az arab pogányság híres költője (VI. század Kr. u.) a Taglib törzsből, a hét Mo'allaka (l. o.) egyikének szerzője.
(Amricir, Ramdaszpur) Hindusztánban, Pandsab brit-indiai kormányzóság főkereskedelmi helye és a szikek vallásos középpontja; Lahortól 67 km.-re kelet felé. (1891) 136,500 lak., akik durva posztót, selyemkelmét és főképen kasmir-sálakat készítenek. Jelentékeny a tranzitó-forgalma; a kereskedelem cikkei: gabona, cukor, olaj, só, dohány, európai iparcikkek, tea, festőanyagok és kasmir-sálak. Fontosságát a közelfekvő szt. tónak, a szikek nemzeti szentélyének, az 1581-ben Ram-Dasztól, negyedik gurujoktól, azaz szellemi vezetőjűktől kiásatott Amrita-Szara = halhatatlanság tavának köszönheti. A medence kerülete félórajárásnyi lehet; egy kis szigeten, amelyhez híd vezet, templom áll, amelynek fedele aranyozott, egyik nagy ajtója arany, belseje márvánnyal van kirakva. Ebben őrzik a szikek szt. törvénykönyvét és ehhez a medencéhez jár bucsúra Ázsia szik lakossága, hogy vizében megfürödjék. Ujkori épületei: két keresztény templom, kórház ás nehány angol hivatalos épület. A. 1846 óta angol birtok.
l. Imru ul Kaisz.
a régi Fenicia partjain régi maradványokban gazdag hely, Tartus kikötő várostól délre 10 km-nyire. Először Renan kutatta át 1861. (V. ö. Renan «Mission de Phénice». Páris 1864.)
régi város Brit-India ÉNy-i részében, Moradabad kerületben, 31,145 lakossal
l. Amr.
(Amrom), frieslandi sziget az Északi-tengerben, Schleswig nyugati oldalán, Föhrtől délnyugatra, Tondern kerülethez tartozik, 28 km2 nagy, félholdalakú; 34 m. magasságig laza föld, fentebb sovány fűtermő; (1880) 667 lak., akik jobbára a friss törzshöz tartoznak. A sziget nyugati részén jelentékeny osztriga-halászattal.
(zendül Amesa Szpenta), a parszizmus halhatatlan jó szellemei. A jó istent, Ormuzdot (Ahura Mazda) segítik a sötétség ellen való küzdelemben. Számuk hat, vagy ha Ormuzdot magát is odaszámítjuk, hét. Neveik az Aveszta szerint 1. Vohumanó (a jó szellem) a béke és az egyetértés, meg a nyájak védnöke. 2. Asa Vahiszta (a legjobb szentség v. jámborság), a tűz szelleme. 3. Ksathra Vairja (a kivánható hatalmasság), a fémek és a királyság pártfogója. 4. Szpenta Aramaiti (a szent bölcsesség és rend), a föld szelleme. 5. Haurvátat (épség, egészség), a víz, végűl 6. Ameretat (halhatatlanság) a növények szelleme. Az A. Ormuzd miniszterei és tanácsadói megfelelő számú gonosz szellem áll velök szemben, élükön a személyesített sötétséggel és gonoszsággal Arimánnal. L. Darmsteter: Haurvatât et Ameretat (Per. 1875). Avesta trad. par C. de Harlez-Introduction (Páris II. kiad. 1881).
Miklós, német reformátor szül. Torgauban 1483., megh. 1565. Wittenbergában tanult s ugyanitt 1511-ben a teologia tanára lett. Kisérte Luthert lipcsei és wormsi útjában, majd munkatársa lett a bibliafordításban. Mint magdeburgi szuperintendens (1524) bevitte a reformációt Goslarba és Kalenbergbe; 1542-ben naumburgi püspök lett, mígnem 1547-ben a császáriak elűzték; helyét Pflugk Gyula foglalta el, kit a főkáptalan választott meg. 1552-ben szuperintendensi minőségben Eisenachba hívták. Merev ellensége volt mindannak, ami katolikus, kíméletlenűl támadta az interimet, az adiaforisztikus, szinergisztikus és az úrvacsorai vitákban szigorúan Luther-párti volt. Sokat ártott tekintélyének a vallási viták alkalmával kimondott - s ezentúl makacsúl védelmezett - tételével, hogy t. i. a jó cselekedetek ártalmasak az üdvösségre. Részt vett a jenai egyetem megalapításában s egyik érdeme hogy Luther iratainak jenai kiadása létesült. Életrajzát Pressel írta meg (Elberf. 1862).
Sámuel, német rézmetsző, szül. Schinznachban (Svájc) 1791 dec. 17., megh. 1849 máj. 18. 1814-ben a müncheni akadémiára ment s innen 1816-ben Rómába, ahol nagy szeretettel tanulmányozta a renaissance-kor rézmetszőinek kiváló műveit s Thorwaldsen és Cornelius után is dolgozott. Az ujabb németországi rézmetszők között a legelső mestereknek egyike volt. Amsler kiválóképen rajzoló modorban dolgozott és szigorúan ragaszkodott a plasztikus megjelenés törvényeihez.