Több krómsavas ammoniumot ismerünk. A szabályos ammonium-kromát v. krómsavas ammonium (H4N)2CrO4, sárga tűalaku kristályokból áll és krómsavoldatnak ammoniával való telítése és az oldat elpárologtatása utján készül. A dikrómsavas ammonium (v. ammonium pyrochromat (H4N) 2Cr2O7) vörös színü kristályokból áll; előállítható úgy, hogy krómsavoldatot ammoniával felényire telítünk. A trikrómsavas ammonium. (H4N) 2Cr3O10 is ismeretes.
v. molibdensavas ammonium. A szabályos só (H4N)2MoO4, molibdensavnak, tömény ammonia-oldatban való feloldása és az oldatnak borszesszel való elegyítése utján készíthető. A só ugyanis borszeszben oldhatatlan lévén, kristályos por alakjában leválik. Ezenkivül a molibdensavnak több különböző összetételü ammoniumsóját ismerjük. Az A. oldatot kémlőszerül használják (foszforsav kimutatása).
l. Ammonium-szulfidek.
salétromsavas ammonium, H4N . NO3. EIőállítják híg salétromsavnak, ammoniával v. ammoniumkarbonáttal való telítése és oldatnak besüritése utján. Az oldatnak kihülésekor az ammoniumnitrát rombos oszlopokban kikristályosodik; a salétrommal izomorf. Vízben nagyon könnyen feloldódik, miközben sok hő kötődik meg. Ize hüsítő, de egyuttal kesernyés sós. Óvatos melegítéskor megolvad és szublimálható, erősebb hevítéskor, nitrogenoxidul-gázra és vizre bomlik: H4N . NO3 = 2H20+ N2O. A nitrogenoxidul előállítására, továbbá hütőkeverék készítéséhez használják.
salétromos savas ammonium, H4N . NO2. Készítik salétromos savas ezüst és ammonium-kloridból; ezeket vizzel összedörzsölik és a leszürített A. oldatot közönséges hőmérséken beszárítják, amikor is fehér, kristályos tömeg alakjában marad vissza. Vizben igen könnyen oldódik, oldata forralásakor, nitrogén fejlődése közben elbomlik. Ilosvay buvárlatai alapján tudjuk, hogy a levegőben állandóan van kevés A.
l. Ammonium-szulfidek.
platinaszalmiak, PtCl4.2H4N.Cl. A platinaklorid és az ammoniumklorid kettős sója. Előállítható platinaklorid és ammoniaklorid-oldatok elegyítése utján, amikor is a vizben igen nehezen oldható só, szép, szabályos oktaéder alaku kristályokban kiválik. A kiválását borszesz hozzáöntése nagyon elősegíti. Vizben alig oldható, borszeszben és éterben úgyszólván oldhatatlan. Kitüzesítéskor elbomlik és taplószerü platinafém marad vissza. Az ammonia mennyiségi meghatározása gyakran e vegyület alakjában történik.
l. Ammonium-szulfidek.
l. Rézszulfátok.
Az ammonium maga szabad állapotban nem ismeretes, de nagyszámu vegyületeit, így különösen az A.-at jól ismerjük. E sókban az ammonium egészen hasonló magaviseletü, mint az alkali-fémek sóiban; a megfelelő sók többnyire izomorfok is egymással. Az A. vízben oldhatók, némelyike borszeszben is. A hevítéskor elillannak, kivéve, ha nem illó sav ammoniumsójával van dolgunk. Rendesen színtelenek; a színes savak (mangánsav, krómsav) sói ellenben színesek. Közülök legfontosabbak az ammoniumklorid, ammoniumszulfát és az ammoniumkarbonát. Erős lúgok az A.-at elbontják és belőlük ammoniát fejlesztenek; e reakció az A. fölismerésére használatos. (V. ö. Ammonium.)