város, Unterfranken bajor közigazgatási kerületben, a Leiningen hercegeknek tulajdona és székhelye. Négytornyu szép kolostora valamikor a szt. Benedek-rendü apátságé volt, most a protestánsok birják. Orgonája nagyhirü; 2176 lakosa van.
(ejted: ámorsz), robbanó szer, amellyel a lőpor-, nitroglicerin-, dinamit-, stb. töltényt robbantásra indítják. L. Gyutacs.
Károly, olasz tudós, szül. Onegliában 1741 márc. 13., megh. Milánóban 1816 márc. 24. 1757-ben az augusztinusok szerzetébe lépett, majd világi pap lett s mint ilyent Pármában az egyházjog tanárává nevezték ki. 1797-ben Milánóban az Ambroziána könyvtár őrévé lett. A. különösen az ásványtannal, a paleografiával s ezek mellett a műtörténelemmel foglalkozott nagy előszeretettel. Legnevezetesebb műve a «Nuova scelta d'opuscoli interessanti sulle scienze e sulle arti» megjelent 27 kötetben 1775-88-ig Milanóban, s ebben más nemzetek tudományos haladásáról értekezik. Említésreméltó művei még; «Della rabdomanzia» (1808), «Elementi di elettricita animale» (1816) és a «Viaggio di Milano ai tre lagi» (1814). Unokanővére A. Mária Pellegrina, szül. 1756., megh. 1787-ben, a jogtudományoknak szentelte magát s 1777-ben Páviában jogtudorrá avatták.
Moç. et Sessé (növ., Euryanthe Cham. et Schlecht.), az orleánfafélék közé tartozó génusz, 4 fajjal Mexikóban. Amoreuxia és Amorea Moq. a. m. Cycloloma Moq.
ol. zenei műszó, annyit tesz, mint kedvesen; gyengéden.
(gör., lat.), a torzképződés legnagyobb foka, midőn a magzat testének egyes részei és szervei felismerhetetlenek. - A. (ásv.), l. Alaktalan.
(Amurgo), görög sziget, a Kikládok egyik keleti szigete az Egei-tengerben, 127 km2, 4058 lak., magas, kopár hegylánc vonul át rajta, egy része erdős, többi része termékeny. Főhelye Kastron v. Chora, körülbelül 1302 lak., amfiteátrum módjára épült házakkal. Az ókorban e szigeten, Simonidés hazájában, a majdnem átlátszó amorgoszi gyolcsot készítették. Minoa, Arkesiné és Aigialé hajdankori városok maradványai megvannak. A római császárok alatt az előkelő rómaiakat ide küldötték számkivetésbe.
kanaánita néptörzs Palesztinában, mely a Jordán mindkét partján lakott s olyan tulsúllyal birt a többi néptörzsek fölött, hogy nevét Palesztina őslakosságának megjelölésére is használták. Igy az egyiptomi emlékek Palesztinát, különösen ennek északi részét «Amur országá»-nak is nevezték. A pentateuch két amorita királyságról (Hesbón és Básán) tesz említést, amelyek a Jordántól keletre voltak; Józsua könyve (10, 5) pedig már öt-ről szól, amelyek a Jordántól nyugatra állottak fenn. Amidőn az izraeliták Palesztinát elfoglalták, kiválóan ezek ellen kellett harcolniok. V. ö. Tomkins, The Amorites and Hebrews in early cuneiform inscriptions (Academy 1891. 1015. sz.).
ol. zenei előirásoknál használt műszó, annyit jelent, mint bensőséggel, a szerelmes érzelmeket utánozva.
L. (gör., «alaktalan», növ.), a vitorlások génusza, de csak egyszirmú, evezője és csónakja nincs, s ezt akarja neve is jelenteni. Diószegiék kinincs-nek (neki nincs?) nevezték. Hímje egyfalkás, hüvelye apró, kétmagu. Cserjék, levelök páratlanul szárnyalt, levelkéi többnyire átlátszóan pontozottak, virágzatjok tömött, szártetőző füzér. Hat faja él É.-Amerikában, némelyiket mint díszcserjét ültetik.
[ÁBRA] Amorpha.
Legismeretesebb faja a csinos, 2-3 magas A. fruticosa L.. Apró sötét v. szennyeslila virágainak füzére 8-20 cm. hosszu, levélkéje (17-25) tojásdad v. hosszukás, az ákáccsipkefáéhoz hasonló. Hazája Carolina, Florida és Cayenne. Nálunk szépen kitelel, a vad nem bántja, azért eléggé el van terjedve. Leveléből valamint fiatal hajtásából kék festéket nyernek s vad vagy basztardindigónak hívják.