(arab), ebből: 'álimeh, összerántva a. m. tudós, ügyes nő, többese: 'aválim. Igy nevezik Egyiptomban a vándorló táncosnőket, kik ének és hangszerek kiséretében szoktak közpiacokon fellépni. Magánházakban és mulatságokon is gyakran szerepelnek.
város Portugáliában Beira tartományban, Guarda kerülétben, fontos határerősség Spanyolország felé, (1878) 20101.1762. várát elfoglalták a spanyolok, de újra visszaadták a portugáloknak. Mikor a franciák, Ney vezérlete alatt, 1810 jul. 24. a Coán át Portugáliába akartak nyomulni, Cox angol tábornok vitézül védte Masséna tábornagy ellen és csak akkor hódolt meg, mikor egy bomba legnagyobb lőportárainak egyikét fölrobbantotta. Mikor a franciák Portugáliából kivonultak, az 1811 máj. 3-án és 4-én Masséna és Wellington között vívott véres ütközetek után, A. francia parancsnoka, Brenier tábornok, az erődítmények legnagyobb részét a levegőbe röpítette; az angolok azonban ujra fölépítették.
1. Dom Francesco d'A., portugál hadvezér, ki az Abrantes grófi családból származott. A mórok ellen, kivált Granada elfoglalása alkalmával annyira kitünt, hogy L Emánuel portugál király 1505-ben Keletindia alkirályává nevezte ki. Ő alapította meg Portugália uralmát Keletindiábán, melynek kikötőiből a velencei és egyiptomi kereskedőket kizárta. Midőn fiát Lourenço-t az egyiptomi szultán 1507-ben megverte s a harcban maga a fiatal A. is elesett: A. bosszuálló hadjáratra készült. Ekkor érkezett Albuquerque Alfonz (1507), kit a király utódjává nevezett ki. A. azonban mindaddig el nem ismerte, míg az egyiptomi hajóhadat Din mellett tönkre nem tette (1509 febr. 3.) s fiát ily módon meg nem bosszulta. 1509 dec. 19-én letette hivatalát; de hazáját többé viszont nem látta, mert a Jóremény fokánál 1510 márc. 1-én a benszülöttek ellen vívott harcban elesett. (Peschel, Zeitalt. d. Entdeckungen, 2. kiad.)
2. A. Emánuel, jezsuita, szül. Vizeuban 1580., meghalt Goában 1640. 1622 34-ig az abissziniai szultán udvarában élt. Művei: Etiópia története (Coimbra, 1650), és: Történeti levelek (Róma, 1629).
3. A. Miklós Tolentino, de, portugál költő, szül. Lisszabonban 1741., megh. u. o. 1811. Szatiráit, melyekben a napi élet szokásait ostorozta, könnyedség és természetesség jellemezték. Egy sikerült szatirája miniszteri-titkári hivatalt szerzett neki. Költeményei «Obras poeticas» cím alatt 2 kötetben több kiadást értek, legutóbb Lisszabonban 1861.
Joáo Baptista de Silva Leitáo, Visconde de, portugál költő, szül. Oportoban 1799 febr. 4., megh. Lisszabonban 1854 dec. 10. Jogot tanult s már tanuló korában irogatott, több epikus verssel és «Xerxes», «Lucrecia» s «Mesope» c. drámákkal téve kisérletet. A «Retrato de Venus» c. kedves, de az akkori ortodoxia felfogása szerint sikamlós tankölteménye miatt, amelyben a festészetet dicsőítette, magára vonta a figyelmet. «Catáo» c. tragédiája (1820) a portugál irodalom legjelesebb művei közé tartozik. 1823-ban a reakció által számüzetvén, Angliába, 1824. Havreba ment, 1826. hazatért, de 1828. Doni Miguel börtönre vettette. Ezután ujra Angliába menekült, 1832. pedig Terceirába ment, ahonnan Dom Pedroval tért vissza, aki a belügyminiszteri tárcát bízta reá. 1834-36. ügyvivő volt Brüsszelben, később pedig a cortes tagja. A. szabadította fel a portugál irodalmat a pszeudo-klasszicizmus nyüge alól s a romanticizmus és népköltészet kultiválásával uj életet öntött belé. Ó teremtette meg a nemzeti szinészetet is, amelynek egy ideig főintendánsa volt. Művei (költemények, elbeszélések, színművek) halála után jelentek meg «Obras» cím alatt 25 kötetben (Lisszabon 1854-77). V. ö. Gomez de Amorins, «Garret, Memorias biographicas» (1-3. köt., Lisszabon 1881-88).
St. Hill. (növ.), a dioszmafélék családjában brazilisi fák és cserjék.
város Németalföldön, Overyssel tartományban, a Vechte mellett, jelentékeny lenszövéssel (évenként körülbelül 14,000 vég gyolcsot visz ki), (1888) 8201 lak.
Jan, németalföldi festő és rézmetsző, szül. 1614 körül; kitünő metszetéket adott ki Saftleeven és saját rajzol után.
Lajos Harscher, jogtudós szül. 1766, megh. 1827; jogtanár és államhivatalnok. Az elmélet terén sok műve közül legnevezetesebb a polgári per metafizikája címü nagy 10 kötetes műve. Gyakorlati tevékenységének fénypontja az anhalt-bernburgi ház öregebb és ifjabb ága közt keletkezett pernek vezetése, melyben a porosz törvényhozásnak éles kritikája egy évi börtönbüntetésre szóló elitéltetését vonta maga után. A dillenburgi biróság a berlini kamarabiróság ítéletének végrehajtását megtagadta ugyan, de A. kénytelen volt nyugdljba menni.
(ejtd: -écho), kerületi város a spanyol Badajoz tartományban, Meridától délre 30 km.-nyire, termékeny sikságon, (1887) 12,206 lak. Itt találták meg 1847-ben Theodosius császár ezüst diskusát (jelenleg a madridi tört. akadémiában).
Spanyolország egyik tartománya, az egykori Andaluzia királyságnak K-i, tengerparti része. É és Ny felé Granadával, ÉK felé Murciával, K és D felé a Földközi-tengerrel határos. Területe 8703 km2. Hegyes tartomány. Főhegysége a Sierra Nevada, melynek K-i része körül csoportosulnak többi hegységei. A tengerpartnál és a parti folyóknál, amelyek közül az Almanzora, Rio Almeria és Rio Grande a legnagyobbak, terjedelmesebb sikságok is vannak. A partvidék a szubtropikus égöv alá tartozik. Lakossága (1887) 339,383 lélek volt; körülbelül 40 jut egy km-re. A bányászat és a vele összefüggő kohóipar (csupán Garruchánál 13 kohó van) főképen ezüsttartalmú és tiszta ólmot szolgáltat (kivitele több, mint 300,000 métermázsa). Azonkivül rezet, gálmát, mangánt, vasat és kénkövet termel. A., a megerősített székváros, közvétlenül a tengerparton épült, a hasonló nevű öböl hátterében, egy mór várkastéllyal koronázott sziklás hegyhát tövében és egészen az afrikai városokhoz hasonló. Almeriának 1887-ben 36,200 lakosa volt. Vannak cukorfinomítói, posztógyárai; kereskedelme élénk. A. kikötőjét, amelyet kikötőgátak épitésével jobb karba helyeztek, 1883-ban 1522 hajó, (többnyire gőzös,) hagyta el, melyeknek a rakománya leginkább esparto, szőllő, mandola, füge, ezüsttartalmú és tiszta ólom, gálma és barnavaskő volt. Van Almeriának új vízvezetéke, van papi szemináriuma. Püspöknek és a kormányzónak székhelye a város. Asszonyai híresek szépségükről A város közelében nagy ólomkohók vannak és ásványforrások fürdőintézetekkel (Alhama la Seca és Alhamilla). Az ókorban Almeriának Portus Magnus volt a neve. 400 évig volt a mórok birtokában. Akkor körülbelül 150,000 lakosa volt. 1147-ben arragoniai VI. Alfonz foglalta vissza és akkor állították helyre a IX. században megszünt püspökségét.