a szavójai fejedelmi családban divatos név, melyet legelőször I. A., gróf viselt a XI. század elején. - II. A., IV. Henrik császárnak volt sógora. - III A. 1103-1149. uralkodott, kit V. Henrik császár birodalmni gróf rangjára emelt. - IV. A. szül. 1197., uralkodott 1233-35. II. Frigyes császár Aosta hercegévé tette. - V A. («a Nagy»), szül. 1249 szeptember 4-én. megh. Avignonban 1323 okt. 16., korának egyik legszerencsésebb és legkiválóbb fejedelme volt. Házasság útján elnyerte a Blange és Bresse birtokokat. III. Tamás bátyjától, a piemonti gróftól 1283. az aosta-i hercegséget, Fülöp nagybátyjától pedig 1285. Szavóját kapta. 1310. VII. Luxemburgi Henrik császár pártjára állott, kit római hadjárataban is támogatott és ki hálából összes birtokaival hűbérül felruházta, azonfelül a birodalmi hercegi rangra emelte és minden fontos kérdésben meghallgatta tanácsát. 1312. császári helytartó lett Rómában. 1313. elnyerte az Asti és Ivrea városok fölött való fenhatóságot. 1315-ben Rodusz alatt harcolt a törökökkel. Később nagyobb keresztes hadjárat létrehozása ügyében fáradozott. -VI. A., a «zöld gróf»; e jelzőt azért kapta, mert lovagjátékok alkalmával rendesen zöld színbe öltözött. Az előbbinek unokája, szül. Chambéry-ben 1334 jan. 4-én, megh. Apuliában 1383. Meghódította Mondovi, Chieri, Cherasco városokat, szerződés útján szerezte Dauphiné urától Gex- és Faussigny-t, szavójai Katalintól pedig pénzen vette meg a Waadt-földet. IV. Károly császár 1365. Svájc egy részének, a lyoni s grenoble-i püspökségeknek élére állította mint birodalmi helytartót s egyúttal az ujonnan alapított genfi egyetem védurává tette. 1366. Görögországba indult a törökök ellen, visszafoglalta Galüpoli-t és kiszabadította Paleeolo gos János keletrómai császárt a bolgárok kezéből. Mint XI. Gergely pápa, Nagy Lajos magyar király és IV. Károly császár szövetségese, Visconti Galeazzo milánói kényúrtól több várost elhóditott. A Velence és Genua között több mint száz év óta dühöngő háborút A. döntötte el bizalmi férfiu minőségében. Végrendeletében meghagyta Szavója oszthatatlanságát és az elsőszülöttségi jog alapján szabta meg az örökösödés rendjét Ő alapította 1362. az Annunciata-rendjelt. - VII. A., «a vörös», az előbbinek fia, szül. 1360 febr. 24., megh. 1391 nov. 1. 1383. került a trónra. VII. Károly francia király szövetségében a flandrokkal csatá- zott. 1388. Nizza hódolt meg neki. - VIII. A., «a békeszerető», az első szavójai herceg, az előbbinek fia. Szül. 1383 szept. 4., megh. Genfben 1451 jan. 7.; korán elhunyt apját 1392. követte a trónon, eleintén Bonne de Bourbon nagyanyja gyámsága alatt. Zsigmond császár, kit utazásaiban segített, hálából szavójai herceggé tette (1419 február 19). 1418-ban a másik ág kihalta után Piemontot örökölte, 1412. pedig Genfnek lett hűbéres ura. Zsoldos hada élén a montferrati őrgrófot kötelezte hódolatra és Vercellit ragadta el Milanótól. Neje halála után átengedte az uralom nagy részét fiának és hat lovaggal a Genfi tó mellett levő Ripaille nevü kolostorszerü palotába vonult; a fontosabb állami ügyeket azonban ezentul is ő intézte el. 1439-ben a bazeli zsinat IV. Jenő helyett pápának választotta. 1440 jul. 24. V. Félix pápa néven megkoronázták (l. Bázeli zsinat). Kilenc év mulva azonban méltóságáról önként leköszönt, miután őt V. Miklós pápa követének elismerte és az általa kiadott rendeletek érvényességét jóváhagyta. A. ekkor visszatért nagyúrias fénnyel berendezett remete-magányába. Békeszerető és okossággal vegyült szelidlelküsége miatt «a XV. század Salamon»-jának nevezték.
A. Ferdinand Mária, aostai herceg, spanyol király, Viktor Emánuel király másodszülött fia, szül. 1845 máj. 30., megh. Torinoban 1890 jan. 18. Torinoban élte át ifjukori éveit, 1859: és 1866. az osztrákok ellen harcolt és a Custozza mellett vívott csatában meg is sebesült. 1867. nőül vette Maria dal Pozzo della Cisterna hereegnőt (szül. 1847 aug. 9., megh. 1876 nov. 8.), kitől három fia szütetett. A spanyol Bourbonok bukása után a spanyol kormány többi között őt is megkinálta a megüresedett trónnal és a cortes 1870 nov. 16. 311 szavazattal 191 ellenében spanyol királlyá választotta. A. december 4. Firenze-ben a spanyol követség elött a koronát elfogadta, 1871 jan. 2. bevonult Madridba és megesküdött az alkotmányra. Uralma nem volt szerencsés. Prim tábornok, kinek a koronát első sorban köszönte, orgyilkosnak esett áldozatul; a gőgös nemesek A. igénytelen fellépését rosszalták, az örökös párttusák és miniszterválságok pedig elkedvtelenitették a szigoru alkotmányos érzületü, államcsinytől visszarettenő királyt. Két évi uralom után beleunt a kormányzás gondjaiba és 1873 febr. 11. leköszönt. Portugalián át ismét Olaszországba távozott, hol hercegi jogait visszanyerte és utóbb a 7. (Rómában állomásozó) hadtest parancsnokává lett. 43 éves korában még egyszer házasságra lépett: 1888 szept. 11-én nőül vette saját unokahugát, a szépségéről hires Bonaparte Laetitiát (Klotild nővérének és Bonaparte Jerome-nak, «a vörös hercegnek» leányát). E házasságból 1889 jun. 22. Umberto Mária nevü fia született, kit Umberto olasz király caserta-i gróffá nevezett ki.
roppant kiterjedésü sóstó Ausztrália belsejében. 1872-ben fedezte föl Giles. Nagyrészt délausztráliai, részben nyugat-ausztráliai területen fekszik a D. sz. 24-25° közt. Szélessége mintegy 60 km. s hossza 350 km. Déli partjai a Petermann-hegyláncig terjednek.
régi vár Abauj-Tornamegye gönci j.-ában, Gönctől DK-re; ma csak romjai vannak meg.
közép-afrikai néptörzs, I. Madi. Amadia (Amadieh), város Török-Örményországban, Moszultól északra; a zebarri-kurdok egykori fővárosa; a gubacskereskedés főhelye.
Swains. (állat), a kúpcsőrü éneklő- madarak rendjébe tartozó szövőmadarak. L. Díszpintyek
a középkori lovagregények egy sajátságos utócsapatja, melyek nevöket első és főhősükről, Amadisról kapták. Az A.-regény, spanyol eredetü; az elsőt Garcias Ordonez de Montalvo irta és adta ki 1508-ban Saragossában. Némelyek szerint e mű első szerzője Vasco de Lobeira portugál iró, de ez állításnak eléggé elfogadható alapja nincs. Az első A.-regény (a «Gallial Amadis») tartalma ez: Perion galliai király és Elisena brit hercegnő fia, Amadis, beleszeretett Lisuart angol király világszép leányába, s e szerelmi történethez fűződő csodás hősi kalandok leírásával tellk meg a regény négy kötete. A regény nagyon kedvelt olvasmánnyá lett, s csakhamar újabb meg újabb kiadásokat ért, sőt bővült is, amennyiben Amadis történetéhez hozzáfüztek egyenként fiának, unokájának s utódai egész hosszu sorának ősükéhez hasonló kalandos életirását. Igy növekedett az eredeti négy kötet Spanyolországban 12 kötetre, 1540-ben franciára is lefordítva (d' Herbezay Des Essarts) ujabb toldásokkai 24, s végül a franciáktól Németországba (1583) eljutva 30 kötetre. Az A. hősei: Esplandian, Amadis fia, Lisuarte, unokája; ezeknek egyenes utódaik: Amadis de Graecia, Florisel de Niquea, Agesilaus, Silves de la Selva, Palmerin de Oliva, Primaleon, Platir, Palmerin de Inglaterra. - Az A.-regények a lovagregények végső maradványai, elfajulása. Semmi történeti v. csak mondai alapjuk sincs, egyedüli forrásuk a képzelet fantasztikus csapongása. Hőseik a középkori lovagok torzalakjai, kik a lovagi kor vallásos és nők iránt táplált rajongásátkötelességszerüpedantériával tüzik életük feladatává. Szerelmük pusztán érzéki s még így is affektált maguk pedig mind törvénytelen szülöttek. Óriások, tündérek, rablók, csodás helyek és jelenetek népesítik be e regénye- ket. Főelemük a csodálatos, indítóokuk a szerelem, de cselekvényüket nem vezeti okos cél s hiján vannak az erkölcsi tartalomnak. Azonban egy századnál tovább rendkivül kedvelt olvasmány voltak, mig végre Miguel de Cervantes Saavedra (1605) világhirü Don Quljote de la Mancha cimü regényében kiparódiázta s lehetetlenné tette őket. Belőlük fejlődött a heroikus regény. Az A.-regények a magyar irodalomban nem jelentősek; se nem fordították, se nem utánozták nálunk. Az A.-regények irodalmáról és történetéről lásd bővebben Beőthy Zsolt: A magyar szépprózai elbeszélés, 1886., I. köt.
José, spanyol történetíró, szül. Baenában 1818., megh. Sevillában 1878. Tudományos kiképeztetését Sevillában nyerte. Letelepedett Madridban, ahol a bölcsészet és irodalom egyetemi tanára, az Akadémia és 1864. a cortes tagja volt. Nagy jelentőségü, de be nem fejezett műve, a «Historia critica de da Literatura espanola» (7 köt. 1861 stb.). Megírta Sevilla (1844), Toledo (1845) és Madrid történetét s lefordította Sismondi-nak «De la littérature du midi de l Europe» címü művét (1842). Nevezetesebb műve még a «Historia social, politica y religiosa de los judios de Espana y Portugal.» (3 köt. 18751876.)
(Amak), kis dán sziget Kopenhága mellett, Kallebodstrand által elválasztva, területe 75 km2, hossza 15 km., szélessége 8 km. Alacsony, sík de nagyon termékeny és mívelt hely csak jó ivóvize nincs. Kopenhágának egyrésze, Christianshavn (17,186 lak.) a szigeten épült. Ezenkivül van még a szigetnek 19,700 lakosa, nagyobbrészt azoknak a hollandoknak az utódai, kiket II. Keresztély 1516-ban itt letelepített, s kik őseik öltözetét, szokásait s kertészeti ügyességét megtartották. Nevezetesebb helye még Dragör tengerészfalu, melynek lakói igen ügyes matrózok és hajósok. Itt van még Kongelunden állami erdő- ség fácánossal. A. lakói látják el nagyrészt Kopenhágát zöldséggel.
(lat.), logikai műszó. A nagyobbról a kisebbre, és megfordítva, a minori ad majus: a kisebbről a nagyobbra való következtetes. A. B. Amak, l. Amager.
a Bismarck-szigetcsoport ujlauenburgi részének legnagyobb szigete, 58,4 km2, Makada és Hunter kikötőkkel. Bensejében a sziget lapos, mocsaras és egészségtelen. A Hunter kikötőben wesleyanus missziótelep van.