1. A nyilvános isteni tiszteletnél a szent könyvek felolvasására valami kiemelkedő helyre volt szükség. Az ó-keresztény templomokban eleinte - valószinüleg - mozgatható katedra volt; később a Nagy Konstantin ideje óta épült bazilikákban egy, néha két, rendesen félkör alaku kidomborodással készített, a szentélynek és a nép számára rendelt hajónak találkozásánál emelt szószék volt (l. ábrát), melyre lépesők vezettek föl. Ebből fejlődött a mai szószék, mely most már rendesen a hajóban van elhelyezve. Az A.-tól különbözött a béma, vagyis a voltaképeni szószék, t. i. a püspöknek trónusa az apszisban elhelyezve, innen tartotta a püspök a felolvasott részek fölött a beszédet.
[ÁBRA] Ó-keresztény ambo.
A. (binion, kettős), a kombinatorikában a két elemből álló kombináció; (n számú csupa különböző elemből alkotható).
A kis lottó 90 száma közt 4005 ambó lehetséges; a kincstár az ambóért a betétnek 240-szeresét fizeti, ha az csak két számra tétetett; ilyen esetben a nyerés valószinüsége l: 4005. A lottóban rendszerint a tétel több számra (3, 4, 5) érvényes; ha e mellett a játékos pusztán az ambók jövetelét tekinti, ambo seco-t játszik, s minthogy ez esetben az eltalálható ambók száma 3, 6, 10, minden eltalált ambónál az egész tételnek 1/3-a, illetőleg 1/6-a, vagy tizedrésze fizetődik. Hogy az ambók magasabb nyeremény esetén is számítsanak, a tétel egy része ambó-seco számára elkülönítendő, igy származik p. az ambó-ternó nevü játék, melynél a ternó mellett még a 3 ambót is dijazzák.
3. A. az emelés után alól maradt kártya a nasivasi (fáraó) játéknál. Az emelés után a bankár mindig fölmutatja az A.-t, melyet azért hivnak igy, mert legfeljebb csak kétszer lehet reá nyerni. Ha p. tizes az ambó, s már két tizes kijött, a bankár nem fogad el a tizesre téteket, mert ha elfogadna, feltétlenül vesztene.
(malájul: Ambun), a Molukki-szigetek egyike Hátsó-India mellett. 1866 óta A. hollandi kormányzóság székhelye, melyhez még Haruku, Szaparua, Nussza Laut, Buru, Manipa, Kelang, Bonoa, Amblau, Ceram szigetek és a Banda szigetcsoport tartoznak (48.016 km2, 250,593 lakos, nagyrészök benszülött; másfélezer európai is), amelyeket nagyobbára egészen hegyek takarnak. A. sziget maga 683 km2. 31,610 lak., ezekből egyharmad mohammedánus, a többi protestáns. Két félszigetből áll: a nagyobb északit, Hitut, a kisebb délitől, Leitimortól, nagy és csodálatos tiszta vizü öböl választja el s csak egy keskeny, homokos, alig 1 m. magas Baguela nevü földszoros köti össze. A. sziget hegyes (legmagasabb csucsa a Szalhutu 1221 m.) s partjai többnyire igen meredekek. Vulkán nincs rajta, de földrengések gyakoriak s néha igen pusztítók. Éghajlata a legjobbak közé tartozik a hátsóindiai szigeteken, évi középhőmérséklet 26.3 C.°, februárban, midőn a legnagyobb meleg van, 27.2 C.°, juliusban, a leghüvösebb hónapban, 25.2 C.° Flórája igen szép és gazdag, erdőiben hatalmas pálmafák, szegfűbors (Caryophyllus aromaticus) és muszkátdió tenyésznek. A szegfűborstermés 1873-ig a kormány monopóliuma volt. Az emlősállatok közt leggyakoribb a denevér, egy szarvas-faj és a menyét; az erszényesek csoportja is képviselve van. Tengerében igen sok a hal, de különösen híresek a gyönyörü kagylók, talán a legszebbek az egész föld kerekségen. A. szigetet a XV. században a portugálok foglalták el, de 1605-ben a hollandok kezére jutott, kik ide tették át keletindiai birtokaíknak székhelyét, egész 1619-ig, amidőn Bataviába helyezték át. Az angolok 1796--1801 és 1810--16 közt ideiglenes urai voltak. - A. város Leitimor északi részén a sziget fővárosa 9,000 lak., jó kikötővel, több iskolával; van árvaháza és kórháza is s Fort Victoria nevü erődje. A házak a földrengések miatt földszintesek, fából vagy bambuszból épültek. A kormányzó a városon kivül fekvő Batu Gadsah (elefánthegy) nevü magaslaton lakik.
állítólag pálmafaj, Amboina szigetén; fája pirosas aranyszinü, nagyon kemény és tartós; finom asztalos munkára használatos Leunis «Synopsis der Pflanzenkunde» szerint a Pterospermum Indicum fája lenne. - Amboina-kinó (növ.), l. Pterocarpus marsupium. - Amboina szegfűszög, l. Szegfűszög. - Amboina szurokfa, l. Dammara.
(ejtsda: ameoáz), az ugyanilyen francia kanton (238.07 km2, 15 község, 16,267 lak.) székhelye Indre-Loire départementban a Loire balpartján (1886) 4405 lak. Régi kastélya van kerek bástyákkal, melyben a Valois családból származó királyok gyakran tartózkodtak, 1563 óta államfogház volt, hol 1848-52-ben Abd-el-Kadert is fogva tartották, jelenleg a párisi gróf tulajdona. Kertjében van a Szt.-Hubert kápolna, melyet Lajos Fülöp javíttatott ki. A. eredetileg római vár volt (Ambacia), később az Anjou hercegek, majd az A. nemesek birtoka lett, s 1431-ben került a korona birtokába. Történeti nevezetességei közül felemlítendő, hogy földalatti börtönében XI. Lajos korában mintegy 15,000 rab volt, hogy a hugenották lázadása (1560), melynek felfedezése 1200 protestáns életébe került, itt tört ki s itt adták ki az A.-i ediktumot 1563-ban, melyben a főnemességnek vallásszabadságot biztosítanak. A szomszéd ClosLucé várban halt meg (1519) Leonardo da V inci.
v. Anabolagion, görög, ritkán előforduló neve ama papi öltönynek, melyet Humerale-nak v. Amictus-nak is mondanak. Nevét az öltözés módjától kapta.
a g. kat. egyházban a pap által az ambon (l. o.) hivei közt végzett ima. Hálaadás ez a szt. liturgiáért, melynél a pap a híveket képviseli.
(lat.), üllő.
(ejtsd: emba), North-A. és South-A., kikötőváros, Uj-Jersey észak-amerikai állam Middlesex grófságában, a Rarítán torkolata mellett, 7386 lakossal.
állati anyag s a Physeter macrocephalus L. nevü cet váladéka; szabálytalan, gömbölyü, tömör, viaszforma, kissé nyujtható, könnyen szétnyomható tömeg, mely már a kézben gyurható; 100 C.°-nál olajszerü folyadékká olvad és aztán lassanként szuró savanyu és égető szagu gőzzé válik; forró borszeszben feloldódik s csak kevés fekete csapadéka marad, ez oldatból mint ambrain jegecedik ki a benzoéra, mosuszra és finom dohányra emlékeztető szaggal. Régebben orvosságnak használták, most illatszer. Keletkezését illetőleg többféle a vélemény; az egyik szerint a Physeter gyomra, a másik szerint hugyhólyaga termi; valószinü azonban, hogy egy bőrmirigy választja ki az ivarzás idejében.
l. Arta.