Az utóbbi évtizedekben sokat foglalkoztak velük, de nem sikerült bebizonyítani azt a föltevést, hogy egy eredetüek volnának. Valamennyi ragozó nyelv, még pedig úgynevezett bekeblező nyelvek, melyek a mondat tárgyát s gyakran a többi mondatrészeket is bekebelezik az igébe s ezzel egy szóvá alakitják őket. A tizedes számrendszer helyett a középamerikai nyelvek többnyire a huszas rendszert használják (mint p. a 80-nak francia kifejezése: quatre-vingt, négyszer húsz). Legalacsonyabb fokon áll e tekintetben a csikito nyelv, melynek állitólag nincsenek is számnevei, csak annyit tudnak kifejezni, hogy: «egy, néhány, sok». Az északamerikai eszkimó v. innuit nép nyelve közel rokon a tőlük olyan messze lakó grönlandiakéval. Az amerikai nyelvek ismertetését v:ö. Müller Frigyes Grundriss der Sprachwissenschaft II. s IV. kötetében.
sajátságos neme a harmoniumokhoz hasonló hangszereknek, melyben nem a kiömlő, hanem a beszívott levegő idézi elő a nyelvek hangzását. Az amerikai orgonát egy munkás találta föl, ki a párisi Alexandre harmoniumgyárából vándorolt Amerikába: A mai szerkezetü amerikai orgonák azonban 1860 óta kerültek ki a bostoni Mason és Hamlin cég gyárából. Az A. orgonákhoz hasonlít az Alexandre-orgona, melyet Alexandre szerkesztett Párisban 1874-ben.
Két személynek kölcsönös megegyezése az iránt, hogy előre meghatározott módon a sorstól tétessék függővé, hogy melyikök váljék öngyilkossá. A felek között vivandó harc hiányánál fogva nem vonható a párbaj, párviadal fogalma alá, de viszont a szándékos emberölés fogalma alá sem. A magyar btkv. azért önálló büntetendő cselekménnyé tette (283. §.) s a büntetés abban az esetben, ha az egyik fél az öngyilkosságot megkisérlette, s életben marad, mindkét félre öt évig terjedhető államfogház, ha meghal, az életben maradóra öt évtől tízig terjedhető államfogház.
(Salmo fontinalis). Valamennyi lazac-féle között ez a leggyorsabb növésü hal, miért is tenyésztése jövedelmező. Németországba 1879-ben vittek először megtermékenyített ikrákat, melyek itt szépen kikeltek. A hüningeni haltenyésztő intézet a sebes pisztrángot (Trutta fario) az amerikai pisztránggal keresztezte is, s az igy származott korcsok is nagyon beváltak.
a Kolumbus korát megelőző időkből származó építészeti és műipari emlékek, különösen a művelt vagy félművelt indián törzsek régi hazájában igen nagy számmal fordulnak elő; mindenütt magukra vonták a közfigyelmet. A Missziszippi völgyében az indiánoknak több helyen állandó lakóhelyük volt; mesterséges halmokra (l. Mounds és Moundbulders) építettek, délibb részekben, Uj-Mexikóban és Arizonában sziklavárakban laktak, sajátságos fecskefészekszerü barlangokban; erdőkben (l. Pueblo indiánok és Casas grandes). A legnagyobbszerü műemlékek azonban a régi aztékek (Mexico), inkák (Peru), muycák (Bogota) és mayák (Ykcatan) országaiban maradtak meg; valóságos palota- és székesegyházromok telve szobrokkal, feliratokkal s szebbnél szebb régiségekkel. Ez országok lakói már nemcsak írni tudtak s kereskedtek; de a luxust is ismerték, volt szép ruhájuk, voltak különböző butoraik, vizvezetékük, sőt iskoláik és tudós társaságaik is. Tárgyaikat kőből; agyagból és kagylóhéjból készítették, de voltak arany-, türkiz-ékszereik is nagy számmal. A perui régiségek közt nagyon nevezetesek a szépen díszített és érdekesen alkotott edények. Mivel Peru partjain az eső nagy ritkaság, a sírokban elhelyezett régi tárgyak csaknem mind épen maradtak meg; az újabb rendszeres ásatások alkalmával még ruhaszöveteket, élelmi szereket, tengerit és babot, sőt italt is találtak. Néhány kézirással készített könyv is maradt, melyeket még nem lehetett megfejteni. A gyüjtemények közt a Peabody-muzeum Cambridgeben (Massachusetts), a washingtoni nemzeti muzeum, továbbá a berlini, londoni és párisi etnografiai muzeumok őriznek legtöbb A.-t.
Lábbal hajtható kis nyomtató gép, kisebb nyomtatványok készítésére.
Laliman francia szöllőbirtokos hozta be Európába a szőllő veszélyes ellenségét, a filloxerát s ugyanő volt az, ki először hivta fel a szőllőművelők figyelmét arra a körülményre, hogy a filloxera az amerikai szőllőket nem képes úgy megtámadni, mint az európai fajtákat. Lalimon szőlőjében (Touratte-ban, Bordeaux mellett) nagy, európai és amerikai szőllőfajta-gyüjtemény volt; amelyben akkor, midőn már az európai szőllőket a filloxera kipusztította, az amerikaiak még szépen díszlettek. Laliman észleletét 1869-ben a francia mezőgazdák által Beaune-ban tartott értekezleten jelentette be, de itt nagy közönyösséggel fogadták, 1873-ban azonban Hérault département gazdasági egyesülete a francia kormány támogatásával Planchon tanárt kiküldte Amerikába, hogy ott a helyszinen tanulmányozza az amerikai szőllők ellenálló képességét. Planchon visszatérve, megerősítette Laliman észleletét s 1876-ban a montpellieri gazdasági tanintézeten az amerikai szőllők szaporítására és tanulmányozására 4 hektár ter- jedelmü telepet rendeztek be, amely telep fészkévé vált ama mozgalmaknak, amelyet a francia szöllőtermelők a filloxera ellen viselt küzdelemben az amerikai szőllők segitségével kifejtettek. Mig az Európában körülbelül 1500 fajtában, illetve változatban művelt szőllö mind egyetlen fajhoz a Vitis viniferá-hoz tartozik, addig Amerikában több, határozottan jellegzett, tiszta faj található. Ezek a következők: Vitis rotundifolia vagy V. vulpina, V. labrusca, V. candicans, V. monticola, V. lincecumii, V. riparia, V. aestivalis, V. rupestris, V. cordifolia, V. Berlandieri, V. arizonica, V. californic, V. caribaea, V. cinerea (l. Rotundifoha, Labruscca stb. cifmszók alatt). A legtöbb amerikai faj alá több fajta, illetőleg változat tartozik, amelyek részint természetes úton, részint mesterségesen, tenyész-. kiválasztás vagy mesterséges keresztezés által keletkeztek.
Eltekintve a botanikai csoportosítástól, a szőllőmívelők az amerikai szőllőket direkttermőkre és indirekt- v. alanyszőllőkre osztják, az előbbiek alá az olyan fajták tartoznak, amelyek gyümölcséből élvezhető bor készíthető, az utóbbiak alá pedig olyanok, melyek élvezhető bort nem adnak, miért is szükséges valamely élvezhető fajtával - rendesen európai szőllővel - benemesíteni (l. Szőllőnemesités). A filloxera ellen való védekezésnél eleinte főleg a direkttermő fajtákat karolták fel, mert ezekkel a védekezés sokkal egyszerübb, de egyrészt azért, mivel a legtöbb direkttermő bora az európai izlést nem elégiti ki, - majdnem valamennyinek sajátságos mellékize, róka- v. eperize van, - másrészt pedig, mert a direkttermők legtöbbje nem áll eléggé ellent a filloxera támadásának, ujabban mindinkább az európai szőllővel benemesített amerikai alanyfajtákkal való védekezés hódit. Legelterjedtebb direkttermő fajták a Jaquez, Herbemont, York-Madeira, Othello, Kanada; legelterjedtebb alanyfajták a Riparia sauvage, R. portatis, R. tomenteux, Solonis és a Rupestris-fajták. Ami az amerikai szőllők ellenállásának okát illeti, e kérdés még nincs tökéletesen tisztába hozva; az eddigi feltevések szerint egyrészt a bujább gyökérzet, másrészt a gyökérzet tömöttebb szövete különbözteti meg az amerikai szőllőket az európaiaktól s teszi azokat ellentállóvá. Abszolute egyik amerikai szőllő sem mondható ellenállónak, mert a filloxera valamennyi gyökérzetén képes megélni, észrevehető kárt azonban a fajták egyikében v. másikában nem okoz. A fajták ellentálló képessége, mint a tapasztalatok mutatták, a talaj és éghajlati viszonyok változásával szintén változást szenved, l. Adaptáció.
Hazánkba először 1880. év őszén hozatott az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelem-ügyi minisztérium közvetlen Amerikából 100,000 drb amerikai szőllővesszőt, melyek a Farkasdon, Istvántelken és Szendrőn felállított amerikai szőllőtelepeknek vetették meg alapját. Később vesszőszükségletét a kormány Franciaországból fedezte s azokból részint ujabb állami telepeket létesített (Székesfehérvárott, Fehértemplomban, Peéren, Kecskeméten, Budafokon, Nagy-Károlyban, Nagyváradon, Tarcalon és Paulis-Barackán), részint községeknek és egyesületeknek osztotta ki. 1890-ig körülbelül 13 millió amerikai vesszőt hozatott be az állam. Az állami telepeken összesen 123 holdnyi terület van amerikai szőllővel beültetve. Egyesületek és községek 1891-ig hazánkban körülbelül 240 amerikai telepet tartottak fenn. Ez csak parányi kezdetnek tünik fel azzal szemben, amit Franciaországban tettek, ahol 1890-ben már körülbelül 400,000 hektárnyi terület volt amerikai szőllővel beültetve.
Az A. művelése. Akár direkttermő amerikai fajtákkal, akár alanyra ojtott ojtványszőllőkkel ültetjük be a szőllőterületet, azt az ültetés előtt 60-80 cm. niélységre meg kell forgatni (rigolozni). A sor- és tőketávolságnak nagyobbnak kell lenni, mint az európai szőliőkben; mindkét távolság legalább 1 métert tegyen ki. Az amerikai szőllőknek, különösen az ojtványtőkéknek jobban megfelel a comb- mint a fejművelés s ha ez utóbbit alkalmazzuk, akkor hosszu metszéssel éljünk. Hazánkban eddig, ott ahol amerikai szőllőket telepítettek, csak a régi fejművelés mellett maradtak meg. Az A. szaporítását l. Szőllőszaporitás.
A házi tyúk Amerikában nem volt honos; hanem gyarmatosok vitték oda. Amerikában nem is igen keletkeztek még speciális fajták; eddig csupán két amerikai keletkezésü
fajta ismeretes, egyik a Dominikánus-tyúk, másik a Plymouth Rocks (l. o.).
a mult század végén s e század elején vérkeverés, de túlnyomóan az angol telivér-ló felhasználása által keletkezett. Testalkatában nem mutat egyöntétüséget; formái sok tekintetben kifogás alá esnek és leggyengébb pontjait a far csekély méretei és lapos melle képezik. E ló mindamellett a világ leggyorsabb ügetője. mert mig eddig Európában nem volt ló, mely egy angol mértföldet 2 p. 20 mp. alatt tett volna meg, Amerikában 150-nél több ily lovat számítanak, sőt a hires Maud-nak csak 2 p. 8 3/4, mp. kellett egy angol mértföldhöz. Ez oly rendkivüli gyorsaság; mely alig fokozható már. Az A. még arról is nevezetes, hogy a világ legdrágább lova, mert amerikai krözusok már 300,000 frtot is fizettek egyes kiváló ügetőkért, oly magas ár, aminőt még angol telivér-ló sem igen ért el.
alatt az európai piacoknak olcsó amerikai gabonával való nagymérvü elárasztását értik, minek veszélyes hatása az európai mezőgazdaságra főkép abban nyilvánult, hogy a gabonaárakat alacsonyra szállította, úgy hogy az európai termelőnek költségeit sem fedezték, mig az amerikai termelő gabonáját a trágyázást nem igénylő és adóval alig sujtott földeken nagyon olcsón előállithatta és vizi utakon csekély költséggel az európai piacokra juttathatta. Az A.-t ellensulyzandó, az európai államok gabona-védvámokhoz folyamodtak, minek kivált a magyar mező- gazdaságra az a káros hatása volt, hogy a magyar buza a legtekintélyesebb külföldi piacokról leszoríttatván, ára nagyon hanyatlott. Habár az A.-nek kedvezőtlen hatása a gabonaárak alakulására s így a mezőgazdasági termelésre kétségen kivül áll, dacára a magyar búza kiváló tulajdonságainak. mindazáltal az utóbbi években veszélyes voltából sokat veszitett, egyrészt mert a gabonatermelés É.-Amerikában is megállapodásra jutott, másrészt mivel a belfogyasztás Amerikában is lényegesen emelkedvén, gabonakivitele az utóbbi években hanyatlott mint ez a következő adatokból kitünik: A 60-as években termelt Észak-Amerika körülbelül 7 millió hektáron évenkint 80 millió hl: búzát; 1880-ig emelkedett a terület fokozatosan 15 millió hektárra, az évi termelés 175 millió hl.-re; azontúl 1890-ig nem növekedett sem a terület, sem a termelés. Buzakivitele, mely 1370-ig évenkint alig 12 millió q.-ra rugott és rohamosan emelkedve 1881-ben 65.5 millió q.-t tett; 1885-90-ig évenkinti 40 millió q.-re szállott le.