Kapys és Themis fia, Aineiás (l. o.) apja. Zeus Aphroditét büntetésül azért, hogy azt állította, hogy sem halandó, sem halhatatlan varázsának ellentállani nem tud, heves szerelem lobbantotta az Ida hegyén pásztorkodó deli A. iránt. Az istennő maga keresi fel, de Otreus, frigiai király leányának adja ki magát. Az egybekelés után ellenben megismerteti magát A.-sel, és megjósolja, hogy fia fog születni, de egyuttal megtiltja neki, hogy valakinek valaha elárulja a fiu anyjának kilétet. A. azonban boros állapotban megszegte az istennő tilalmát, miért Zeus villámával sujtotta, mitől megbénult. Az égő Trójából Aineiás a vállán viszi ki. Fia vándorlásainak résztvevőjeként meghal Drepanumban, Szicilia szigetén. A név valószinüleg frigiai eredetü.
H. v. Mey (állat), a páratlanujju (Perissodactyla) emlősrendbe tartozó ősállat nem, melynek egyes fajai a harmadkorban éltek. A most élő lónak (Equus caballus L.) őslakója. összekötő kapcsot alkotnak a Hipparion és a Pal(ae)otherium közt, amennyiben hasonló fogazatuak és végtagjaik 3 ujjuak voltak, melyek közül a középső nagypatás, a két szélső pedig csökevényes. Európában csak egyetlen faját találták a miocénben. Számos faja É.-Amerikában szintén a miocénból ismeretes.
l. Ajóka.
L. növény, l. Atracél. A.- sav és Anchusin, l. Alkannapirosító.
(Strongylus, Dochmius duodenalis, állat), a hematodák nemathelminthes osztályához tartozó élősdi, melynek mellfele vékonyodó, orsóalaku testének fejvége hátfele hajlik és ferde sikban végződik. E sikon van elhelyezve a háti fölület irányában a száj. A farkvég a 9-18 mm. hosszu nősténynél rövid kúpban, a 6-10 mm. hosszu himnél három lebenyes, bordázott nyujtványban végződik. Az ébrény, mely a 0.05 mm. átmérőjü petéből fejlödik, vizben, vagy nedves földben él. Ebből az ivóvizzel az ember belébe jut. Többnyire a vékonybél felső részeiben található, ahol elérve az ivarérettség korát, szájszélének chitin-fogaival a bél nyákhártyájába kapaszkodik. Az egyiptomi vagy tropikus szegényvérüség okozója. Ez különösen keleten és a meleg égalj alatt gyakori betegség. Európában, Olaszországban régen ismeretes. 1879-ben a Gotthard-alagút munkásainál pusztító járvány alakjában jelentkezett. Észlelték még nálunk és Franciaországban bányamunkásoknál, Németországban különösen téglavetőknél (ezért a neve ott: Ziegelbrenneranämie).
(franc., ejtsd: anszjenté), a hivatali szolgálat ideje, sajátképi értelmében pedig a szolgálati időtartam szerint való előhaladás elve a hivatali hierarkiában. Ugy a polgári, mint a katonai tisztviselők szolgálati szabályai követik ezt bizonyos mértékben, és irányadóul veszi a gyakorlat ott is, hol a vonatkozó törvényes szabályok hiányoznak, de azzal, a közérdek által követelt enyhítéssel, hogy a soron kivül való előlépés lehetősége a különösen kiváló szorgalmat és tehetséget tanusítók, rendkivüli érdemet szerzők számára nyitva van, és hogy a magasabb u. n. vezérlő állások elnyerésénél már első sorban a hivatottság s képesség jönnek számba. Nálunk eddig törvényesen a szolgálati idő szerint való fokozatos előlépés még ugyanazon rangosztályon belüli fizetési fokozatokra nézve sem volt biztosítva. A hivatalnokok fizetéséről és rangviszonyairól szóló ujonnan alkotott törvény szerint a fizetési osztályokban való előlépés az A. szerint biztosítva lesz, mig a magasabb rangfokozatba való kinevezésnél első sorban a képesség, hivatottság dönt. A tisztviselők választásának rendszere mellett az A. kötelező szabályul a dolog természete szerint nem érvényesülhet.
(franc., ejtsd: anszjen, rézsim), a régi uralom, jelzés, melyet győzedelmes forradalmak után olyan rendszabályokról használnak, melyek a forradalom előtt való állapotokhoz és rendszerekhez tartoznak.
(lat.), hosszudad, kerek pajzs; a monda szerint Numa uralkodása alatt ilyen pajzs hullott az égből Rómába, jeléül annak, hogy Mars támogatni fogja a rómaiakat. Minthogy e pajzs birtokától vélték függőnek Róma hatalmi állását, Numa, hogy a pajzsot egykönnyen el ne lehessen lopni, Veturius Mamuirus etruszk ércművésszel még 11, a szt. pajzzsal teljesen egyenlő pajzsot készíttetett. A regiában (királyi palota) elhelyezett 12 pajzs őrizetét Numa a saliuspapokra - Mars papjaira - bizta, kik minden évben egyszer a pajzsokat ünnepélyes körmenet közben a népnek megmutatták.
(lat.) a. m. a teologia szolgálója. A középkorban nevezték így a filozofiát.
(ejtsd: ansziljon), hugenotta család Metzből, mely a nantesi ediktum visszavonása alkalmából vándorolt ki Poroszországba. 1. A. Charles, jogász és diplomata, szül. Metzben 1659., megh. Berlinben 1715 jul. 5. Apjával együtt Berlinbe költözött, ahol a francia telep birája lett. A választófejedelem követül küldte Svájcba és a baden-durlachi őrgrófhoz 1691-ben. Midőn 1699-ben Berlinbe visszatért, az 1701. megkoronázott porosz királynak történetírójává nevezték ki. Művei: «Histoire de l'établissement des Français réfugiés dans les états de l'Électeur de Brandebourg» (Berl. 1690); «L'irrévocabilité de l'édit de Nantes» (Amsterd. 1688); «La France interessée a rétablir l'édit de Nantes». (u. o. 1690); «Histoire de Soliman II.» (Rotterd, 1706) stb. - 2. A. János Péter Frigyes, porosz államférfiu, az előbbinek dédunokája, szül. Berlinben 1767 ápr. 30:, megh. 1837 ápr. 19. Teologiát végzett Genfben, 1790. a berlini francia egyház hitszónoka, 1792. a katonai akadémiának tanára, 1803, a tudományos akadémiának tagja és a király történetírója lett, miután a «Tableau des révolutions du systeme politique de l'Europe depuis le XV. Siecle» (1803, 4 köt.; új kiadás 1824) címü művével szakavatott történetírónak bizonyult. 1810-ben a koronaherceg (IV, Frigyes Vilmos) nevelője lett, kinek ábrándos és szeszélyes hajlamait még fejlesztette, ahelyett, hogy leküzdte volna. 1814. titkos követségi tanácsossá nevezték ki. 1818-tól a külügyminisztérium lelke volt, előbb mint államtitkár (1831), egy évvel utóbb mint miniszter. E hivatalokban épp olyan romantikus-reakcionárius célokra törekedett, mint volt tanítványa, a király. A rendi alkotmány fölött való tárgyalásokban ingadozó állást foglalt, a külügy terén pedig Metternich szellemében működött s vele együtt szerkesztette a bécsi konferenciának jegyzőkönyvét, mely az alkotmányos jogok megszorítását tüzte ki célul. Nagy elfoglaltsága mellett is A. irodalmi munkássága nem szünetelt, számos akadémiai és politikai értekezésén kivül, a következő műveket írta: «Mélanges de littérature et de philosophie» (Berlin 1801, 2 köt.; 3 kiad. 1823); «Ueber Souveränität u. Staatsverfassung» (u. o. 1816); «Ueber Staatswissenschaft» (u. o. 1819); «Ueber Glauben und Wissen in der Philosophie» (u. o. 1824); «Nouveaux essais de politique et de philosophie» (u. o. 1824. 2 köt.); «Ueber den Geist der Staatsverfassungen u. dessen Einfluss auf die Gesetzgebung» (1825; francia nyelven, Páris 1850); «Pensées sur l'homme, ses rapports et intérets» (Berlin 1829, 2 köt.); «Zur Vermittelung der Extreme in den Meinungen». (u. o. 1828-31, 2 köt.; 2. kiad. 1838). Műveinek tudományos értéke ma rendkivül csekély. Politikai nézeteit jellemzi, hogy egy 1813-ban kelt emlékiratban azt mondja a királynak, aki e nézeteket helyesli, hogy Napoleon ellen nem kell energikusan föllépni, mert a porosz érdek a német nemzetinek fölébe helyezendő. A filozofiában spiritualista, Jacobihoz szít, de még inkább a francia eklektikus és pszikhologiai iskolához.