l. Tonzillitisz.
(ásv.), l. Mandolakő.
(Amiconi) Jacopo, olasz festő, szül. Velencében 1675. Először szülővárosában dolgozott, azután a bajor választófejedelem foglalkoztatta. Később Angliába, és végül Spanyolországba ment, hol 1747-ben mint udvari festő halt meg Madridban. Festményei (freskók, oltári képek és arcképek) vannak Velence templomaiban s a müncheni templomokban és gyüjteményekben.
tó Venezuela délamerikai államnak kumanai kerületében, a Rapununi és Tokoto folyók között.
pentil; több izomer 1 vegyértékü pozitiv szénhidrogén-gyök, és pedig alkohol-gyök, közös neve; képlete C5H11; 8 izoméria lehetséges, mint az az A.-alkoholokból (az A.-gyökök vegyületei hidroxiddal) kitünik; mind a 8 izomer A.-alkohol.
Hefner-Alteneck-től szerkesztett lámpa, melyben amilacetát (ecetsavas amiléter) ég és amelynek világító erejét a fotométriában fényegységűl használják. A lámpának hengeralaku, 8 mm. átmérőjü tömör bele van, melynek állását a lámpának legalább is már 10 percig tartó égése után akként kell szabályozni, hogy a bélcső szélétől a láng csúcsáig számított lángmagasság 40 mm. legyen. Az így meghatározott láng világító ereje fényegységül szolgál; e fényegység neve egyszerüen amilacetát-lámpa, mely egyenértékü 1.28 angol spermaceti-gyertyával, vagy 1,12 stearin-gyertyával, melynek lángmagassága 52 mm. Midőn a láng magassága 44 mm., világító ereje éppen 1 angol spermaceti-gyertya.
(Amiloxidhidrat). Az amil-gyöknek hidroxiddal való vegyületeit A.-oknak nevezik. Az elmélet szerint 8 izomer A. lehetséges (4 I-rendü, 3 II-rendü és 1 III-rendü), amelyek mind előállíthatók. Ezek között az erjedési A. vagy közönséges A. a legrégebben ismert és így a legfontosabb; főleg inaktiv (a poláros fény síkjára nem ható) isobutylcarbinol, továbbá aktiv (a poláris fény síkjára ható) methyloethylcarbinol elegyének tekinthető. Az erjedési A.-t tisztátalan állapotban már Scheele is ismerte. A szeszes erjedéskor, így különösen a burgonya és gabonafélékből történő szeszgyártáskor képződik. A nyers borszesszel rektifikálásakor a desztiláló üstben tisztátalan A. marad vissza. Ezt sós vízzel rázzák össze, amely a borszeszt föloldja; az A. nyugodt álláskor a folyadék tetején olajos réteg alakjában gyül össze; leszedvén, megolvasztott klórkalciummal megszárítják, végül újból átpárolják. Színtelen, olajszerü folyadék, mely vízben kevéssé oldódik; borszesz és éterrel minden viszonyban elegyíthető. Szaga igen kellemetlen, gőze belélegezve a légző szerveket erősen izgatja és köhögésre ingerli, íze kellemetlen csipős. Az állati szervezetre hasonlóan hat mint a borszesz. A poláros fény síkját balra fordítja, amely sajátságát az aktiv A. (aethylmethycarbinol) tartalmának köszöni. Pasteurnek sikerült volt először az A. 2 elegyrészét egymástól elválasztani.
az olefin-sorozatba tartozó több izomer szénhidrogénnek (l. o.) gyüjtőneve. Közös képlet: C5H10. Elméletileg 5 izoméria lehetséges, mind az 5 amilén elő is van állítva.
oly elfajulási kórfolyamat, melynél a szervek sajátságosan áttetszőkké, szalonnaszerüekké lesznek és elkeményednek, a friss szövet vékonyabb szeletjei viaszszerüen fénylenek. Innen a szalonnaszerü vagy viaszszerü elfajulás elnevezése is. A megbetegedett szervekben üvegszerü, teljesen egynemü, erősen fénytörő anyag rakódik le, melyet Virchow nitrogén-mentesnek, az amilumhoz közelállónak tartott, mert úgy találta, hogy a jóddal az amilumhoz némileg hasonló magatartást mutat s azért nevezte el az anyagot amiloidnak. Később azonban kiderült, hogy nitrogéntartalmu fehérje-anyag. Főleg az apró véredényekben képződik, illetőleg rakódik le, s mert jóddal mahagoni pirossá, borpirossá, metilviolával élénk rubinpirossá lesz, holott ezek az ép szöveteket szalmasárgára, illetőleg kékre festik: legkisebb mennyiségben is felismerhető mikroszkóppal. A megvastagodott véredények ürtere megszükül, a szövetek kevesebb vért kapnak s végre zsirosan elfajulhatnak. Az A. anyag úgy az erős vegyszereknek, mint a rothadásnak is ellentáll; nem oldódik, nem szivódik fel, s azért hol kiképződött, fekve is marad, s a bántalom nem gyógyítható, kivéve a szem kötőhártyáján, hol a beszürődött részletek kivághatók. Főleg általános, kimerítő betegségek, kachexiák kiséretében fejlődik ki, így tüdő- és csontgümősödésnél, szifilisznél, régi genyedéseknél (főleg csontokban), fehérvérüségnél (leukemia), míg a rák kiséretében ritkán. A szervek között főleg a lép, máj, vesék, nyirkmirigyek és belek nyálkahártyáján mutatkozik. Magában a vérben az A. nem mutatható ki, lehet, hogy az anyag, melyből az A. képződik, vagy a vérből v. a szövetelemek protoplazmájából származik.
fényképezés keményítőpéppel preparált üveglemezre.