l. Analitikai geometria.
l. Analitikai geometria.
Oly mennyiség, mely racionális együtthatokkal biró algebrai egyenletnek tesz eleget. Aszerint amint ebben az egyűtthatók racionális számok vagy racionális függvények, az A.-algebrai szám, illetőleg algebrai függvény. Az algebrai függvények lényeges szinguláris hellyel nem birnak; e tulajdonságuk függvénytani szempontból egyszersmind teljesen jellemzi is őket. A.-ek bármilyen algebrai összetétele ismét A.; ilyen tehát összegük, szorzatuk, hányadosuk. Ha az A.-et definiáló egyenletben az ismeretlen legmagasabb hatványának együtthatója az egység, a többi együtthatók pedig racionális egész mennyiségek, akkor az A. algebrai egész merinyiségriék neveztetik. Az algebrai egész függvényeket függvénytani szempontból teljesen jellemzi az a tulajdonságuk, hogy a végesben végtelen helyük nincsen. Algebrai egész mennyiség egész műveletekkel szerkesztett összetételei ismét algebrai egész mennyiségek. Az A. ehnéletét Kronecker foglalta legelőször rendszerbe «Grundzüge einer arithmetischen Theorie der algebraischen Grössen» címü értekezésében (Crelle-Journ. 92. k.).
Algesiras vagy Algeziras, város Spanyolországban, Cadiz tartományban, Andaluziában, megerősített jó kikötővel az A. öböl nyugati partján, Gibraltárral szemben. Csinos, tiszta város, szép templomokkal, kolostorokkal és sétatérrel (1887) 12,381 lak. Élénk parti kereskedelme van. A város mellett kötöttek ki 711 ápr. 28-án az arabok Tarik vezérlete alatt. 1344-ben foglalták tőlük vissza a spanyolok. 1801 jul. 6-án és 12-én a francia és angol hajóhad ütközött itt össze; az első ütközetben a franciák, a másodikban az angolok győztek:.
(ejtsd: alchemezi), város Spanyolországban, Valencia tartományban, Alcira kerületben, a Jucar baloldalán (1887) 7541 lak. Földjeinek egyharmada rizsföld, más harmadát mesterségesen öntözött sikságok foglalják el, melyekben narancsot és földi mogyorót termesztenek, harmadik harmada pedig szőllő-, olajfa- és szt.-Jánoskenyérfa ültetvény.
(ejtsd: alzsé), 1. Algeria francia gyarmatnak egyik tartománya, Constantine és Oran tartományok között. Területe 7000 km2, lakosainak száma körülbelül 1 millió, a közt mintegy 800,000 mohammedánus. 3 arrondissementra oszlik: Alger, Milíana és Tizi-Uzura. (L. Algeria.) 2. A., fővárosa Algeriának és az ugyanily nevü tartománynak. A Buzarea (402 m.) hegytömeg részét alkotó meredek domb lábánál és lejtőin tágas, az A.-i kikötő nevet viselő öbölnél amfiteátrumszerüen épült; 1830 óta uj urai a franciák, tetemesen átalakították; a szűk és kanyargós utcákat most nagyobbára széles, egyenes utak váltották föl. Legszebb részei: az alant fekvő részben az 1200 m: hosszu Boulevard de la République, amely egy sor, arkádokkal ellátott massziv épületből áll (ezeknek alsó részeit árutárakul használják); a Place du Gouvernement, amelyet az orleansi herceg lovagszobra ékesít s a Place de Chartres, ahol mindennap a vásárokat tartják; a Bab-el-Ued és Bab-Azzun utcák és a Jardin Marengo, a legszebb sétahely. Mint érseki székhelynek több kat. temploma van; a mecsetek közül legjelentékenyebb a Dsama-el-Dsedid. A hegy tetején a Kaszbah erőd áll, amelyet kaszárnyává alakítottak. Mint Algeria fővárosa, székhelye a legfőbb katonai, igazságszolgáltatási és kormányhatóságoknak, tudományos intézetei, egyesületei és különböző fokozatu tanintézetei vannak. Lakóinak száma (1886) 74,792, kik közt 13,000 mohammedán. A benszülött lakosok a város magasabb részeiben laknak, kiskereskedők s kézművesek; az európai lakosság nagyobbrészt kereskedéssel foglalkozik. A.-nek mint Algeria főkikötőhelyének kereskedelme igen élénk; Algeria termékei nagyobbrészt itt kerülnek hajókra, s az európai cikkeket itt hozzák piacra. Ujabban mint klimatikus gyógyítóhelyet is számosan látogatják.
(franc. Algérie ejtsd: alzseri), francia gyarmat Észak-Afrikában, a Földközi-tenger partján, Marokkó és Tunisz között. A Szaharába terjedő déli részével együtt 667,065 km2; de ebből csak 300,000 km2 olyan természetü, hogy európaiak is lakhatják, földmívelés pedig csak 150,000 km2-nyi részén lehetséges.
Felszíne.
Hegyrajzi tekintetben három fővidékre osztható. Északi széíe alacsonyabb dombos-hegyes vidék, neve «Tell». Fokozatosan emelkedő völgyeiből a folyók mély szakadékokban járnak ki a tengerhez. 46 világítótorony sorakozik a part mentén, amely nagyobbára szirtes, meredek. Hegyfokai között sok kis öböl van, de közülök kevés nyujt védelmet a hajóknak. A hegytömegek közül legnagyobb a Dsurdsura (2300 m.), Alger városátol keletre. Közöttük termékeny diluviális síkok terülnek el, melyek közül a Metidsa, Alger városánál, Oran, Tlélat, Cirat, Eghris síkjai (Maszkaratol délre) és a Selif tágas völgye a legnevezetesebbek. Ez É-i dombos hegyes vidékhez D-en 1000 méteren felül emelkedő fensík csatlakozik, a melyet D-ről is hegyek szegélyeznek.
Legnagyobb részt kopár pusztaság a fensík, édesviz csak kútjaiban van. A pusztaságok mélyedéseit terjedelmes Sottok és Szebchák (sós mocsarak) foglalják el, melyeket nyáron, midőn kiszáradnak, csillogó sólepel borít. E mocsarakról nevezik a Sottok vidékének az egész fensíkot. A fensik északi párkányhegységét nevezik Kis-Atlasznak, a déli párkányhegységét pedig Nagy-Atlasznak: Ez utóbbitól délre van az ország harmadik fővidéke, a Szahara, a melyet szintén hosszu hegyszorosokon és meredek sziklafalaktól szegélyezett völgysikátorokon át lehet elérni. Másod- és harmadkori mészkövek képezik a hegység legnagyobb részét; de kristályos kőzetek is fordulnak elő. A sivatag északi részén számos oáziscsoport sorakozik hosszan. Ott is vannak sós mocsarak; a legnagyobbak egyike, a Melrir-sott, 25 méterrel mélyebben van a Földközi-tenger szinénél. A folyók medre nyáron gyakran szárazon marad; legnagyobb folyója a 650 km. hosszu Selif..A Szahara felé folyó vizek részint a sósmocsarakbán végződnek, részint a homokba vesznek.
Éghajlata
általában meleg, de a magas részeken a hó. és fagy, nem ritka. Alger városának évi középhőmérséklete 19° C.; a legnagyobb forróság 40°C., a leghidegebb idő 1,6° C. Az ősz nagy esőkkel és zivatarokkal kezdődik. A legmagasabb hegyeket a téli féléven át hó horítja.
Flóra és fauna.
A. fiórája a középtengeri flóravidékhez tartozik. Mirtusz, ólaj, pisztácia, törpepálma, cédrus a jellemzők a parton, a halfapuszták, dohány, bor, déli gyümölcs és gabona a Tellen, datolya az oázisokban. A Tellen és az Atlasz hegyeiben oroszlán és párduc, délen hiénák és sakálok, a pusztákon a gazellák a jellemzők. Egyébként az állatyilág. is déleurópai jellegü. Házi állatok: kecske, ló, szamár, öszvér, a Szaharában teve.
Az ásványi termékek
közül legközönségesebb a só, még pedig nemcsak a mocsarak körül,. hanem mint kősó is. Nevezetesek vasbányái, melyek havonként 18,000 t. vasércet szolgáltatnak. Réz- és cinktermélése is jelentékeny.
A lakosság a három départementben a következőképen oszlik meg ( 1890-ben):
|
Départemant |
Polgári kerület |
Katonai terület |
Együtt |
1 km2 jut |
|
Alger |
1.202,768 |
177,773 |
1.380,541 |
13 |
|
Orán |
752,554 |
210,885 |
963,439 |
11 |
|
Constantine |
1.369,153 |
197,266 |
1.566,419 |
12 |
|
Összesen |
3.324,475 |
585,924 |
3,910,399 |
12 |
Ehhez járul még a 349,000 km2 terjedelmü algeriai Szaharának a gyarmathoz számított részében 50,000 lak., úgy hogy az összes lakosság 3.960,400. 1878. csak 48,655 km2 1.183,036 lak. tartozott a polgári hatóságok alá; 1881. már 98,871 km2 2.307.103 lakossal, 1886-ban pedig 119,203 km2.
A városok
közül a nagyobbak: Alger, Oran, Constantine, Tlemcen, Bone, Blida stb. Az ország európai különféle nemzetiségü lakóinak fele spanyol, a többi francia, olasz, máltai, német, stb. A benszülött mohammedánus lakosság az európainál még gyorsabban szaporodik. A gyarmat Franciaországnak mind fontosabb vásárlójává válik. Közvetlenül a hódítás után az egész külső kereskedelem 8 millió frankra rugott, 1888-ban pedig 420 millió fr. volt. Az állatállomány 1887 végén 192,678 ló, 140;899 öszvér, 297,380 szamár, 29,977 teve, 1.210,159 szarvasmarha, 10.854,088 juh, 4.892,149 kecske és 87,001 sertés volt., Gabonát (árpát és buzát) 2.758,073 ha.-on termesztenek; a termés mennyisége 13 millió quintal. Dohányt 10,000 hektáron termesztenek; évi termés 55,000 q. Az oiajfaültetvények is terjedelmesek. Alfa vagy eszpartofüvet, 1 1/4 millió hektárról gyüjtenek; 1888-ban a termelés 2 millió quintalra rugott. Az erdőségek 3.250,000 hektárt borítanak. Mesterségesen öntöznek 134,000 hektárt. A bortermelés fontossága évről-évre növekszik. 1884-ben még csak 60,000 ha., 1888-ban már 120,000 ha. volt szőllővel beültetve. A termelés 3 millió, a kivitel 1.323,000 hl.-re rugott. Főképen Franciaország vásárolja, továbbá Belgium és Németország telepítési célokra évenként 2.800,000 frankot költenek; 1887-88-ban kilenc uj ponton kezdték meg a telepítést. Algeria fölvirágzásához jelentékenyen hozzájárulnak a. vasutak, amelyek hossza 1890 január 1-én 2806 km. volt; 6 fővonalból álltak, melyek összes jövedelme meghaladta a 21 millió frankot. A postahivatalok száma 1885-ben 486 volt. 2.234,130 fr.-nyi bevétellel. A táviróvonal hossza 9916 km. volt 19,969 km.-nyi vezetékkel. A pénzügy folytonos deficittel küzdött a legutóbbi évekig; 1886-ban 42.837,628 fr. volt a bevétel és 52.738,472 fr. a kiadás.
A népnevelés
még mindig nem áll valami magas fokon. 1887-ben még 700,000 tanköteles korban levő gyermek közül csak 100,000 járt iskolába.
Történelem.
A római uralom idejében A., melynek északi része az afrikal tartománynak, nyugati területe ellenben a Mauritania Caesariensis tartománynak részét képezte, legmagasb virágzásban állott; később azonban, midőn vandálok s ezek útán a következő három évszázadon át az arabok az ország belsejébe hatoltak, ismét visszaesett félvad állapotába: Zeiri arab fejedelem építette 935. Al-Dsezairt a mai A. városát. 1148-ig Zeiri utódjai uralkodtak, ezek után az almohádok. 1492-ben az országot a Spanyolországból kiüzött mórok és zsidók népesítették be. Ezeket követték az uralomban a spanyolók Katolikus Ferdinánd álatt. 1520. Szelim szultán Kair-ed-din Barbarossza kalózfőnököt nevezte ki A. pasájává s ez által megszünt a spanyol uraiom A. felett. Ő alapította meg a katonai deszpotizmus s a tengeri rablás rendszerét, melyről A. egészen 1830-ig hirhedt volt. 1600-tól fogva a janicsároktól választott dej állott mint katonai főparancsnok a török pasa oldalán. Későbbi időben keresztény hatalmak többször megkisérlették az algerialakat folytonos rablóhadjárataik s az elfogott keresztényeken elkövetett kegyetlenségeik miatt megfenyíteni, azonban többnyire eredmény nélkül. Baba Ali dej eltávolította az oldala mellett levő pasát, 1608-ban tényleg elszakadt a török fenhatóságoktól s katonai köztársaságot alapított. Több összekoccanása Franciaországgal s az 1818 óta uralkodó Husszein dej által a beiramünnep alkalmával a francia konzul irányában tanusított csúfos bánásmód a francia kormányt nagyobbszerü vállalatra indította A. ellen. A francia hajóhad Duperré altengernagy és Bourmont altábornagy alatt 1830 jun. 13-án érkezett a Szidi-ferrus öbölbe, Algerhoz s a város már julius 5-én teljesen a franciák birtokába jutott, s abban is maradt. A juliusi forradalom folytán Bourmont Clauzel által váltatott fel (1830 szept: 2-ától 1831 febr. 29-ig), ki Oránt, Bonet és Bugiet megszállotta, a titerii bejt megverte és Blidát és Medeát meghódította. A franciák legveszélyesebb ellensége Abd-el-Kader volt (l. o.), ki 30 arab törzs által maszkarai emirré neveztetvén ki, a franciák déli és nyugati közlekedési vonalát elvágta s hosszantartó makacs háboru után, mely egy ideig váltakozó szerencsével folyt 1834 febr. 26-án tisztességes békét kötött. Ebben a franciák az összes nyugati arab törzsek uralkodójának, az arabok pedig maszkarai szultánnak ismerték el.
Nemsokára azonban ujból kitört a véres harc, s ezt sem Drouet d'Erlon, sem Clauzel nem fejeztethette be győzelmesen. Végre Damrémont alatt (április 3-tól 1837. okt. 12-ig) Abd-el-Kaderrel létrejött a tafnai szerződés (1837 máj. 30.),. melyben az utóbbinak a Maszkarától s a Titeritől nyugatra eső területet átengedték. Csak ez idötől fogva kezdődik az országnak valóságos megszerzése a franciák által, miután a keleti részen Constantine meghódításával (1837 okt.8-13.) az egész terület, habár csak lassankint, a hódítók biztos birtokába jutott. Midőn Abd-el-Kader, ki a tábornoki tehetséget a legmagasabb vallási tekintéllyel egyesítette rendkivüli személyében, 1839 novemberben megszegte a békét, a háboru még egyszer kitört s a francia uralom biztosságát és hatalmát erősen veszélyeztette. Habár a hadsereget 70,000 emberre emelték, a franciák még sem voltak képesek döntő ütközetet nyerni. Csak midőn Bugeaud tábornok (1841 febr. 22-től 1846-ig) lett kormányzóvá, vett a harc kedvezőbb fordulatot. A segítség folytán, melyet Marokkó a szorongatott Abd-el-Kadernek nyújtott, a franciák 1844. ezzel az állammal is háboruba elegyedtek, mi azután Tanger ostroma (okt. 6-án) és Bugeaud győzelme folytán az Isly mellett (aug. 14-én) Franciaországra nézve kedvező békéhez és Abd-el-Kader elszigeteléséhez vezetett. Ez utóbbi folytonos harccal mégis fenn tudta. magát tartani, míg végre, midőn Marokkó és a franciák egyszerre megtámadták, 1847 decemberben Lamoriciere tábornoknak és Aumale hercegnek, aki aközben (1847 szept.-ben) kormányzóvá lett, kénytelen volt magát megadni. Az ország birtoka most egészben véve biztosítva volt, s a franciák hozzá fogtak a közigazgatás rendezéséhez. Mindazáltal a harc az egyes törzsek ellen még tartott egy ideig.
Az algeriai államformának és közigazgatásnak nevezetesebb változása az 1858 jun. 24. és aug. 13-iki rendeletek folytán következett be. Ezek alapján a gyarmat az ujonnan szervezett algeriai s gyarmatügyi minisztérium hatáskörébe került, melynek fejévé-Napoleon herceget neveztek ki. Az utóbbi azonban később visszalépett s 1859 március 24-én Chasseloup-Laubat gr. által helyettesítették. Ez a minisztérium az 1860 dec. 11-iki rendelet folytán ismét megszünt s megint teljhatalmu főkormányzót neveztek ki, először Pélissier tábornagy, azután Mac Mahon tábornok személyében. A német-francia háboru alatt 1870-71. az arab törzsek ujból fellázadtak, s csak nehezen, sok vérontással sikerült a franciáknak ezt a lázadást elnyomni. A tartomány jelenlegi kormányzója Saussier tábornok. Ujabban A. enyhe égaljánál fogva mint téll tartózkodási hely nagy kedveltségnek örvend s mell- és tüdőbeteg európaiak tömegesen látogatják.
Algeria fontossága Franciaország hatalmi állására és kereskedelmére nézve ujabban még nőtt. Algerián át törekszik Franciaország egyrészt a Kongó és a Szenegal melléki francia gyarmatokkal, másrészt a Csád tó vidékével és Szudánnal összeköttetésbe lépni. E cél elérésére tervezték régebben a Szahara-csatorna ásatását, ujabban pedig a Szaharán átvezető vasút kiépítését. E cél elérésére küldték ki 1774-ben a Soleiller, 1888-ban a Crampel, 1890-ben a Foureau, 1891-92-ben a Monteil kapitány vezérletére bizott expediciót.
(fr. alzserien, a. m. algiri szövet) élénk színü, csíkos szövet, vastag gyapjukelme; leginkább függönyöket és szőnyegeket stb. készítnek belőle.
ezüsthöz hasonló fém, mely 94.5 százalék ónból, 5 százalék vörösrézből s kevés antimon és bizmut ötvényéből áll, Franciaországban föleg kis harangok, házi csengetyük és különféle apró díszáruk készítésére szolgál.
(ásv.), elváltozott skapolit Franklínból (New-Yersey). Hunt S. nevezte meg Alger feltalálója tiszteletére (1849).