(eszt.), a lirai alkotásnak ama neme, mely a röpke és kecses formában az élet szelid örömeit, a szerelmet, barátságot, bort, természetet énekli meg és rózsás kedvből eredve, a világot csak a háborítatlan élvezet oldaláról fogja fel. Csokonaitól fogva e könnyed lira nagy tért foglalt régi költészetünkben; ide tartozik némiképen «Himfy szerelme» is. Ujabb iróink közt kiváltképen Szemere Miklós költeményei anakreoniak.
több görög versmérték neve, különösen a csonka jambusi dimeteré (negyedfeles jambus); mértéke:
a sor első üteme olykor anapesztizálódik. Többnyire ritmikai szakaszok zárósorául szerepelt; Anakreon használta először magában, szakozatlanul s utána művelték az anakreontikák szerzői. A mi költészetünk klasszikai iránya szintén nagy kedvvel művelte ezt a lágy és enyelgő sorfajt, mely a szerelmi és bormámor játszi hangulatát kedvesen emeli ki az anakreoni dalokban, minőket nálunk legsikerültebben Kazinczy, Vitkovics és főleg Csokonai irt. P. A fellegek szaladnak | Belőlük a szelid nap | Mosolyog derült egünkre.
(gör.), a korszámítás ellen elkövetett hiba mikor t. i. az ember valamely eseményt szándékosan vagy tudatlanságból más időre tesz, mint amelyben az esemény valóban megtörtént. A helyre vonatkozó tévedést pedig anatopizmusnak hivják.
(gör.; a. m. felugrás), antik metrikai műszó, egy szótagból álló űtemelőző (l. o.).
(növ., Pinus ayacahuitte Ehrenbg., ayaquahuitl Mexikóban), az öttűs fenyvek közé tartozó 38 m. magas, bőgyantás fa. Tűje 3 élü, 8-10 cm., toboza mintegy 4 cm. hosszu, s belőle tiszta, illatozó terpentin folyik. Fája Mexikóban (Tampiko) száraz betegség ellen nagyhirü orvosság, s a porosz konzul néhány év előtt nagy mennyiséget Berlinbe is küldött, de a berlini orvosok a belőle főzött teát vizsgálatok és kisérletek alapján hatástalannak nyilvánították. E két fával (l. Anakahuitafa) való próbaszerencse nem botanikai tévedés, hanem más élelmesség akart lenni, mely más-más fát majdnem ugyanazon a néven akart értékesíteni. Az orvosságtárak számára még hozatják, mert gyógyíthatatlan bajok ellen a sok ujsághirdetés által félrevetett reménykedők kérni szokták.
szilikát ásvány, a zeolitok csoportjából, még pedig az egyedüli szabályos rendszerben kristályosodó gyakoribb zeolit. Anyaga viztartalmu nátrium-aluminium szilikát(Na2Al2Si4O12+2H2O). Kristályai (leggyakrabban ikozitetraéder magában v. hexaéderrel kombinálva) rendesen aprók, ritkán nagyobbak (Fassavölgyben néha ökölnagyságuak). Színtelen fehér, szürkés, néha húsveres; nagyon kevéssé hasad. K. 5.5; fs. = 2,1-2,8. Poláros fényben némelyik kettős fénytörésü, ami azonban a kristálylemez melegítésekor megszünik. Bazaltos és trachitos kőzeteknek üregeiben, repedéseiben egyéb zeolitokkal együtt (natrolit, kabazit) elég gyakori. Nálunk Erdélyben Tekerő, Podkura, Nagy- és Kis-Almás vidékén mandolakőben, Selmecen mállott zöldkőben, Uj-Moldován bazaltban és trachitban, érccel együtt találják. Igen szép színtelen kristályok vannak a következő helyeken: a Cyclops-szigetek tufájában (Catania mellett); Skótország (Dumbarton), Irland (Riesendamm), Staffa sziget, Csehország (Schreckenstein, Aussig), Norvégia (Arendal), Ural (Blagodat), ez utóbbi két helyen mágnesvaskőben. Mint kőzet elegyrész is szerepel a tesdanitban (Morvaország, Neutitschein). Mesterségesen is állítottak elő kristályokat, melyek majd egyes, majd kettős sugártörésüek voltak. Az A. sokszor leucitból képződik, mely képződés mesterségesen utánozható. Analcim-pszeudomorfózis alakok leucit után Nápoly mellett (Rocca Monfina) és Breisgauból (Kaiserstuhl) ismeretesek. Elváltozik prehnitté. v. ortoklasszá, mely utóbbi elváltozás annyiban nevezetes, hogy leucitból vagy más szilikátból képződve, megint visszaalakul vízmentes szilikáttá. Nevét Haüy-tól kapta; analkis görög szó a. m. gyenge, erőtlen, mert dörzsölve nagyon gyengén elektromos Watter kubicit-nak nevezte (kockás-zeolit), Breithaupt cuboit-ja az Uralból (Blagodat) sem egyéb A.-nél; a cluthalit (clutha a. m. Clyde völgy Skótországban) elváltozott A., az eudnofit (Norv. Lamö, Brevig szienitban), úgyszintén a pikranalcim (Toscana) és a savit (Toscana) téves elemzés következtében alkotott uj nevei az analcimnek.
(droit canonique, liturgie, theologie et histoire), egyházjogi, teologiai, szertartástani és egyháztörténelmi folyóirat; alapíttatott Rómában 1853-ban. Jelenleg 1869 óta megjelenik Párisban Palmé Viktornál, Rómában a Propaganda könyvkereskedésében, Brüsszelben a belga könyvkereskedők szövetkezeténél s Genfben Trembley Henriknél.
(gör.), először egy v. több iró műveiből a kiszemelt helyek gyüjteménye; tágabb értelemben általában egy v. több szerző vegyes cikkeinek és értekezéseinek gyüjteménye.
(excitantia), üdítő, izgató szerek; l. Izgató szerek.
(gör., a. m. «az ábécét nem ismerők »), a törvénykezési nyelvben azok, kik az irásban vagy az olvasásban járatlanok, vagy pedig szellemi v. testi hiány folytán az írásban v. olvasásban akadályozvák; úgy szintén szerződő felek is, kik abban a nyelvben, melyben az okirát fogalmazandó, járatlanok. Az A. száma oly nemzeteknél, melyeknél az elemi iskolázás még nem hatotta át a népesség minden rétegét, igen fontos támpontot nyujt az illető nemzet művelődési fokának megitélésére. Az irnitudás ugyan még nem tekinthető a műveltség bizonyítékának, de mégis előföltétele; az irni nem tudás pedig határozott bizonyitéka a műveletlenségnek. Igy p. Európában legnagyobb az analfabetizmus Romániában, Szerbiában és Oroszországban, legkisebb Svájcban, Skandináviában és Németországban. Az analfabéták számát egészen nem lehet sehol sem eltüntetni, mert köztök vannak a hülyék és elmebetegek, valamint azok is, kik ez ügyességet idővel elfelejtették. Az A.-nak a népszámlálás alkalmával való összeirását csak a hatvanas évek végével hozták be; az 1872-iki, pétervári nemzetközi statisztikai kongresszus azt már a népszámlálások kötelező kérdőpontjai közé vette fel. A. alatt tulajdonképen azok volnának értendők, kik sem irni, sem olvasni nem tudnak; néha azonban azokat is értik e kifejezés alatt, akik ugyan irni nem, de olvasni tudnak («Szemialfabéták»). A statisztikai adatok három forrásból erednek: népszámlálásokból, esketési aláirásokból, ujoncok vizsgájából. A legjellemzőbbek a népszámlálási adatok, különösen, ha nem és kor szerint is részletezvék; a házasfelek statisztikája, kik az esketés alkalmával neveiket alá nem irhatták, az összes népességnek egy tekintélyes részét számon kivül hagyja, t. i. az anyagi helyzetük miatt házasságra lépni nem tudókat, akik közt pedig az A. száma mindig jóval nagyobb. Az A.-nak esketések alapján készített statisztikája, tehát mindig a valódinál kedvezőbb számokat ad. Némileg áll ez az ujoncok statisztikájáról is, különösen azért, mert az öregebbek közt rendszerint több az A.; e statisztika azonfelül csak egy nemről és ennek csak egy bizonyos korosztályáról nyujt felvilágosítást.
Népszámlálási eredmények. (Nem, kor, hitfelekezet, nemzetiség és foglalkozás szerint.) Ezek v. az összes, v. csak a tanköteles koron (6 éven, még helyesebben 10 éven) felül levő lakosságra vonatkoznak.
Ezer-ezer ember közt volt A. Továbbá az összlakosságból: Görögországban (72) 45.5, Portugálban (78) 82.5. A nők közt mindig több az irni-olvasni nem tudó; a felsorolt nemzetek közül csakis az észak-amerikai nők tesznek kivételt. Igy például tesz az analfabéták száma, az olasz férfiak közt 61%-ot, a nők közt 73.5%-ot, Franciaországban 35 és 40.6%-ot stb. A kor befolyása csak ritkán van kimutatva. Magyarországon p. (Horvátországgal együtt) így alakulnak a viszonyok: Az A. száma (1881):
Nálunk tehát, az elemi tanítás terjedése következtében, amint az öregektől a fiatalok felé haladunk, mindig fogy az A. száma. Ugyancsak Magyarország népszámlálása igen érdekes felvilágosítást nyujt a műveltségi foknak a hitfelekezettől és a nemzetiségtől való függése felől. Legtöbb A. találtatik ugyanis a görög katolikusoknál és a görög keletieknél, az oláhoknál és a ruténeknél; legkevesebb az ágostaiaknál és a zsidóknál; a németeknél és magyaroknál t. i. száz-száz hét éven felül levő egyén közt volt A.:
Hitfelekezet szerint (Szt.-István k. országaiban).
Nemzetiség szerint (anyaországban)
Cigányainknál száz közül alig akad egy, aki irni-olvasni tud. Említést érdemel az a tapasztalat is, hogy a fővárosi lakosság körében a legkevesebb A. a külföldiek közt van ugyan, de a magyar és az osztrák származásnak összehasonlításánál emezek vannak hátrányban.
A foglalkozás és műveltség közt levő összefüggésről alig birunk más adatokkal, mint amelyeket a fővárosi statisztikai hivatal Budapestről közzétett. E szerint még tiz évvel ezelőtt az ipar és kereskedelem után élő férfiak közül egy erős tizedrész volt A., most már alig akad ilyen; az őstermelésnél 27% volt az A., most feleannyi. Az iparosok közt legmüveletlenebbeknek mutatkoznak a kőmivesek, ácsok, mészárosok és pékek, valamint a hajógyárakban alkalmazottak. A napszámosok közt 50% tud irni. A nők által ütött foglalkozások közt legműveletlenebbeknek találjuk a napszámosnőket, kik közt csak 41% (előbb 25%) tud irni, a mosónők 47, a szakácsok és kofák mintegy 60% irnitudóval, míg a nőcselédek közt ezek száma már 73%-re rug.
Esküvő párok névaláirása. (Az aláirást csak az alábbi országokban követelik.) Az A. ez a statisztikája hosszu évek sorára nyulván vissza, egyuttal lehetővé teszi, hogy az elemi műveltség haladását felismerjük. Száz-száz esküvő fél közül nem tudta a nevét aláirni:
Ezek az adatok világosan mutatják, mily gyors léptekkel halad az elemi műveltség - Románia kivételével - minden évtizedben, egyuttal arról is tévén tanuságot, hogy a nők közt a haladás lassabb
Ujoncok statisztikája. Száz-száz ujonc közt volt A. az 1881-dik évben (nagyságszerinti sorrendben). 1. Württemberg 0.02, 2. Baden 0.09, 3. Bajorország 0.29, 4. Dánia 0.36, 5. Svédország 0.39, 6. Német birodalom (egészben) 1.59, 7. Elszasz-Lotharingia 2.24, 8. Poroszország 2.33, 9. Svájc 2.50, 10. Németalföld 10.4, 11. Franciaország 14.91, 12. Belgium 15.99, 13. Ausztria 38.9, 14. Olaszország 47.74, 15. Magyarország 50.8, 16. Oroszország 79.04, 17. Szerbia 79.31. A legujabb (1889-iki) eredmények szerint: Svédország (85) 0.3, Németország (88/9) 0.6, Poroszország (60/1) 0.8, Svájc (88) 1.1, Dánia (90.1) 2.-, Németalföld (89) 7.2, Ausztria (90) 23.6, Magyarország (90) 34.-, Olaszország (89) 42.-, Oroszország (87) 70.81.
Összefoglalván a három forrásbeli, nem éppen mindig összhangzó adatokat, Európának és az Egyesült-Államoknak államait az elemi művelődés foka szerint a következő 4 csoportba állíthatnók: 1. legműveltebb államok (legfeljebb 21/2% A.-val a 6-20 évesek közt): Németország, Finnország, Elszász-Lotharingia; 2. művelt államok (6-13%-kal): Skócia, Északamerika fehér lakossága, Németalföld, Anglia; 3. haladó államok (15 -50%-kal): Franciaország, Belgium, Irország, Ausztria, Magyarország, Olaszország. 4. Hátramaradó államok: Spanyolország, Északamerika fekete lakossága, Portugál, Oroszország, Szerbia, Románia.