényeket diszítik, némelyeket állítólag Rafael dal Colla, Rafael Santi és Giulio Romano rajzolta. Ez edénnyek a XVIII. században ajándékképen a loretoi Santa Casába kerültek és egy részük most is ott van. A velenceiek az ilyen edényeket üvegből készítették.