l. Vizkór.
(gör., a. m. megdöntés), a beszéd cáfoló része, ellentétben a bizonyító résszel (kataskeué). L. Cáfolás.
szentek. 1. A. vértanu. Praetextatus előkelő pogány rómainak és keresztény feleségének, Fláviának leánya, a IV. században. Anyja halála után apja egy Publius nevü előkelő, de romlottlelkü pogányhoz adta feleségül; férje halála után vagyonát a szegények közt kiosztotta, egykori nevelőjét szt. Chrysogont elkisérte Aquilejába, ahol Chrysogont kivégezték, s Illiriában még az évben (304.) ő maga is máglyára jutott. Rómában temploma is van. Emléknapja dec, 25-én. Neve a Chrysogonéval együtt a szent-mise kánonába is föl van véve. - 2. A., Justinián alatt Teodora császárné udvarhölgye, később remete. Emléknapja márc. 10. - 3. A., vértanu Valerián alatt. Emlékünnepe okt. 28.
(lat.), Anastasios keletrómai császár által hozott s Justinianus által megujított, és egyes pontjaira nézve közelebbről meghatározott törvény, melynek értelmében az, ki valamely követelést megvesz, az adóstól nem követelhet többet, mint amennyit a követelésért maga adott, a vételár után való törvényes kamatoknak hozzászámításával. Az engedményezéssel az adós rovására üzhető visszaélések meggátlását célzó ezt a tilalmat a modern jogok mellőzik, s most általában - s nálunk is - az uralkodó elv az, hogy az engedményes jogai az engedményező jogaival az engedményezett követelésre nézve azonosak. Az engedményes az engedményező jogaiba lép.
1. A. Diokros, bizanci császár 491-518-ig. Zenót követte a trónon, kinek özvegyét is elvette. Nagy háborukat kellett viselnie bel- és külellenségek ellen. [Longinos, Zeno testvérének (492) és Makedonios patriarkának (513) fölkelései, a persák (505) és (493 óta) bolgárok betörései.] Kedvezett a monofizitáknak s ezáltal véres zavarokat idézett elő Konstantinápolyban. Villámcsapás ölte meg 518. - 2. II A., kit azelőtt Artemiosnak hívtak, Philippikos császárnak titkára és utódja volt. Csak két évig (713-715) uralkodott. Letétele után a bolgárokhoz fordult segítségért, de ezek kiszolgáltatták isauriai Leónnak, aki megölette (719).
pápák. 1. I. A., szent, Siricius utóda, uralkodott 398-402. Alatta a keleten folyt Origenes-féle vitákat Rufinus nyugatra is áthozta, minek folytán A. Origenes téves állításait kárhoztatta. Hasonlókép visszavetette a donatisták tévedéseit is, de a megtérő donatista papokat meghagyta előbbi állásukban. Elrendelte, hogy az evangélium felolvasása alatt a hivők álljanak. Szt. Paulinusnak és szt. Jeromosnak nagy barátja volt. Mindig apostoli szegénységben élt. - 2. II. A., szent, Gelasius utóda, uralkodott 496-498. Alatta tért meg Klodvig, a frank király, nemzetével együtt. - 3. III. A., Sergius utóda, uralkodott 911-913. - 4. IV. A., római származásu, előbbi nevén Suburra Konrád, III. Jenő után, 1153-1154-ig uralkodott; egyike volt a legnemesebb pápáknak. Szelidségével sok viszályt megszüntetett, nagy éhség idején a népet gabonával ellátta, a Pantheonból létesített Mária-templomot megujíttatta. Művet is hagyott hátra a Szentháromságról.
volt ellenpápa, kinek életéről csak ujabban Hergenröther J. biboros adott biztos adatokat. A.- t IV. Leó 847-ben biborossá tette, de ő már 848-ban elszökött Rómából. Ezért 850-ben kiközösítették, 853-ban pedig megfosztották rangjátol. IV. Leó halála után III. Benedek törvényes pápa ellenében ellenpápául választották az ugynevezett császári (II. Lothár-) párt főbb emberei. Miután a Lateránból elüzték, III. Benedek nagyon kegyes volt iránta, mire A. szerzetessé lett. I. Miklós pápa alatt a Szűz Máriáról cimzett Tiberisen tuli zárda apátjává, II. Adorján alatt pedig a római egyház könyvtárnokává nevezték ki, 869-ben résztvett a VIII. egyetemes (IV. konstantinápolyi) zsinaton mint a császár követe. Meghalt 886-ban. Irodalmi tevékenysége főkép fordításokban áll; lefordította Theophanes, Nicephorus és G. Syncellus történeti műveit, p. Maximus Historia mystica c. művét, stb. Eddigelé neki tulajdonították a Liber pontificalis szerzőségét is, mely Péter apostoltól I. Miklósig az összes pápák életirását adja, de ujabban kimutatták, hogy A. legfölebb I. Miklós életét irta. L. Hergenröther, Photius, II. 130-240. Wetzer und Welte, Kirchenlexikon, 2. Aufl. I. B. 788 u. 77. Delisle, Étude sur le Liber pontificalis 1877.
eredeti neve Radla. Szt. Adalbertnek iskolatársa s a tanulásban vezetője (instruktora) volt. 992-ben a cseheknek követe volt szent Adalberthez a végből, hogy őt visszatérésre birja. 993-995-ig a brenon-i monostor apátja volt. Innen 995 őszén Magyarországba jött és itt a pannonhalmi monostor első apátja lett. A magyarok megtérítésében tevékeny része volt. Szent István őt tette meg első esztergomi érseknek, s mint ilyen részt vett 1007-ben a frankfurti zsinaton. Élt még 1020 körül is, de további életsorsa ismeretlen. (Knauz Monum. eccl. Strigoniensis I. k. Századok 1882.)
L. (növ.), l. Jerikói rózsa és Asteriscus.
-k l. Anezi.