(Ambria), német kerület a mai Oldenburg nagyhercegség nyugati részében. Talaja részben homokos, részben mocsaras és részben igen termékeny szántóföld, terem lent, komlót és gabonát. A mostani A. csak egy része a szász hercegségben fekvő ősrégi Ammergaunak (Pagus Ammeri), amely dél felé a Jade-öböltől Vehné-ig terjedt. Régente saját jogai voltak, az Ammer-jog, melyet részben, különösen az örökösödésekben, a legujabb időkig alkalmaztak.
tó Felső-Bajorországban 534 méter magasságban, 16 kilométer hosszu és 2-6 kilom. széles, 78 méter mély; kiterjedése 46.54 km2. Nyugati partja lapos, délkeleti partján ellenben az Andechs nevü zárdahegy emelkedik (l. o.). Az Ammeren felül bele folynak a Wörthi (l. o.) és a Pilseni v. Seefelder-tónak vizei.
l. Galvanométer.
L. (növ.), az ernyősök génusza, a köménymag rokona, de hazánkban nem terem. Az A. majus L. Európa déli részén, Egyiptomban és keleten terem, lucernamaggal Németországba (Trier) is behurcolódott. Gyümölcsszeme apró, barnaszürke, kissé zamatos; hajdan magtalanság ellen nagy hírben állott, s a sárga répáéval, kaporéval, meg a Sison Amomum-éval együtt apró hevítő magnak nevezték. Fiume mellől, hihetőleg messzebb környékéről, Koch Synopsisa közölte, de újabban nem találták. Dalmáciában a szigeteken is (Arbe). Az A. Visnaga Lam. fűszeres szagú, a mediterrán vidéken terem. Ernyőjének sugarai sárgák, csaknem fásodottak. Spanyolországban étel után ernyőjéből egy-egy szálat letörnek, a fogat kitisztítják vele s a száj tőle kellemes fűszeres ízű marad. Marseilleba Afrikából és Keletről szálítják. Gyökere is ehető; gyümölcsét orvosságnak használják.
római történetiró, szül. Antiochiában 330-ban Kr. u., görög szülőktől. Mint katona Constantius alatt Keleten, Julianus alatt Galliában, Germaniában és Persiában szolgált, 376-ban Rómába vonult vissza, ahol 390 után meg is halt. 31 könyvre osztott történeti műve (rerum gestarum libri XXXI) a Nervától Valensig (Kr. u. 96-378) terjedő időt tárgyalja. Csak az utolsó 18 könyvet birjuk. Az ezekben foglalt 352-378. évek eseményeit mint pártatlan szem- és fültanu egészséges kritikával és éles megfigyelőtehetséggel irja le. Különösen becsesek a népekről adott erkölcsrajzai és földrajzi leirásai. Művének nyelvezete ugyan nehézkes, olykor dagályos és homályos, de ez tartalmának értékén mitsem változtat. Legujabban Gardthausen adta ki (Lipcse 1875). V. ö. Schiller, Gesch. der römischen Kaiserzeit. II. köt. 2. fele. 3-4. l. ); Gimazane, Étude sur le IV. siecle. Ammien Marcellini sa vie et son oeuvre. (Páris 1889.)
skarlátpiros, a cinóberhez hasonló ásvány Chile higanybányáiból. Földes, alaktalan tömeg melynek anyaga higanyrézstibiát. Dana 1845-ben nevezte el.
R. Br. (növ.), a fészkesek génusza, két ausztráliai faj, az A. alatum R. Br. ritkább kerti virág; mint fehérfészkü szalmavirágot télen bokrétába kötik.
Cuv. (állat), a folyami orsóhal (Petromyzon Planeri Bl.) lárvája. L. Orsóhalak.
Fisch. (növ.), a vitorlások csoportjában, apró cserjék, öt faja ázsiai Oroszországban nő.
Art. (állat), a kigyóforma halak (Ophidini) családjába tartozó halnem; teste hosszura nyult, orra hegyes, hasuszói nincsenek, hátúszói igen hosszuak, végbéluszói középhosszuak, melluszói kicsinyek, farkuszója erőteljes, hasoldala kis pikkelyekkel és hosszredőkkel fedett. Az Északi és Keleti tenger partjainak fövenyében él. Egyik faja a Tóbiáshal (Amm. Tobianus L.), 40 cm. hosszu, barnás, alul ezüstfehér, a homokban összegöngyölődve pihen. A horgászatnál csalétkül szerepel. A biblia szerint ennek epéjétől nyerte vissza Tóbiás a látását.