orosz nemzeti hős és szent; szül. Vladimirban 1220 máj. 30., megh. 1263 nov. 14. Jaroszlav, novgorodi fejedelem fia. Mikor apja 1238-ban a szuszdali trónra lépett, A.-t Novgorodban hagyta; uralkodóul. A svédek és a német rend lovagjai ellen vívott csatákban kitüntette magát. 1240-ben a Néva folyó mellett fényes győzelmet vívott a svédeken s ezért a Névai (Njevszklj) melléknevet kapta. Uralkodása alatt IV. Ince pápa hasztalanul kisérlette meg a róm. és gör. egyházak egyesítését. Miután bátyja, András, 1252-ben trónját odahagyta, Vladimir nagyhercegévé is A. lett.
híres kolostor Pétervárott. Alapította: Péter cár Alexander Njevszkij nemzeti hős és szent emlékére a Néva partján, a 4 km. hosszu Njevszkij-Proszpekt végén. Áll több nagy épületből, templomból és kertből, négyszögletű téren, kőfallal, bástyákkal kerítve s egész város-részt képez. A voltaképeni kolostoron kívül van benne 6 templom, a pétervári metropolita palotája, teologiai akadémia és szeminárium s Oroszországban a «lavra» névvel nevezett kolostorok közt rangban a harmadik. A nagy, tiszta görög stilben épült szent-háromság székesegyházban (Trojickij Szabor) őrzik 1724 óta Alexander Njevszkij tetemeit, amelyeket Erzsébet cárnő ezüst koporsóba tétetett. Van a kolostorban egy 35 ezer kötetet és értékes kéziratokat tartalmazó könyvtár is. A kolostor híres búcsújáró hely (aug. 30. ó-naptár szerint). V. ö. «Opisanije Alexandro-Njevszkoj Lavry» (az Alexander Njevszkaja Lavra leirása), Pétervár 1842.
orosz rend amelyet I, Péter cár alapított 1722. A rend jelét először I. Katalin adományozta. Csak egy osztálya van s csak tábornoki rangban levők kaphatják meg. A rendjel nyolcszögletű, vörösen zománcozott arany kereszt, közepén Alexander Njevszkij szent képével, páncélosan, lóháton, hátlapján a nevezett szent koronás jelbetüivel, négy szögletében nagy két-fejü sassal. A rendjelt a balvállról a jobb övig függő szalagon szokták hordani. A rend ünnepe aug. 30-án (szept. 11.) van.
kis fürdőhely Bajorországban, Ober-Frankenban, Wunsiedel mellett a Fichtelgebirge belsejében, 561 m. a tenger színe felett, 1734-ben felfedezett gyógyforrásának vizét fürdésre is, ivásra is használják. Leginkább női bajok, idült idegbajok, köszvény stb. ellen ajánlják.
1865 óta hivatalos neve annak az ausztráliai territóriumnak, amely a szárazföld közepét foglalja el. 1865-ig a Northern-Territery részét képezte, amely Dél-Ausztrália gyarmati kormányának hatósága alá tartozik.
(Kagera, Ingeri, Tengure), folyó Közép-Afrikában. A benszülöttek szerint Uhhaban ered, a Tanganyika és Viktoria-Nyanza között levő felföldön. Északra folyva a Ruvuru-val egyesül, amely a még ki nem kutatott Akenyaruv. Alexandra-tóból ered. Karagve Ny-i és E-i határát képezi. Partjait sűrün ellepi a papirussás, folyása sebes. Torkolatánál 150 m. széles és 26 m. mély.
l. Alexandropol.
l. Nilus.
1. A.; francia műtörténész; legujabb műve: Histoire de l'art décoratif du XVI. secle á nos jours. (Paris, 1891. 600 képpel.)
2. A. Jean, párisi kézműves 1802. évben (tehát már a Volta-féle oszlop feltalálása után) az ú. n. titkos távirót (télégraphe intime) találta fel s azzal Poitiers-ben és Tours-ban kisérleteket tett (l. «Annales télégraphiques» 1859. évf. 188. old.). A. távirási célra egy kb. 1,5 m. magas és mindegyik oldalon 0,3 m. szekrényt használt mindegyik szobában. E szekrényeken mutatólap volt, amelyen köröskörül az ábécé minden betüje fel volt irva; egy mindenfelé könnyen mozgatható tű v. mutató (aiguille) a távolba ható, láthatatlan erő által körben azokra a betükre vitetett, amelyek a közlendő szavak képzéséhez szükségesek voltak. Állítják, hogy ez a titkos táviró villamos táviró lett volna.
Gergely. A román irodalom ujjászületésének korszakában Alexandri, Bolentinean s Negruzzi C. mellett, mint jeles költő kiválik. Szül. Tîrgovisteben 1812. Megh. 1886. Iskoláit a bukuresti szt. Száva kollégiumban végezte, a honnan Ghika Sándor vajda kormánya alatt a hadseregbe állt. Három év mulva azonban Campinean ezredessel együtt tiszti ranggal kilépett s az ellenzéki liberális párthoz csatlakozott. Politikai szatirái és meséi csakhamar nagy népszerűséget szereztek neki. «Az 1840-iki év» címü színdarabja nagy hatást ért el; ebben volt kifejezve az ország kívánsága. Bibescu uralkodása idejében (1842-48) kiváló munkásságot fejtett ki a minisztérium keretén belül; Cuza Sándor alatt vezette a kultuszs rövid ideig a pénzügyminisztériumot, 1860-ban az ú. n. központi bizottságnak tagja tett s I. Károly király kinevezte a színházi felügyelőbizottságba. A.-ról igy nyílatkozik Ghika János leveleiben: «Mélyen és élénken gondolkodó férfiú, aki megfigyeli a világot, melyben él s megrajzolja azt egyszerű s meggyőző meséiben, melyeknek nincs mása irodalmunkban.» Delavrancea pedig ekkép ítéli meg: «Minden műve eredeti román szellemtől lüktet. A nyelvezet, melyben gondolatait megtestesíti, a népnek el nem enyésző, igaz nyelve; ő is, mint Alexandri, úgy vélekedett, hogy nem lehet senki valódi költő, csak az élő nyelven, melyet mindenki ért s beszél.» Irodalmi művei: «Néhány eredeti költemény» (1836), «Költemények» (1839),«Suveniri si impresiu, (levelek és mesék képezik tartalmát, 1847), «Meropa» tragédia 5 fölvonásban Voltaire után (1847), «Meditatii, Elegii Epistoale, Satire si Fabule» (1863), «Különböző költemények» (1866).