(gör.), teljes hugycsőhasadás. Az a képződési baja a férfi-hugycsőnek, midőn nyilásától kezdve a himvessző tövéig születéstől fogva nyitva maradt, s így felhasítottnak tünik fel.
(gör.) a. m. összehuzódás, görcs.
(nyomdászat), Appel Rudolf találmánya, avult nyomtatványoknak és rézmetszeteknek kémiai uton való sokszorosítására. A készítés módja: az eredeti példányt higított salétromsavba mártják, midőn csakis a nyomás nélküli helyek szivják be a savat; azután itatós papir közé helyezik, hogy a fölösleges sav felszivódjék, s csak ezután sajtolják fényesre csiszolt cinklemezre. Ama helyeken, melyeken a sav a papirba szivódott, a cinklemez kimaródik, mig a betük v. rajz vonásai domboruan a lemezen maradnak, ugy hogy festékezhetők és nyomás utján sokszorosíthatók. A fényképelési eljárás utján való nyomás tökéletesbülése, de különösen a fotocinkografia (l. Cinkografia) feltalálása óta az A.-t a legritkább esetekben alkalmazzák.
I. András magyar király felesége, Salamon anyja, I. Jaroszláv orosz fejedelem (megh. 1054) és Ingegerd leánya, 1020 táján született. András még bujdosó herceg korában vette el. Magyarországban szívesen tartózkodott a királyné a tihanyi félszigeten, hol az oroszkői monostort alapította, s a bihari Tormova kolostorában, ahova Oroszországból hozatott apácákat. Midőn András Béla ellen harcra indult, A.-t fiával, Salamonnal együtt 1061-ben IV. Henrik császárhoz küldte. A. András halála után arra akarta bírni a német császárt, hogy Salamont ültesse a királyi székbe, de igyekezete sikertelen volt. A monda szerint isten kardját, melyet a hunok oly nagy tiszteletben tartottak, s melyet egy pásztor talált meg és később Attila kezére került, A. hálából Ottó bajor hercegnek ajándékozta, hogy Salamonnak pártját fogta. Midőn Salamon király lett, A. arra kérte, tartson békét a három herceggel s Vid szavára ne hallgasson. E beszéden Salamon annyira feldühödött, hogy anyját tettlegesen bántalmazta. A. azután Stájerországba ment s az admonti klastromban végezte életét.
(gör.) a. m. föltámadás, átültetés egy helyről a másikra; innen anasztatikai nyomat (l. o.). Továbbá A. a. m. felgyógyulás, fellábadás.
(gör.). Egybeszájadzása egybenyilása vér- és nyirokedényeknek, aminek következtében szomszédos edények v. edénycsoportok nedve egyik edényből vagy területből a másikba ömlik át. A főbb ágak A.-a igen fontos a kirurgiában, mert egy nagyobb edény lekötésekor az oldaldények veszik fel a lekötött helyett a szerepet (oldalagos keringés, kollaterál keringés), ellátják vérrel és így megmentik az illető testrészt az elhalástól.
(anastrophe, görög nyelvtani műszó): a szórendnek megforditása. L. Inverzió.
(ásv.), a titánsavnak, illetőleg titándioxidnak (TiO2) egyik trimorf ásvány-módosulata (a másik kettő a rutil és a brookit). Anyaga tiszta TiO2, vagyis 60.06% titán és 39.94% oxigén. Csakis kristályokban, még pedig leginkább fennőttekben ismeretes. Kristályai négyzetes rendszerbeliek, éppen úgy, mint a rutiléi, de alakjaiban mindig a piramis az uralkodó (a rutiléiban a prizma), valamint a hasadási lapjai is mások (tökéletesen hasad a piramislapok meg a véglap irányában). Eleinte csakis igen hegyes, a főtengely (irányában megnyult piramisokat ismertek, ezért a név (anatasis gör. = kiterjedés), de később találtak tompa piramisokat, táblás, sőt oszlopos kristályokat is. Szine vagy igen sötét indigókék, vagy világosabb mézsárga-barna, igen ritkán színtelen (Brazilia, Minas Geraes, gyémántot tartalmazó homokban). Ragyogó gyémántos, majdnem fémes fényességü, többnyire átlátszatlan. Kem. 5.5-6; fajsúlya 3.83-3.93; izzítva fajsúlya megnagyobbodik, 4.16-ig is emelkedhetik. Nem olvad meg, savak sem bántják. Régebb kőzetek (gránit, gnájsz, diorit, csillám- és kloritpala stb.) repedéseiben terem; hazánkban csak elvétve Selmecen quarcban; Svájcnak sok helyén (Oberwallis, Binnenthal; Lercheltiny hegy, változó kombinációkban; Tessin Maggiathal, Graubünden Tavetschthal, St.-Gotthard, Uri Griesermthal), Franciaországban (Dauphiné Bourg d'Oiseau), Bajorországban (Hof), Belgiumban (Nil St.- Vincent); Szászországban (Liebecke Wettin mellett porfirban), az Ural számos helyén (Katharinenburg, Sanarka stb.), Braziliában (Minas Geraes, Itabira). Utóbbi helyről kerülnek a legszebb s legnagyobb kékszinü kristályok, melyek megköszörülve annyira tüzesek, hogy a gyémánttal összetéveszthetők. Drágakőnek használják, de ritkasága miatt inkább csak különösség, semmint hogy rendszeresen megmunkálnák. Az A. név Haüy-tól való; Saussure oktaédrit néven irta le. A Binnenthalból eredő sárgás vagy barna kristályokat régebben tévesen wiserin-nek nevezték.
(gör.). Származik a görög anatidhmi igéből, ami a. m. felteszek, felajánlok, félreteszek, visszavetek; ennélfogva anadhma és anadema az, ami fel van ajánlva, vagy az, ami vissza van vetve; az anadhma mindig az előbbi, az anadema pedig mind a két jelentésben használtatik az ó- és az új-szövetségi vallási nyelvben. Az ó-szövetségben A. (zsidóul cherem) először az, amit teljesen istennek ajánlanak, az ily élettelen tárgyat v. élőlényt, növényt, állatot isten tiszteletére okvetetlenül meg kellett semmisíteni; A., cherem volt másodszor az a büntetés, mely által valaki bűnei miatt bizonyos időre kirekesztetett a választott nép összes vallási gyakorlatainak közösségéből. Szt. Pálnál (Róm. 9, 3. Gal. 1, 8. 9. Kor. I. 12, 3; 16, 22). A. a. m.: átkozott, méltatlan arra, hogy létezzék. Az egyházban elszakítást jelent Krisztustól s kiközösítést az egyházból. Főkép a hitbeli tanok, dogmák meghatározásául van használatban, ily alakban: si quis dixerit ... anathema sit; aki ezt a téves tant állítja, legyen az egyházból kiközösítve. L. még Kiközösítés. - A. Maranatha, az átkozásnak borzasztó, a birodalmi átok hasonló mintái után képezett formái által kitünő s a középkorban gyakrabban előforduló egyházi átok.
(lat. usurae usurarum) a. m. kamat-kamat, kamatoktól kamatoknak vétele. A. anniversarius, a hátralékos kamatoknak az év végével a tőkéhez való csatolása. Ez - a kamatoknak a tőkéhez csatolása - A. conjunctus, míg A. separatus az, ha a kamatok mint új tőke az adósnál maradnak. A. azonban csak akkor forog fenn, ha ugyanaz az adós ugyanannak a hitelezőnek fizet oly kamatoktól kamatot, melyekkel neki adósa. Az A. tilalma a római jogban Justinianustól származik. A modern jogfejlődés az A.- sal szemben elutasító magatartást foglal el. Az osztrák polgári tkv. szerint kamatok kamatját venni ugyan nem szabad, de az A. separatus két éves, vagy régibb kamathátralékok tekintetében kifejezetten meg van engedve. Nálunk az 1868. XXXI. t.-c. 4. §-a szerint pedig a kamat-kamat-tilalom csak a le nem járt kamatra áll fenn, lejárt kamatok után ellenben jár kamat, de csak akkor, ha világosan kiköttetett, v. ha a lejárt kamat bepereltetett, mely utóbbi esetben az a kereset benyujtása napjától (tehát nem a lejárattól) számítandó. Még tovább megy a keresk. törv., melynek 285. §-a szerint ha a kereskedő más kereskedővel v. akár nem kereskedővel folyó számlán alapuló összeköttetésben áll, az, kinek a számadás lezárásakor (ami egyéb megállapodás vagy szokás hiányában minden üzleti év végével történik), fenmaradó követelése van, ettől, habár abban kamatok is foglaltatnak, a lezárás napjától kamatokat igényelhet.