vagy Seminaristicum, papnevelők fentartásara a püspök által megyéjebeli javadalmasokra kiróható adó. A tridenti zsinatren- delvényein alapul. Hazánkban e célra részint a vallásalap, részint más alapok létezvén, az A. nem honos. L. még Egyházi adó.
tápintézet (melyben tanuló növen- dékek (alumnus, tápdíjas) dijmentesen v. mérsékelt árért teljes ellátást és oktatást nyernek az e célra szolgáló alapítványból.
(ásv-), tejfehér, kevés meszet és timföldet tartalmazó puha tripoli (l. o.).
kisközség Hunyadmegye hunyadi járásában, (1891) 443 lakossal, kik többnyire oláhok. A falu Hunyadi Jánosnak volt birtoka, ki ennek középpontját, a vajdahunyadi várat 1452-ben építtette; Mátyás és Korvin János után Török Bálinté lett; ez hűtlenség folytán elveszítvén azt, Bethlen Gáborra szállott; 1673-ban Tököly Imre kezére ment. Határában vasércbányák vannak.
timsókő szulfát ásvány, összetétele minőségileg a káliumtimsóval egyezik meg, de meny- nyiségileg tőle eltér; képlete:
Apró hatszöges rendszerbeli (romboéderes) kristályokban, v. szemcsésen, tömötten, földesen találni alunitos trachitban vagyis az úgynevezett timsókőben. Szine fehér, sárgás, vereses; szürkés. Izzítva és azután vizzel kezelve, a vizben timsó képződik, az aluminiumhidrát pedig kicsapódik. s timsót gyártanak belőle. Tulajdonképen a földpátnak elváltozási terméke és trachitokban azáltai képződött, hogy ezek szolfatárai működésnek, ne- vezetes kénhidrogén, kénsav- és vizgőz-exhalációknak voltak kitéve. A kénsav a vizgözzel együtt akként működött, hogy a trachit ásvány-elegy részeiből kitolta a kovasavat és a szilikátásványokat (nevezetesen a földpátot) szulfátokká változtatta át. A trachitból alunitos módosulat keletke- zett, igy nevezvén azt, mert benne sok az alunit. Mivelhogy timsót állítanak elő belőle, timsókő-nek is nevezik. A magyar timsókőnek tehát kettős a jelentősége. Egyrészt az alunit ásványt jelenti, másrészt pedig a trachitnak alunitot nagy mennyi- ségben tartalmazó módosulatát. Alunitos trachitot vagy timsókövet hazánkban nagyobb mennyiségben Beregszász vidékén (Muzsalyon) bányásznak; ismeretes még a Tokaj-Hegyaljáról Sárospatak vidékén (Cinegehegy) és a Mátrából (ParádHosszúbérc). A beregszászi A. biotitortoklásztrachitból változott át, az alunitosodás a trachit szedimentjeit is érte, amint azt a benne talált kövült fák bizonyítják. A sárospataki alunitos trachit rétegeiben kövületeket is találtak (Cerithium-pictum stb.). A beregszászi alunitot néhol a vasoxid olyan erősen járta át, hogy likacsos vaskőnek látszik. Igen nagy mennyiségü alunitot bányásznak Tolfán (Közép-Olaszország, Civita Vecchiához közel), a belőle készített timsó «római timsó» néven kerül kereskedésbe (évenként vagy 100,000 métermázsa). A tolfai timsókö reánk nézve annyiban nevezetes, hogy ennek a helyszinén való tanulmányozása adott impulzust a muzsalyi A. felfedezésére. Dercsényi hazánkfia volt az, ki Tolfáról hazajöve 1795-ben azt vette észre, hogy a tolfaihoz hasonló kőzet Beregszász vidékén is terem és meghonosította ott a timsógyártást. A derekaszéki kőbánya malomköveiben konstatálta legelőször az alunitot. A timsót az alunitos trachitból vagy timsókőből úgy készitik, hogy először a követ égetik, azután levegőn hagyják, amig szétmállik, végre kidolgozzák és kikristályosítják. Az említett helyeken kivül alunit előfordul még Milo szigeten, a Mont Dore-on (Franciaország), a Gleichenbergen (Stájerország). Az A. izomorf a jarozit-tal.
(ásv.), l. Alunit és Trachit módosulatatai.
egy felirás téves értelmezésén alapuló neve a folignoi Niccolo di Liberatore nevü olasz festőnek. A XV. század második felében (1458-99), 1460 óta Folignóban lakott s az umbriai iskolához tartozott. Festményei az assisi székesegyház- ban, a folignoi, a St.-Agostino templomban és a milanói Brasában láthatók. Utolsó ismert fest- ménye 1499-ből való.
(ásv.), l. Keramohalit.
sziklafalu a Krym déli partjain, 15 km. délnyugatra Jaltától, tatár lakosokkal; hires Voroncov orosz gróf közelfekvő nagyszerü gót-mór stilben épült kastélyáról, melyben gyönyörü park és szőllőkert van. Szomszédságában régi erődök és márványbányák nyomai láthatók.
(ásv.), mangántartalmu csillám