(Malmkrog, Melenkrog), kisközség Nagy-Küküllőm. keresdi j.-ban, a N.-Küküllő mellett, (1891) 1315 német s oláh lak; temploma 1581-ben épült, benne II. Apafi Mihály és neje, Bethlen Kata (1621) nyugszik. Innen vette eredetét az Apafi-család, melynek a szemben levő Kiliedombon van ősrégi udvarháza, mely a fejedelmi csalod sirboltját is rejti, Apafi György ékes siremlékével.
(lat.) a. m. tápláló anya, az egyetemek hivatalos, latin elnevezése, mely különös tisztelet jeléül egyes német kiváló és régi középiskolákra is (p. Pforta) vonatkozik.
kisközség Somogym. szigetvári j.-ban, (1891) 1333 német s magyar lakossal.
(Alsó-Hegyesel), kisközség Biharm. központi j.-ban, (1896 332 oláh lakossal. Környékén ólomérceket találnak. Itt rakta le fegyverét Inczédy magyar hadteste 1849 aug. 16-án Löwenhagen orosz tábornok előtt.
(Carpocapsa pomonana H. a. m. Grapholitha pomonella L. állat). Az apró lepkék (Microlepidoptéra) és pedig a levélsodrók (Tortricidae) családjába tartozik. Majdnem az egész földgömbön el van terjedve és az almának férgesedését okozza. A pille kifeszített szárnyvégei 20-21 mm.-nyire vannak egymástól. A felső szárnyak szine szürke, hullámos barna sávokkal és néhány aranyos zománcu vonallal. Juniusban és juliusban jelenik meg és petéit egyenkint rakja a kis éretlen almára vagy körtére. A kikelő álca (almakukac, almaféreg) először körüljárja az almát, itt-ott beleharap a felületes sejtszövetekbe, végre belefutja magát a gyümölcs közepébe és a magházat emészti fel. A befutás helye beheged, úgy, hogy agyideig semmi sem árulja el az alma férgességét. Később, ha ürüléke szaporodik, egy kifelé rágott csatornán át tolja ki a levegőre; de néha, különösen ha nagyobb a gyümölcs, csak akkor rág lyukat kifelé, ha be akar bábozódni. A hernyó fiatal korában fehér, később husvörös, feje és nyaka barna. Négy-öt hétig tart fejlődése (augusztusban és szeptemberben), és ha egészen felnőtt, elhagyja az almát és valamely rejtekhelyet keres, ahol kis szövetben bebábozódhassék. Többnyire a fa törzsöke felé igyekszik, és annak kéregrepedései közt választ magának helyet. A gyümölcsős kamrákban kibuvó példányok a gerendák és állványok repedései, zugai közt hozódnak meg. Az almamoly helyenkint annyira elhatalmasodik, hogy az almatermelést ugyszólván lehetetlenné teszi. A férges alma idő előtt érik és félnagyságban hull le a fáról.
A védekezés nálunk Európában eddig arra szorítkozott, hogy a hernyókat és bábokat semmisítették meg. Erre a célra a következőket ajánlják:
Az almafák alá a gyümölcshullás idején sertéseket kell hajtani, és a lehulló almát s körtét naponként föletetni velük, mielőtt a hernyó a gyümölcsből kimászna. 2. A fa törzsöke körül többféle magasságban rongyot és szalmát kell körülkötni, hogy közte a bebábozódás végett fölfelé mászó hernyók meghozódhassanak. Az ilyen kötéseket később el kell égetni, esetleg a rongyokat csak forró vizben fertőteleníteni, a kötés alatt levő kéregrészt pedig valami rovarellenes szerrel (p. antracén-olajjal) jól bemázolni. 3, A gyümölcsös kamrákban mindazokat a helyeket, hová az almamoly hernyói behozódhattak, a tél folytán karbolsavas vizzel, vagy petroleummal bemázolni. Természetes, hogy ezek az eljárások csak akkor vezetnek sikerre, ha a szomszédságban vagy nincsenek almafák, vagy pedig a szomszédok is ugyanezt az irtó eljárást alkalmazzák, mert különben a hanyag szomszéd kertjéből átrepülő pillék ma int csak inficiálnák almáinkat. Majdnem egész Észak-Amerikában a zápor az arzénsót lemosta. A kisérletek azt mutatják, hogy még az igen gyenge arzénsó-adagokkal is meri menthető a termés nagy része.
l. Ma'mun
(az arab al-manjah a. m. mérték, idő szóból), úgy keleten, mint nyugaton a középkor vége óta csillagászati efemeridákat, kalendáriomszerü táblákat jelentett, többnyire asztrologiai s hasonló más megjegyzésekkel. Szülőföldje kétségtelenül Assziria és az eredetileg csak az ég állását és az évszakok folyásának változását előtüntető összehasonlító két táblázatot később kaldéai asztrologusok bővítették asztrologiai magyarázatokkal, a bekövetkezendő országos csapásokkal és politikai eseményekkel. A legrégibb almanachok bizonyára a 105 -133-ig terjedő egyiptomi táblácskák a bolygók járásáról, ezeken kivül keleten is régi idök óta készítettek ily egyszerü csillagászati táblákat. A XIV. és XV. századból sok kéziratos A. maradt; a legrégibb nyomtatott a Peurbach Györgyé (1460 körül élt Bécsben) «pro annis pluribus» címmel. Hunyady Mátyás 1474-ben Regiomontanustól számíttatott ki egyet, melyet latin és német nyelven kinyomatott. Engel könyvnyomtató Bécsben 1491-től fogva adott ki rendesen A.-t épp úgy Stöfler Tübingában 1524 óta. Évenkint megjelenő A.-okot azonban a XVI. századtól fogva találunk; a XVII. óta a közönséges kalendáriomi tartalmat mindennemü hírrel bővítették. Igy az 1679-ben Párisban megjelenő «A. royal» a postajáratokat, az udvari ünnepeket, vásárokat stb. közli, mihez 1699-ben a királyi család genealogiája, a papság névsora stb. járult. Ezt Németországban s igy Poroszországban 1700-ban, Szászországban 1728-ban, Angliában 1730 óta a («Royal Calendar»-ban) utánozták. Más, szélesebb körre térvetett A.-ok az említett hivatalos adatok helyett rövid történeteket, költeményeket, adomákat stb. csatoltak a kalendáriomi részhez. Lassankint az utóbbi mellékessé lett és az irodalmi rész túlsúlyra vergődött az A.-okban, melyeket aztán tartalmuk szerint neveztek el: irodalmi, női, történeti; genealogiai, diplomatikai stb. A.-oknak. A voltaképem csillagászati évkönyvek (l. o.) más és más elnevezést kaptak. Az A.-ok irodalma Németországban 1815-30-ig virágzott leginkább, aztán elterjedt Európa többi országaiba is. Nálunk legnevezetesebb Kisfaludy Károly 1822-ben megindított «Aurorá»-ja (l. o.), melyben a híres Aurora-kör tagjai közölték legjobb műveiket.
(ásv.), nemes gránát; Alabanda kisázsiai városról, mint ahol Plinius szerint a kárbunkulust köszörülték, nevezte el Karszten; kárbunkulus alatt Plinius különösen a szép vörösszinü nemes gránátot értette. Az A. szine vérvörös, cseresznyepiros, néha barnás-vörös, sárgás-vörös, ritkábban ibolyaszínbe játszó vörös. Anyaga vasaluminium-gránát (Fe3Al2 (SiO4) 8). Összetétele: vasoxidul 43,3%, timföld 20,6%, kovasav 361%. Ezeken kivül van még benne kevés mészföld, magnéziumföld, vasoxid, mangánoxidul. Keménysége 7-7,5. Fajsúlya 4,1-4,3. A leggyakrabban található gránát és szép vörösszínü változatai a legbecsesebb faja a nemes gránátnak, és mint ilyen kedvelt drágakő. Nemes gránát megnevezés alatt leginkább az A.-t értik. Keleti gránátnak is szokták mondani, mert a legszebbek Hátsó- Indiából, Peruból (Siriám környéke) valók; igen szépek kerülnek továbbá Délafrikából (Vaal folyó homokjából), Braziliából, Grönlandból, Svédországból (Fahiun), Spanyolországból (Valencia), Tirolból (Zillerthal), Csehországból (Petschau, Kollin, Kuttenberg) stb. Hazánkban Libetbányán, Tiszolc vidékén szintén találni kevés A. gránátot. Leginkább csillámpalába, gnájszba és kloritpalába benőve terem. Kristályai néha fejnagyságuak (Fahiun, Ceylon). L. még Gránát alatt.
város Spanyolországban, Albacete tartományban, vasuti állomás, tágas gabonatermő sikon, (1887) 9686 lakossal. Itt győzték le 1707 ápr. 25-én a szövetséges franciák és spanyolok Berwick vezérlete alatt az egyesült angolokat, németalföldieket és portugálokat.
l. Manszur.