szentek. 1. A., eredeti nevén Analberga, ami annyi mint szeplőtelen. Witgát lotharingiai hercegnek volt a neje. Három gyermeke volt, kiknek egyike szt. Adalbert, máskép Emebert, cambrayi püspök; másika szt.-Renildisz apáca, harmadika szt. Gudula, szinten apáca. Harmadik gyer- mekének születése után férje szerzetessé, ő meg apácává lett s a maubeugi kolostorban 690-ben halt meg. Holtteste Bingenben nyugszik. - 2. A. szűz, eredeti nevén szintén Analberga. Főnemes családból született 690-ben, Flandriában. Mikor a bilsen-monostori nőzárdában neveltetett, heristali Pipin, birodalmi kormányzó, szépsége és ritka lelki tulajdonai által elragadtatva, fia Martell Károly számára óhajtotta őt nőül. Károly valóban sze- relemre is gyult iránta, ámde Amália már istennek ajánlotta magát s Károly ajánlatainak és erősza- koskodásának egyaránt ellenállt s bátyja segítsé- gével Vilvoordenbe, majd onnan saját birtokára Materenbe, végül Tempse-ba ment, hol szent éle- tet folytatva 772-ig élt. Csontjait 1370-ben a Gent mellett levő hires bencés apátságba szállították. - 3. A. szűz, 900 körül élt; életéről részleteket nem tudnak; Ruremond közelében van eltemetve, Német-Alföldön nagy tiszteletben áll.
1. Erzsébet, hessen-kasseli grófnő, II. Fülöp Lajos hanau-münzenbergi gróf leánya, szül. 1602 jan. 29-én, meghalt 1651 aug. 3-án. Férje V. Vilmos 1627-ben jutott uralomra, de már 1637ben meghalt. A. nehéz körülmények között uralkodott legidősebb fia, VI. Vilmos helyett. A fran- ciákkal és svédekkel szövetkezve 20,000 emberrel vett részt a harmincéves háboruban. Rendíthetetlen bátorságának s ügyességének köszönhette a vesztfáliai béke előnyös föltételeit. Az uralkodást 1650-ben fiának, VI. Vilmosnak engedte át. V. ö.: Justi «A. Elisabeth, Landgräfin v. Hessen» (Giess. 1872).
2. A. Anna, szász-weimari hercegnő, Károly braunschweig-wolfenbütteli herceg leánya, szül. 1739 okt. 24~én, megh. 1807 április 10-én. Csak két évig élt férjével, Ernő Agost Konstantin szász-weimari herceggel, kinek halála után 175817 75-ig kiskoru fia, a későbbi Károly Ágost nagyherceg helyett uralkodott. Ritka tehetségü, nemes- szivü nő volt. Kifizette az ország adósságait és sokat tett a tanügy érdekében. Maga köré gyüjtötte Németország legnagyobb szellemeit (Herder, Göthe, Seckendorf, Knebel, Schiller stb.), s lelke volt az ottani szellemi életnek.
3, A. Mária Friderika Auguszta, szász hercegnő, II. Frigyes Ágost és János királyok idősb nővére, szül. 1794 aug. 10-én, megh, 1810 szept. 18-án. Testvéreivel együtt kitünő nevelésben részesült s 1829 óta részint névtelenül, részint Heiter Amália álnév alatt sok vigjátékot, családi drámát és operettet irt. Legtöbb darabját köztetszéssel fogadták s egynéhányát angol nyelvre is lefordították. Műveinek uj teljes kiadását Waldmüller-Duboc rendezte sajtó alá, megjelentek 1873. hat kötetben.
4. A. Mária hercegnő, született 1782 ápril 26., I. (IV.) Ferdinand nápoly-sziciliai király és Karolina osztrák hercegnő házasságából, megh. 1866. A kitünően nevelt hercegnőt 1809 nov. 25. Fülöp Lajos orleánsi herceg vette nőül Palermóban; férje ekkor számüzve volt Franciaországból és éppenséggel nem volt kilátás, hogy valaha a francia trónra juthasson. Midőn 1830-ban mégis trónra került, felesége lebilincselte az összes pártokat jótékonyságával és nemes lelkületével. A politikába nem avatkozott. A februáriusi forradalom kitörése után férjével együtt Angliába menekült, hol ez 1850-ben, A. pedig tizenhat évvel később a claremonti kastélyban meghalt. Házasságukból született: Nemours herceg (1814), Joinville (1818), Aumale (1822) és Montpensier herceg (1824, megh. 1890). Továbbá Klementina hercegnő (1817), ki 1843-ban Ágost szász-kóburg-góthai hercegnek lett neje (1881 jul. 26. óta özvegy). Ez utóbbi házasságból szül. 1861. febr. 26. Ferdinánd herceg, Bulgária jelenlegi fejedelme.
5. A., Görögország királynője, Ágost, oldenburgi nagyherceg leánya, szül. 1818 december 21-én, megh. 1875 máj. 20-án. Ottó görög királyhoz ment nőül 1836 nov. 22-én, s nagy befolyást gyakorolt Görögországban. De az ingadozó trónt még sem tudta megszilárdltani; a várva várt örökös sem született meg. Ottó elüzetése után (1862) Bambergben élt.
C2H12N407. A salétromsavnak v. klórviznek koffeinre való hatásakor képződik. Színtelen, vizben kevéssé oldható kristályokból áll; a lugoktól ibolyaszínüvé, ammoniáttil biborvörössé válik.
gót fejedelmi család, mely Hermanrich alatt a IV. században az egész gót birodalom fölött uralkodott. Az A. leghíresebbike Nagy Teodorik. A család Teodáttal halt ki 536-ban. Az ó-német hőskölteményekben Amala utódai (berni Dietrich = veronal Detre és vitézei), Amelungok név alatt szerepelnek. L. «Gótok».
Amalphiban a XI. század végén kelt tengerjogi törvények gyüjteménye.
Ciprus királya a Lusignan-házból, megh. 1205-ben. 1194. követte az uralkodásban fivérét Guidót. Hogy országát a törököktől megmentse, hűbérül ajánlotta fel IV. Henrik császárnak, aztán mint királyságot vette vissza. 1198-ban Izabellát feleségül vévén, a jeruzsálemi királyság koronáját is megkapta. Dédunokájával, Hugóval (1253-67) kihalt a ház férfi-ága.
Benábód (Amaury, Elmerica), vallási szekta alapítója, született Benában, Chartres környékén. A XII. század végén a párisi egyetemen a filozofiát s teologiát tanította, mint egyike a leghíresebb mestereknek a dialektikában. Panteisztikus nézeteket vallott, melyeket így formulázott: «Minden egy, minden isten, isten minden.» Természetes, hogy az egyház üldözőbe vette a vakmerő férfiut, s III Ince 1207-ben elítélte tanait. Két évvel később A. meghalt. Az egyház még a síron túl is üldözte, csontjait kiásatta, máglyára vettette s hamvait szélnek eresztette. Mindazonáltal sok tanítványa akadt, kiket szintén üldöztek, elkergettek, megölettek. Az amalrikánusok azt tanították, hogy isten minden, hogy nem három személy van benne, hanem ő jelent meg az idők folyamában háromszor egy emberben, Ábrahámban, Jézusban s Amalricusban. Az egyházi szertartások egészen elvesztették értelmüket. Az isteni szellem mindenkinek belsejében nyilatkozik, tehát nem is vagyunk felelősek cselekedeteinkért. Tagadták a feltámadást, a paradicsomot s poklot. Minden istenbe tér vissza s ezt az egyesülést a szeretet közvetíti. Az amalrikánusok a szabad érzéki szerelmet vallották. Különösen Dávidot (Dinant- ból) említik közülök.
Pomponio, olasz festő, szül. San-V itoban 1505 s ugyanott 1584-ben halt meg. Különös tehetség nélkül meglehetős sikereket ért el tanitómesterének, Pordenone-nek utánzásában. Ugy látszik, hogy Tizian is nagy hatással volt reá. 1533-ban és 1534-ben több szentképet festett a sanvitói székesegyház, és bibliai meg római történetképeket a cenedai városháza számára. Fivére, Girolamo és leánya, Quintilica is a művészetnek szentelte magát; amaz művészi miniaturképeket, ez plasztikai műveket is hagyott hátra.
a kecske, mely Zeust Kréta szigetén szoptatta s ezért a csillagok között helyet kapott. Más monda szerint nimfa, ki Zeust kecsketejen felnevelte. Midőn Kronos Zeust keresni Krétára ment, A. a gyermeket bölcsőben fára függesztette s a kurétekkel fegyverzajt csapatott, hogy Kronos meg ne hallja a gyermek sirását. Jutalmul a táplálékot adó kecske egyik szarvát Zeus A.-nak adta, azzal a kijelentéssel, hogy min- dig telve lesz azzal, amit a nimfa magának kivánni fog (Amaltheia szaruja v. cornu copiae). A. annyi mint a tápláló, felvirágoztató esőfelhő.
l. Ammonitok.