(ásv.), ibolyaszinű quarcváltozat, az összes quarcváltozatok között a legkedveltebb kő. A régiek is nagy becsben tartották, amuletnek hordották, mert azt hitték róla, hogy hordozóját megőrzi a részegségtől (gör. a. m. részegségtől óvó). Marbodeus püspök: a középkorban az A.-el a földi szenvedések, szomoruság, de egyuttal az igazi szerelem és a sírig való hűség jelképének tartotta, hordotta is boldog, boldogtalan egyaránt. Az ujabb időben már kevésbbé hordják, egyrészt mert elég olcsó, másrészt mert többé nem divatos. Ez idő szerint legkelendőbb Oroszországban ott Jekaterinburgban, az Ural-hegységbeli A.-ek főköszörülési helyén, 2000 frtot is kérnek nagyabb és szépen csiszolt A.-ért. Az 1873-diki bécsi világkíáliításon egy remek braziliai ametiszt-druzáért nyersen 2440 frtot kértek. Az A. színe nem mindig egyöntetü; gyakran világosabb és sötétebb részleteket látni rajta, de a sötétebb szinü kristályok általában ritkábbak. Melegitve az A. szinét változtatja, megsárgul, többé-kevésbbé megszintelenedik, ami arra utal, hogy az A.-el valamely finoman szétosztott szerves vegyület szinezi. Némelyek szerint a szin mangán- és vasvegyületektől van. Kristályai bár egyszerüeknek látszanak, de az optikai vizsgálat azt árulja el róluk, hogy többnyire sokszorosan összenőttek. Az összenövés némelykor már egyszeri megtekintésnél is szembeötlik s ez az oka annak, hogy az ilyen A. törésén finom hullámos vonalakat látni. Az összenövés nemcsak azibolyaszinü quarc-kristályokon tapasztalható, hanem némely sárgás,. zöldes, barnás, sőt színtelen guarc-kristályok is, azért utóbbiakat a mineralogusok ugyancsak A.-nek veszik, noha a gyakorlatban csakis az ibolyaszinü kristályokat tartják annak. Az A.-et többnyire v. telérekben, kőzeterekben találni, v. az ugynevezett A: mandulákban (achát-mandulákban). Az ilyen mandulákat legnagyobb mennyiségben Braziliából hozzák (a magyar nemzeti muzeumban többi között van egy óriási ilyen ketté törött mandula, a törési lapon legnagyobb szélessége 30 cm.); de azelőtt igen szépeket találttak Németországban a Nahe mellett fekvő Obersteinban is (l.. Achát). Igen szép A.-ek származnak Tirolból (Zillerthal) ís, valamint az Urálból. Hazánkban a selmeci A.-ek nevezetesek, továbbá szépek (sötét ibolyaszínüek) a hunyadmegyei Porkura vidékéről valók. A legszebb A.-ekei kavicsok alakjában találják Cejlon szigetén, Indiában s Uruguayban. A braziliaiak után a cejloniak a legszebbek, ezek kerülnek megmunkálva mostanában leginkább a kereskedésbe. Hasonló módon munkálják meg, mint a többi quarcot (l. o.); de briliántnak is, általában sok lapocskásnak köszörülik, hogy ragyogása elevenebb legyen. Az A.-t üveg-utánzattal, néha ibolyaszinü fluorittal vagy kalcittal is hamisítják. Az izzítás folytán sárgássá vagy szintelenné lett A.-et aguamarin v. topáz helyett is eladják. Ujabban különösen a topáz hamisítására használják. Az, amit orientális A.-nek vagy A. zafir-nak mondanak, nem egyéb, mint ibolyaszinü korund (l. o.). (Schmidt Sándor: A drágakövek. Budapest 1890. Kiadja a K. Természettudományi Társulat.)
(gör.), a szimmetria ellentéte, az arány ea összhangzás hiánya, aránytalanság; ametrikus, aránytalan.
(gör.) a rendestől elütő fénytörést jelenti, tehát a közellátóság és messzelátóság közös neve.
(ásv.), l. Klorit.
(gör.) a. m. mindkét oldalon, körül-, összetételekben.
a szivnek az a fejlődési rendellenessége, melynél, mint a hüllőknél, csakis egy szivgyomor van, melyben a 2 pitvarból beömlött arteriózus s venózus vér keverődik. Ez a kevert vér látja el a nagy és kis vérkört. E bajnál rendszerint hiányzik a nagy véredénytörzsek egyike és a meglevő, a gyomorból eredő törzs vagy a függő érnek, v. a tüdőérnek v. a közös ütőeres törzsnek felel meg. E fejlődési rendellenesség nem zárja ki az életképességet, csakhogy az illetők csekélyebb ellentálló képességüek, rosszul fejlődöttek, arcuk rendesen kékes szinü, s a sziv-kompenzáció zavaraiban korán tönkremennek. Természetes, hogy e baj gyógykezelése csak arra szorítkozhatik, hogy a sziv működésének akadályait elhárítsa, ami nyugodt életmód mellett érhetö el.
(gör.), az állattannak az a része, amely a kétéltüekkel foglalkozik. A kétéltüekkel és csuszómászókkal (Reptilia) foglalkozó tudományt együttvéve herpetologiának is nevezik. Amfibium, l. Kétéltüek; növenytani tekintetben l. Kétlakos és Alkalmazkodás.
szilikát ásvány, egyhajlásu rendszerbeli, egyuttal az amfibolcsoport legfontosabb képviselője: Az amfibol-csoport ásványai, melyek az augit-csoportéival sok tekintetben rokonok, főképen az által jellemeztetnek, hogy prizmaszögük mindig vagy 124° 30', a hemipiramisszög vagy 148° 80', mig az augit-csoportnál (piroxének) a prizmaszög 87°, esetleg 93°, a hemipiramisszög 120° 39'. Az amfibol-csoport ásványai rendesen igen jól hasadnak míg az augitéi, egy kivételével, kevésbbé jól. Az A. kristályai rendesen hosszu oszloposak, lapokban ritkán gazdagok, sohasem hegyben végződők. Pleochroizmusuk igen erős, ami mikroszkóp álalt könnyen megkülönbözteti az augittól. Anyaga magnézia-, mész-, vas-biszilikát (CaMgFeSiO2); sokszor csatlakozik ezekhez még timföld, egy kevés vasoxid és nátron meg káli. Némely amfibolban fluórt, sőt titánt is konstatáltak. Színe a sötétfeketéig változhatik; legközönségesebb a fekete, gyakori a zöld is, színtelen is akad. Keménysége 5-6, fs. 2.9-3.3. A kristályok többnyire bennőttek, de vannak fennőttek is. Összetett kristályos kőzeteknek, nevezetesen a szienit, a diorit, az A.-trachitnak stb. lényeges elegyrésze és mint ilyen a közönséges A. igen gyakori: azonkivül mint amfibolit (l. o.) egyszerü kőzetet is alkot. Igen szép A.-kristályok termőhelyei: Csehország (Wolfsberg Cernossin mellett, Klotzberg, Muckow), Stájerország (Gleichenberg), Norvégia (Arendal), Ural (Polakovszk, Anskul), stb. Nevezetes, hogy mesterséges salakokban eddig A.-kristályokat nem észleltek, mesterséges olvasztás által előállitani szintén nem sikerült. Meteoritekben A.-csoportbeli ásványt eddig nem találtak. A név (Haüy-tói) azt akarja jelezni, hogy más ásványokkal felcserélhető; amphibolos gör. a. m. kétértelmü.
Az A: csoport ásványaihoz tartoznak: A tremolit vagy grammatit, nem egyéb mint A.-változat, fehér, szürke, szálas, rostos szövetü, selyemfényü kristályhalmazokban található szemcsés mészben és dolomitban, vagy pedig kristályos palákban. Anyaga lényegében magnézia-mész-szilikát aránylag kevés vastartalommal, ezért a világosabb színe. Nálunk nagy mennyiségben Moravicán, Oravicán, Rézbányán, Szászkabányán találják. Szép a szt.-gotthárdi (Campolongo). Pini Svájcban a Val Tremola-ban találta legelőször és innen a név. A grammatit név Haüytól való, grammé a. mvonal, mert törött kristályain végig huzódó vonalat észlelt. Ha a tremolit szálai igen finomak, azbeszt a neve (l. o.). A sugárkő vagy aktinolit, hosszukás, zöldesszínü üvegfényü amfibol; oszlopai különösen zsirkőben és kloritpalában bennőve fordulnak elő; gyakran képez sugárosan rostos halmazokat. Nálunk Igló mellett és KrassóSzörénymegye több helyén találják. Igen szépek a zillerthaliak (Tirol)- Vastartalma nagy. Az Alpokban kis mennyiségben mint aktinolit-pala is előfordul, ugyszintén a tremolit mint tremolitpala. Az edenit, calamit, valamint a rafilit, a cimatin (kimatin) és a pitkarandit nem egyebek tremolit-, illetőleg sugárkő-változatoknál. Asmaragdit szép fűzöld s igen finom szálu aktinolit, többnyire gabbró-kőzetben, olivin-nek elváltozási terménye. Némely zöld amfibolt is smaragdit-nak mondanak. A pitit sem egyéb olivinből átváltozott smaragditnál. Finom szálu, kuszált szövődésü változata az aktinolitnak a nefrit (l. o.). A pargazit kékeszöld amfibol Pargasból (Finnország) kristályos mészkőben; a karinthin sötétszínü amfibol Karintiából (Saualpe) aklogitban. Az uralit az amfibol igen finom rostos kristályhalmaza, mely augit alakjában jelenik meg; tnlajdonképen az amfibolnak homoax pszeudomorf alakja (l. Álalakuság) augit után. Lelőhelyei: Ural Norvégia Déltirol. Hasonló hozzá a traversellit is. A breislackit (hajforma), a kokscharowit, a cummingtonit ugyancsak amfibolok. Alkáliákban gazdag tagjai az amfibol-csoportnak: a glaukofan, az arfvedsonit, a krokydolit (l. ezeket külön).
a Kant-féle filozofia műszava, jelzi az értelem tapasztalati használatának fölcserélését a transscendentális használattal. Ha p. Leibnitz azt állítja, hogy amit fogalmilag nem lehet megkülönböztetni, a valóságban is azonos, akkor Kant szerint hibát követ el, a dolgokra magukban alkalmazva, ami csak a tapasztalaton belül igaz. Aristotelésnél amfibolia, amfibologia, oly tétel, mely kétes, kettős értelmet rejt magában.
v. amfibol-kőzet, egyszerü kőzet, tutajdonképen nagyobb tömegben termő szemcsés, sugaras vagy rostos amfibolok halmaza; ha az amfibolok egyközösen vannak egymáshoz nőve, előáll az amfibolpala; az A. szerkezete rendesen szemcsés. Ha a kőzetet az amfibol sugárkőnek (aktinolit) nevezett zöldesfélesége alkotja, akkor a neve aktinolitpala. Rendesen más kőzetekbe, nevezetesen archeignájszba s csillámpalába betelepítve találni úgy az A.-ot mint az amfibolpalát és aktinolitpalát. Némelykor az A. nem egyéb mint palás diorit. Gyakori zárványai: gránát, epidot (pisztacit), magnetit, pirit,. quarc, földpát; a Snarum melletti talált A.-ban gedrit is van. Nálunk Krassó-Szörénymegyében van több helyen, Szászkabánya, Moldován, Dognácskán, továbbá Szebenmegyében Felső-Sebes vidékén, a Szepességben stb. Nagyobb mennyiségben az Alpokban (Enns völgye), Cseherdőben, Szudetákban stb.