-család (zsadányi és török-szentmiklósi).
[ÁBRA] Almási-család címere.
Jelenleg nemes és grófi Almási család virágzik. Mindkettő az Almás nemzetségre viszi vissza eredetét; de mivel az A.-család régibb nemzedékrendjének összeállítása máig sem sikerült (Nagy Iván I., 19. és XII. 14. L), ez az állítás csak a valószínüség jellegével bir. Az Almási nemzetség (Genus Almás) legrégibb tagjai Gyula nádor és bizonyos Ötem, ki Szt. László idejében hősiesen harcolt Ákos kúnjaival, 1099-ben pedig Przemysl vidékén Kálmán király életét Volodár ellen megvédelmezte, de maga a harcban elesett. Az A.-család ezektől a vitézektől származtatja magát, valamint a Kálmán király korában élt eörsi és kukolyi Péter vitéztől (ámbár ez az előnév csak egy 1593. kelt címeres levélben fordul elő először). A család a XVII. század végén és a XVIII. század elején emelkedik ki. Tagjai közül említendők: A. László, ki 1447-ben Fejérvármegye képviselője volt a budai országgyűlésen. A. Pál, váci püspök (1608-18). A. András gyöngyösi plébános (1693); fenmaradt levelén látható címere teljesen azonos a zsadányi A.-család címerével. Alkalmasint vérrokona volt A. János, ki 1701-ben Zsadányra (Zemplénmegyében) nyert királyi adományt. Ez a János v. ilyen nevü fia a jász-kúnok főkapitánya volt és szeptemvir (megh. 1763). Jánosnak fia, A. Ignác József lovassági tábornok volt, s 1777-ben gróf lett (l. alább). A nemesi ág további kiválóbb tagjai közül említendők: ifj. A. Pál (l. o.), II. József alatt Pest-Pllis-Soltm. főispánja. A. Antal, helytartó-tanácsos (megh. 1825); József, szeptemvir és gömöri főispán (megh. 1825). Végül A. Pál, 1848-ban Gyöngyös város képviselője és az alsóház egyik elnöke, Debrecenben pedig egyedüli elnöke. Az A. grófi családnak két ága van. Az egyik A. Ignác József (l. o.) lovassági tábornoktól származtatja magát, akit 1771 nov. 8. Mária Terézia emelt a grófi rangra. Ez ág jelenlegi szeniorja A. Tasziló (szül. 18.7), ki a düsseldorfi festészeti iskolán együtt tanult Munkácsyval; neje Fiáth Anna. Az ifjabb grófi ág A. Ignac alkancellártól veszi eredetét, ki 1815 aug. 15-én Párisban kiállított adománylevélben kapta a grófi rangot. Ez az ág a közös melléknéven kivül még a sarkadi előnevet is használja. Sarkad és Kétegyháza ugyanis főbb birtokai. Ez ágnak jelenlegi szeniorja A. Kálmán gr. (született 1815), a gazdaságnak él és sokat tett kulturcélokra; neje Wenckheim Stefánia. Az A.-család két címerét l. Siebmacher-Csergheő Wappenbuch-jában. 1885, a 9. lapon, illetőleg a 7. táblán.
1. József (zsadányi és törökszentmiklósi gróf, lovassági tábornok, született Gyöngyösön 1726, megh. 1804. 1741-ben huszártiszt lett; a hétéves háboruban mint huszárezredes kitüntette magát s a Mária-Terézia rend lovagja lett. 1777-ben grófi rangot kapott.
2. A. Pál (zsadányi és török-szentmiklósi), Aradmegye főispánja (1810-15) és koronaőr, majd szeptemvir és főlovászmester, szül. 1749-ben, megh. 1821-ben. Tudományos műveltségü férfiu volt, ki irodalommal is foglalkozott; 1803-ban mint tartománybizottsági főigazgató vezette a pesti egyetemi tanácskozásokat. Magyarország kereskedelmi és statisztikai viszonyaira vonatkozó német és latin nyelven irt művei a nemzeti muzeum kézirattárában vannak, köztük 1803-ból «Raisonnirte statistische Uebersicht des Königreichs Hungarn». Egy értekezése «Vom Handel des Königreichs Ungarn», Schlözer Staatsanzeigerjében jelent meg.
Lajos (filici), királyi tanácsos, szepesmegyei birtokos és táblabiró, szül. Pongrácfalván Szepesmegyében 1765-ben, halála idejét nem tudják. Az 1825-26. országgyülésen Szepesmegye követe volt. Latin nyelven megjelent művei közül az egyik a kat. vallásról az evang. vallásra való áttérés tárgyában a szepesmegyei r. k. rendeknek véleménye; a másik Sermones occasione restaurationis in com. Scepus. 1813. celebrata.
(Gergely) Mihály, unit. püspök Erdélyben, szül. Homoród-Almáson 1654., megh. Kolozsvártt 1724 márc. 23. Elvégezvén Kolozsvártt tanulmányait, 1678 ápr. 23. a kollégium mentora lett. Innen 1680 aug. l. külföldre indult. Leidenből, hol teologiát tanult, 1682 nov. 21-én visszajövén, a kolozsvári főiskolában rektor professzor, majd a szentpéteri (Kolozsvár egyik külvárosa) egyház papja lett. 1692 nov. 6. püspökké választották. Püspöksége idejében, 1716-ban, a katolikusok császári katonák segélyével elfoglalták a hitfelei által birt kolozsvári főikri templomot, azonkivül iskolájokat, nyomdájokat stb. Munkái: 1. Disciplina ecclesiastica..., Claudiopoli 1694. 2. Könyörgései. Kolozsvár 1695. 3. Isteni dicséretek...U. o. 1697. (Névtelenül.) 4. In exsequiis defunetorum canendae...U. o. 1967. (Névtelenül.) 5. Tractatus aliquot succincti... U. o. 1702. (Névtelenül.) Kiadta a Koncz Boldizsár által készített Catechesist. (Kolozsvár 1698.) 1700-ban kinyomatta a holland jótéteményekért irt köszönő iratot, ugyszintén a P. Horváth F. által irt «Apologia fratrum unitariorum» címü könyvet. Egyházi beszédei és könyörgései kéziratban maradtak.
Tihamér, l. Balogh.
a sziléziai Jablunka és trencséni Csáca közt maig is látható sáncoknak neve ez, melyet budetini vagy jablunkai szorosnak is neveznek. A morvák emelték Bethlen Gábor ellen s bár lerombolásukat 1630-ban, majd 1647-ben és 1649-ben elrendelték, máig is fanmaradtak. Az 1848-1849-iki szabadságharcban sokszor említik a jablunkai szorost, a régi magyar név tehát feledésbe ment (Jablunka a. m. Almás).
l. Békási szoros.
nagyközség Aradm. eleki járásában, (1891 1794 német és magyar lakossal, kik selyemtermeléssel foglalkoznak; postával, gőzmalommal.
(Poiana-Merului), kisközség Fogarasm. Törcsvárij.-ban, (1891) 2128 oláh lakossal. Van ólombányája, melyet azonban nem művelnek; szarvasmarha és juhtenyésztése nevezetes.
apátsága a váradi egyházmegyében, eredetileg a bencéseké volt; ezeket azonban 1238-ban László comes, a monostor kegyura, elűzte s helyökbe prémontreieket, majd, mivel ezek csakhamar odahagyták, világi papokat fogadott be. 1241-ben a tatárok elpusztították s 1249-ben, mikor Pál országbiró kapta, nem említik a monostort.