régebben az uremia (húgyvérüség) okának tekintették. Föltették, hogy a vérben a Bright-kórnál s más némely betegségnél visszatartott hugyanyag sajátságos fermenthatás következtében szénsavas ammoniummá alakul át s okozza a mérgezési tüneteket. Ma az uremiát máskép magyarázzák (l. Húgyvérüség) és az ammoniemia alatt azokat a mérgezési tüneteket értik, amelyek a megbetegedett hólyagban felbomló vizeletnek a hólyagból történő felszivódása, talán a vizeletben képződő alkaloidokhoz hasonló anyagoknak a vérbe jutása folytán származnak és a gyomor, belek és az idegrendszer működési zavaraiban állanak. A tüneti gyógykezelésen kívül a hólyag kiürítése és bomlást gátló oldatokkal való mosása ajánlatos.
1. peripatétikus filozofus Alexandriából, Plutarchos tanítója. Kr. u. az I. században Athénben megpróbálta az arisztotelési és platóni filozofiák egyesítését. Művei elvesztek.
2. A. Sakkas, alexandriai filozofus, az uj-platonizmus megalapítója Kr. u. a III. században. Szegény keresztény szülők gyermeke, csaknem minden nevelés nélkül nőtt fel, s kezdetben mint zsákhordó (innen mellékneve) kereste kenyerét Alexandriában. Később a filozofia tanulására adta magát s ebben oly sokra vitte, hogy egy sereg követője akadt. Azt tanította, hogy valamennyi bölcsészeti iskola és vallás egyesíthető a bennök rejlő igazság révén, csak az előadásban különböznek egymástól. A. állítólag áttért később a pogányságra s 250 körül halt meg.
3. A. szótáriró Alexandriából, Kr. u. 400 körül. Művét kiadta Schäfer (Lipcse 1822).
4. A., Hermiás s Adesia fia, Proklos tanítványa, kitünő matematikus s magyarázója aristotelikus s platónikus műveknek. 500 táján Kr. u. tanított Alexandriában, mint a platóni iskola feje, ki azonban Platón s Aristotelés tanításait iparkodott megegyeztetni. Számos magyarázó művéből kevés maradt ránk. Csak titokban közölte nézeteit a tanulók kis körével, misztikus lelkesedéssel, melyért az istentől ihletettnek (Theodidaktos-nak) nevezték. Tanítványaihoz számítják Longinust, Erenniost, Origenést és Plotinost is, kik közül a három utolsó fogadalmat tett, hogy titokban tartja a mester tanítását. De miután Erennios és Origenés fogadalmukat megtörték, Plotinos is föl érezte magát alóla mentve s ő tőle ismerjük A. nézeteit, melyek azonban alig különböznek Plotinos-éitől. (V. ö. Busse Adolf: A. in Porphyrii Isagogen Berlin 1891.)
sémi nép, amely a héberek iránt mindig ellenséges indulattal viseltetett. A bibliai elbeszélés szerint az A. Lót vérfertőzésből származott fiának, Ben Ammi-nak ivadékai (Móz. I. 19, 38.). A Jordántól keletre az Arnón és a Jabbók folyók közt laktak. Fővárosuk Rabbath Ammón volt, amelyet II. Ptolemaios Philadelphos ujonnan felépített s azontúl Philadelphia nevet viselt, az arabok azonban mind a mai napig Ammân-nak nevezik. Rettenetes harcokat vívtak a Jordántól keletre lakó héber törzsek ellen, amint ezt a Jeftáról (Birák 11. f.) és Saul király első hadi tettéról szóló elbeszélések (I. Sám. 11. f.) mutatják. Dávid és fővezére Jóáb Rabbath Ammónt elfoglalták s lakosait kegyetlenül lemészárolták (II. Sám. 12, 26. s köv.). Nehemiás idejében Jeruzsálem fölépítését meggátolni igyekeztek (Nehem. 2. f.); a második században letünnek a történelemben. Főistenük Milkôm volt, amely azonos a feniciaiak Molochjával.
ammonidák, ammonoideák, ásatag állatok, a fejlábuak (Kefalopoda) egyik kihalt rendje. Csupán héjaik és kőmagvaik ismeretesek. A többnyire tányéralaku s egy síkba csavarodott héj belseje kamarákra osztott, melyeket az ú. n. szifó köt össze s ezek a légzőkamarák, maga az állat csak az utolsó kamarában lakott (lakókamara). Legsajátságosabb a választófalak (septa) és a héj érintkezési vonala az ú. n. varratvonal (sutura), melyek öblöket (loba) és nyergeket (sella) képeznek. Régebben Buch után a varratvonal (Lobenlinie) minémüsége szerint felosztattak: Goniatitesek- (ép varratvonallal), Ceratitesek- (csipkés varratvonallal) és Ammonitesekre (faalakulag elágazó varratvonallal). Ujabban Branco elmélete értelmében az ébrényi kamara szerint felosztatnak két nagy csoportra, ú. m. latiselláták- s angustisellátákra. Mojsisovics pedig a héj külső díszítése szerint csoportosítja az A.-at. A paleozoos, de kiválta mezozoos korszakra a legfontosabb vezérkövületek. A legfontosabb nemek a következők: Acanthoceras (Felső-Kréta), Aegaceras (Középső-Liasz), Amaltheus (Alsó-Liasz), Arcestes (Felső-Triasz), Arietites (A.-Liasz), Aspidoceras (F.-Jura), Baculites (egyenes pálcaalaku; Felső-Kréta), Balatonites (Triasz), Ceratites (Triasz) Clymenia (kizárólagos alakja a Felső-Dévonnak), Grioceras (A.-Kréta), Hamites (A.-Kréta), Haploceras (F.-Jura s Alsó-Kréta), Harpaces (F.- Liasz), Hildocoros (F.-Jura), Hoplites (Kréta), Lytoceras (A.-Liasz-Kréta), Olcostephanus (F. Jura), Oppelia (F.-Jura), Perisphinctes (F.-Jura), Phylloceros (Jura), Scaphites (Kréta), Trachyceros (Triasz), Turrilites (Kréta).
Szabad állapotban nem ismeretes, pozitiv egy vegyértékü gyök, képlete H4N. Ismerjük sóit, amelyben az A. egészen olyan szerepet játszik, mintha alkalifém volna. Eszerint tehát az A. fémhez hasonló gyök, ami mellett bizonyít az is, hogy A.-amalgám is állítható elő. Nátrium-amalgámot tömény ammoniumklorid oldatával leöntve, A.-amalgám keletkezik, amely azonban mihamarabb elbomlik. Az A.-ot sóiban ammonia alakjában mutatjuk ki; ha ugyanis bármely A.-sót töményluggal enyhén melegítünk, ammonia fejlődik, amelyet szurós, átható szagáról könnyen fölismerhetünk.
bromammonium (H4N)Br. Előállítható bromhidrogensavnak ammoniával való telítése és az oldat beszárítása utján. Kockakristályokból álló só, mely vizben igen könnyen oldódik. Gyógyszerül és a fotográfiában használják.
v. ciánsavas ammonium; CN . O . H4N. Képződik, ha ciánsav gőzét száraz ammoniával hozzuk össze. Fehér kristályos por, amelyet kalilug könnyen elbont; vizes oldatát beszárítva az A. a vele izomer hugyannyá, vagyis karbamiddá alakul: CN . O . H4N = CO (H2N)2. E só éppen említett sajátsága azért fontos, mert így kapta Wöhler (1828-ban) mesterséges uton az első organikus vegyületet.
(cyanammonium), CN. H4N. Képződik akkor, ha ammonia és szénoxidgázt izzó csövön átvezetünk. Előállítják a ciankalium és ammoniumklorid elegyének 100°-on való szállasztása utján is. Oldatban kapjuk, ha kéksavat ammoniával elegyítünk. Szintelen kockácskákban kristályosodik; vizben és borszeszben könnyen oldható. Már 30°-on elpárolog; gőzének sürüségéből következik, hogy a cianhidrogén és ammonia elegye, tehát hasonlóan a klórammoniumhoz, a gőzzé alakuláskor szétbomlik.
l. Ammonium-kromátok.
l. Ammonium-szulfidek.