(Amiku), tó Brit-Guyanában, DélAmerikában, a Rupununi és Tokutu folyók között fekvő fensíkon, az E. sz. 3° 41` és a K. h. 60° 14' között. Vize az országot az esős évszakban messze elárasztja, a száraz évszakban pedig az egész igen csekély kiterjedésű lesz. A monda szerint ezen a vidéken lett volna a nagy Parima-tó, amelynek partján Dorado, az arany-király élt. Még Erzsébet angol királynő korában is keresték a mesés országot Sir Walter Raleigh és társai.
város Persiában, l. Amol.
(az arabs hamalet szóból, ami függőt, függeléket jelent), babonás eszköz: jelekkel vagy mondásokkal ellátott, kőből, fémből, papirosból vagy gyökerekből csinált kis tárgy, mely azt, aki hordja, régi néphit szerint megóvja betegségek, boszorkánymesterség, ráolvasás v. szemmel való megverés ellen. Már a régi egyiptomiak és káldusok is használtak apró, mágikus írással ékített bálványokat, ördögöket amulétül. A zsidók, görögök, rómaiak is hordtak amuléteket s ezek révén került a babonás szokás a kereszténységbe, ahol elannyira elterjedt, hogy a IV. században a laodikeiai zsinat büntetés terhe alatt megtiltotta a papoknak az A. használatát. Még ma se veszett ki teljesen a babona, melyet a szentképecskék, az agnus dei-k (l. o.), a Mária-tallérok még inkább belevittek a nép vérébe.
[ÁBRA] 1. ábra.
Ma is használatosak bűvös szerek vérhányás, nyavalyatörés, kolera ellen. Az olasz parasztok A.-eket akasztanak a kisgyerekek nyakába, nehogy szemmel megverje őket valaki. Majdnem minden igazhivő mohammedán hord A.-et, miket dervisek árulnak, s melyek bűvös igékkel, Allah 99 tulajdonságával, v. leginkább a Korán-ból való versekkel vannak teleírva. A persák és arabok talizmán-nak is hívják az A.-et (l. o.). Az 1. ábra ókori A., 2. ábránk, mely három egymásba kapcsolt gyűrűből áll, Hóra és Kloska amuletjét mutatja. (V. ö. Századok 1891. 766 oldal.)
[ÁBRA] 2. ábra. Amulétek.
l. Ammon.
Kelet-Ázsia nagy folyója; két tekintélyes folyónak: az Argunnak vagyis Orkhonnak s a Kentai-hegyek havas ormairól jövő Silkának összefolyásából keletkezik. A már itt hajózható A. keletnek és azután délkeletnek foly, nagy kanyarulatot ír le; az É. sz. 48°-nál ismét északkeletre fordul s ez irányát megtartja torkolatáig; hossza a Silka forrásától csaknem kétszer akkora mint a Dunáé, 4000 km. Mellékfolyói számosak és vízben dúsak, balról kapja: a Zeját, Bureját, Amgánt; jobbról a Szungarit és Usszurit. A Szungari, mely medrébe gyüjti Mandsuország vizeit, a legjelentékenyebb. Az Usszuri és ennek torkolatától kezdve az A. az orosz-khinai határt alkotják. Vize sötétszinü; e tulajdonságából származik khinai, mongol neve is. A., muran mongol szó a. m. folyó. V. ö. Schrenck Lipót, Reisen und Forschungen im Amur-Land 1854-56. (Szt.-Pétervár. Mostanig 3 köt.) Latkin Miklós, Die Goldwäschereien des Amurlandes. (Petermann, Geographische Mittheilungen, 1889. évf. 172. lap.)
öböl és tengeri kikötő Celebesz szigetén, 38 km. Menádótól délnyugatra.
török szultánok l. Murad.
Az Amur folyóról elnevezett vidék. Területe 1.940,000 km2, háromszor akkora, mint Franciaország. Oroszországnak birtoka (970,000 km2) az É. sz. 43° és 56° és a K h. 120-139° (Páristól) közt fekszik; határai: É-on Kelet-Szibiria, ÉNy-on Dauria, K-en a khinai Mandsuország, D-i végében a Tyumen folyó, K-en és ÉK-en a Japán Ochocki-tenger. A.-t egészében hegyek takarják; az Amur völgyét kivéve szélesebb völgyek rajta nincsenek. É-on a Sztanovoj-lánc ágai húzódnak Ny-ról K-re, D-en pedig a N.-Péter-öböltől a Castries-öbölig vonul el egy, még kevéssé ismert hegység. Az É-i rész zord és egészen olyan, mint a vele határos Szibiria; a középső rész a Zeja torkolatától odáig nyúlik, ahol az Usszuri alatt a hegyek az Amur partjáig érnek, itt az éghajlat és növényzet Közép-Európára emlékeztetnek; a déli rész az Alsó-Amur és Korea közt fekszik, ezt a Szihata Alin hegység osztja ismét két részre, a tenger melletti rész melegebb, a Ny-i pedig hüvösebb. Az A. gyér lakosságánál fogva még mindenütt a zordság és a vadon képét nyujtja, de a természet nem állja utját annak, hogy egykoron nagy területei jól művelt földekké ne váljanak. A legutóbbi becslések szerint az A. lakossága 60,000 lehet, kik közül 45 000 bevándorlott. A benszülött törzsek Ny-ról K felé menve a következők: az orocsonok, a manegrok, a birárok, a goldok, a szamagirok, a mangunok és a negdlák; valamennyien a tunguz (l. o.) törzshöz tartoznak, az első három tiszta nomád, a többi legalább egy helyen lakik, de szintén vadászatból és halászatból él. Az A.-t az oroszok két tartományra osztották föl: egyik a nyugati, az Amur-tartomány, Blagovjescsenszk főhellyel, a másik a keleti vagyis tengermelléki, Nikolajevszk főhellyel. A gyarmatosítás még kezdetleges állapotban van, mindamellett az oroszok máris több kis helységet alapítottak, kereskedelmi szabadalmakat adtak és az egyes helységek között postai összeköttetést is létesítettek. Az A. tartomány székhelyét az orosz kormány 1888 szept. havában Chabarovkából áttette Vladivosztok-ba, egyúttal az egész tartományt közigazgatásilag ujból felosztotta.
Az A. sokáig egyike volt Ázsia legismeretlenebb részeinek; az első híreket róla európai hittérítők a XVII. században közölték. Ugyanekkor eljutottak annak Ny-i részeibe az orosz kalandorok is, akik Szibiriát kezdték bebarangolni. 1643-ban Pojarkov Vaszilij egy kozákcsapat élén végig vonult az Amur mellett és az ott lakó benszülött törzseket Oroszország fensőbbségének elismerésére és prémadó fizetésére kényszerítette, továbbá a folyó balpartján Albazin erőd alapját megvetette. Mivel azonban e területekre a khinaiak is jogot tartottak, A.-nek birtokáért háboru folyt, amelynek az 1689-iki és 1728-iki béke vetett ideiglenesen véget, meghatározván a két ország közt a határt. Oroszország azonban e békekötéseket nem tartotta meg és miután Middendorf utja 1845-ben az oroszok figyelmét ismét e tájakra vonta, tovább D-re terjesztették ki hatalmukat, amit az 1858-iki aiguni egyezség és 1860. pekingi szerződés megerősítettek. A legjelentékenyebb utazók A.-be: Maak és Gersfeldt ( 1854-55), Schrenck és Maximovics (1854-56), Schwarz (1857-1860), Venjukov és Budogorszkij (1858-60). (V. ö. Müller: Gesch. d. Gegenden am Flusse A. Recueil d'histoire russeben, 1762, V. köt. Collins: Voyage down the Amoor, New-York 1860. Atkinson: Travels in the regions of the Upper a. Lower Amur, Lond. 1860, és a fentebb említett utazók műveit.)
az Amur-kerület lakosait hivják így, akik az Amur vizének felső folyása mentén laknak a khinai határszélen egész Usszuriig (fővárosuk Blagovjescsenszk). Számra nézve 1887-ben 24,000, ezek közt 23,000 kozák. Hadi erejük békében 1 gyalog és 2 lovas szotnya; háboruban 6 gyalog és 6 lovas szotnya, mintegy 2000 ember és 1000 ló.
a. m. Amur-földje.