(gör.) a. m. visszahajlítás, visszafordulás, régebben használt kifejezés a fénysugarak visszaverődésén alapuló tünemények csoportjára, l. Katoptrika.
(gör.), szállások voltak szegények, üldözöttek stb. számára templomok mellett.
város és erőd a Fekete-tenger mellett. Orosz-Kaukáziának Emerithia kerületében; az 1855-iki keleti háborúban a törökök elpusztították.
máskép antanaklázis (gör.), a régi retorikában a szóismétlés egy faja, mely ugyanazon szónak v. szótőnek eltérő jelentésárnyalatait állítja egymás mellé, hogy az egyiket annál hatásosabban kiemelje; p. ,Ha férfi vagy, légy férfi!` Ez alakzat sokszor válik szójátékká. A. ezenkivül a. m. visszahajlítás, Aristotelésnél a fénysugár törése, Newtonig használt kifejezés a fénysugarak törésén alapuló tünemények csoportjára. L. Dioptrika.
I. szent, állítólag a római keresztény egyház első püspökeinek egyike, Péter második v. harmadik utóda; körülbelül 79-91 közt volt püspök. A r. kat. egyház julius 13-án tartja ünnepét. - A. II., voltakép Pietro Pierleoni, zsidó családból származott szerzetes, majd bibornok és legatus Francia- és Angolországban. 1130. a római nemesség egy része II. Ince ellenében pápává választotta s mint ilyen egész haláláig tartotta magát, jóllehet II. Incét II. Lothár császár támogatta s fegyveres erővel vitte be Rómába.
(gör., latinul communicatio), a régi retorikában az olyan szónoki fordulat neve, mikor a szóló mintegy hallgatóitól, a bíráktól, sőt a ellenféltől kér tanácsot, megkinálja őket a döntéssel, s úgyszólván velük együtt beszéli meg a kérdést. Mivel a szónok ily nyilatkozatot csak azzal a tudattal tehet, hogy más is kénytelen volna a fenforgó kérdésben az ő álláspontjára helyezkedni, e fordulat a meggyőződés erejét hathatósan feltünteti.
(anacoluthia, anakoluthon, görög nyelvtani műszó): nem egyezés, össze nem illés, következetlenség, midőn t. i. a mondatnak vége nyelvtani szerkezetére nézve nem illik össze az elejével. Oka rendesen az, hogy az illető mondatnak vége messzecskén esik az elejétől, s közbül van olyasmi, ami a két rész közt a gondolatbeli kapcsolatot meglazítja. P. «A két testvér, akik már 16-16 tavaszt értek meg, kártyázni kezdtek» e helyett: kártyázni kezdett (v. ö. Magy. Nyelvőr IX. 225.). Efféle A. temérdek van a közönséges társalgásban, van a stilusban is, de ott pongyolaság. Lehet az A. szándékos is, jelesül a retorikában, p. ha a megkezdett szerkezet folytatása lompossá tenné a mondatot s azért rövidebb uton vágja ki magát a szóló, más szerkezetbe csap át, v. ha a mondatfűzési merészséggel a figyelmet ingerli; a költő is használja olykor, rendesen jellemezni kiván vele, p. a naiv beszédet. Rokonalakzatai az aposziopézis, valamint az attrakció.
Eunectes murinus Wagl. (állat), az óriáskigyók (Boidae) családjának egyik faja, mely 4.5-8 m. hosszúra is megnő, Brazilia és Guiana erdeiben és vizeiben él; eleveneket szül, veszedelmes rabló; húsát a benszülöttek megeszik, bőrét és zsirját felhasználják.
(gör., a. m. akik visszavonúltak). Egyiptom, Szíria, Palesztina pusztaságait a keresztény-üldözések idejétől kezdve az A. százai népesítették be, akiknek életcélja volt a magányban elvonultan, az önsanyargatás és az önmegtagadás különféle nemei által az istennel való misztikus egyesülést elérni. Az A. nagy tekintélyben állottak az emberek előtt. Számuk mindjobban szaporodván, lassanként kis községeket képeztek, Ekkép keletkeztek azután a tébai pusztában az első kolostorok, mig a szerzetes élet lassanként teljesen háttérbe szorította az A,-at. Később azokat a szerzeteseket nevezték A.-nak, akik 30 esztendei szerzetesi élet után engedélyt kaptak arra, hogy elkülönített cellában lakjanak. L. még bővebben Remete.
híres görög lantos költő Teosz félszigetéről, ki 525 körül Kr. e. élte virágját. Harpagos persa helytartó hazájába betörvén, Abdérába, egy Tráciában fekvő teoszi gyarmatvárosba költözött (545-ben Kr. e.), majd később Szamoszra, Polykratés udvarához került, hogy ott a zsarnokot zenére oktassa. 522-ben Hipparchos, Peisistratos fia, Athénbe hivta meg, s ennek megöletése után (514-ben Kr. e.) valószinűleg Echekratés tesszáliai zsarnok udvarában talált vendégszerető házra. 85 esztendeig élt és a monda azt költi róla, hogy egy szőlőszemen halt meg. Teosz lakosai képét érmeikre verték. Költeményei elégiák, epigrammák, himnuszok s jón és glikón versmértékben írt szerelmi és bordalok voltak. A bornak és a szerelemnek késő vénségig dalosa volt s lágy, zengő dallamu lirája az ó-korban állandó csodálat tárgya vala. A Kr. sz. u.-i korból ránk maradt 60-63 utánzat, az anakreonteionok idővel feledésbe szorították költeményeit, melyekből azonban elég sok töredék maradt fönn. Az anakreonteionok az ú. n. anakreóni versmértékben vannak irva s a mult században, valamint a mostaniban folyton nagy figyelemben részesültek. E versformát igen kedvelték a későbbi görög, meg a bizantinus költők is, így Gregórios Nazianzénos, Synésios, Sophrónios, Joannes Gazaios, Hélias Synkellos, Maximos Margúnios stb. A római Borghese-gyüjteményben van A.-nak egy igen híres ülő szobra, ujabban pedig a berlini múzeum számára vásárolták az állítólag eddigelé legszebb A.-szobrot.
A.-nak az újkor igen sok költője állott hatása alatt, igy a franciák közt némikép Beranger, a németek közt különösen Gleim. Fordították nálunk (főkép az anakreonteionokat) gr. Ráday Gedeon, Rajnis József, Kazinczy Ferenc, Szabó József, Bedőházi János (Maros-Vásárhely 1886) stb., de legjobban P. Thewrewk Emil. Szerencsés utánzói közé tartoztak Csokonai Vitéz Mihály (Anakreoni dalok c. könyvében), Édes Gergely, ki le is fordította Dayka Gábor, Virág Benedek, Ungvárnémeti Tóth László (v. ö. Thewrewk Árpád: Egy magyar mint görög versiró. Budapest 1877), Vitkovics Mihály, de különösen Szemere Miklós, kit, miként Csokonait is, magyar A.-nak neveztek el.