város a porosz Koblenz kerület Mayen járásában, 17 km.-rel Koblenz alatt a Rajna balpartján, (1890) 6156 lakossal, régi bástyaszerü körfalakkal s görbe utcákkal. Említésreméltó a kat. Genovéva-templom, egy későromán ívezetes bazilika 4 toronnyal a XIII. századból.
1. János, Keresztély, híres dánköltő, szül. Odenseben, Fünen szigetén 1805 ápr. 2-án, mint szegény vargamester fia. Megh. 1875 aug. 6-án. Nagy anyagi küzködések között járta iskoláit Kopenhágában. Már mint gimnáziumi tanuló verselgetett, s tehetségei által befolyásos pártfogókra tett szert. Nemsokára föltünést keltett első költeményeivel és szatirájával («Gyaloglás Amakba»). 1833-ban királyi ösztöndíj élvezetével Párisba, onnét Svájcon át Rómába utazott nagy földijéhez, Thorwaldsenhez, kivel csakhamar barátságot kötött. Akkori jelesebb s nagy tetszéssel fogadott regényei közt kiváltak: «A rögtönző», «Csak hegedüs» stb. Ezek mellett egyszersmind idilli drámák és vaudeville-k jelentek meg tőle a 30-as években. A «Mór leány» címü szomorujátéka kevesebb sikert aratott. 1840-42-ig ujabb olasz és keleti utra kelt, s akkor bocsátotta közre világhirü meséinek első sorozatát. Az ezután következő években bejárta Németországot keresztül-kasul, majd ismét Olaszországot, Francia- és Angolországot s a skandináv félszigetet. E nagykiterjedésü utjai közül néhányat mesteri tollal irt le. Főbb munkái e korszakból «Ahasverus» (mitikus dráma), «A két bárókisasszony» (regény), különösen pedig: «Életem meséje» (1855), és egyik főműve «Uj mesék és elbeszélések» (4 köt., 1858-61). A fáradhatatlan Andersen 1861-ben Spanyolországot utazta be, s onnét átrándult Afrikába is. Visszatérve Kopenhágában maradt haláláig. Andersen költészetének fővarázsa kedélyének tisztaságában és mélységében, érzelmei igazságában, nyelvezete zengzetességében rejlik. Drámáiban azonban hiányzik a jellemfestés ereje. Sokkal kiválóbbak regényei, melyek közt a «Rögtönző» igazi remekmű. Világhirre azonban első sorban felülmulhatatlan bájjal irt meséi által jutott, melyeket majdnem minden európai nyelvre lefordítottak. Összegyüjtött munkái 1853-62-ben jelentek meg 23 kötetben.
2. A. Károly, dán iró, szül. Kopenhágában 1828-ban, hol jogot végzett, később az ottani műgyüjteményeiről híres «Rosenborg» királyi palotának felügyelője, majd intendánsa lett. Mint epikus és lirai költő nagy munkásságot fejtett ki. Művei közül a főbbek «Lys og Skygge » (Fény és árny), «Romancer og Sange» (Románcok és dalok), «Poesier», főleg pedig «Genrebilleder» (Jellemképek), mely utóbbiak által hazája jelesebb költői közé emelkedett. Érdekes, hogy A. a szerb népköltészettel is foglalkozott; és e szerb név «Gusle» alatt bocsátotta közre szerb népdal gyüjteményét 1875-ben.
(ejtsd: enderszon), az északamerikai Indiana állam Madison county-jének fővárosa Indianapolistól ÉK-re a White-River partján, (1889) 8000 lak. s több gyárral.
1. Arthur, nagyszerü iparvállalatairól ismeretes angol férfiu, szül. Shetland szigetén 1792., megh. London mellett Norwoodban 1868 febr. 28. Első nagyobb vállalata volt Dom Pedro expediciójának fölszerelése Dom Miguel, Portugál uralkodója ellen. A parlamentben (1847 óta) s az irodalomban a szabad kereskedelem érdekében küzdött. Alapítója s 1867 óta főigazgatója volt a Keleti gőzhajótársaságnak (Peninsular and Oriental Steam Navigation Company), mely hosszu időn át úgyszólván egyedül közvetítette a posta- és személyszállítást. Roppant vagyonát tan- és nevelő-intézetek alapítására fordította. (Stephen: Dictionary of Nation. Biogr. I.)
2. A., angol mérnök és Afrika-utazó, ki az 1864-1880. években egész Dél-Afrikát bejárta; felmérte azonfelül a Kalahari sivatagot és több pontos térképet adott ki az általa beutazott vidékekről. Tőle megkülönböztetendő Anderson B., egy felszabadult szerecsen, ki Liberia afrikai néger köztársaságból 1868. a Mandingók országába tett nevezetes utat.
3. A. Erzsébet, szül. Garret, angol orvosnő, szül. Londonban 1837.; 1860-ban kezdte az orvostant tanulni s 1870. Párisban orvostudori diplomát szerezve, visszament Londonba, hol egy kórház felügyeletével bizták meg. Különösen nők és gyermekek gyógyításával foglalkozik. Több orvostani és társadalmi kérdést irodalmilag is megvitatott.
4. A., Henry Percy, sir, brit diplomata, szül. Brightonban 1831 febr. 20. Miután a washingtoni követségnél (1861-63) és a külügyminisztériumban az afrikai osztályban működött, 1890. Berlinbe küldték, ahol megkötötte azt a szerződést, mely a német és angol afrikai birtokok határait szabályozza. Elismerésül megkapta a másodosztályu Bath-rendet (1890).
5. A. Rasmus Björn, északamerikai író, szül. 1846 jan. 12., a Wisconsin-egyetemen a skandináv nyelvek tanára volt 1875-84. Majd Kopenhágába konzulnak küldték. Művei közül megemlítendők: «Den noske Maalsag» (Chicago 1874), mely a norvég nyelvnek történeti fejlődését adja; továbbá: «America not discovered by Columbus; historical sketch of the discovery of America by the Norsemen of the X. century» (3. kiad. 1883); «Norse mithology» (1875): «Viking tales of the North and other northern teles» (1877); «The younger Edda» (1880). «Die erste Entdeckung von Amerika». Németre ford. Mann M. (1888).
6. A. Sándor, amerikai fametsző, született Newyorkban 1775, megh. Jersey City-ben (New Jersey állam) 1870 jan. 18. A. az Egyesült- Államok fametsző művészetének megalapítója. Bell boncolástanához és Shakespeare drámáihoz készült metszetei nagybecsüek. Irodalmilag is működött s munkáit egészséges humor teszi érdemesekké.
7. A. sir James, angol tengerész, szül. Dumfriesben 1824. Már 17 éves korában tengerre szállt. Beutazta Indiát, Chilet, Perut, a persa öblöt. a Keleti tengert Bombay-tól egész Natalig. Tapasztalatai és tudománya révén a transatlanti távirati egyesület élére jutott, mint a Great-Estern parancsnoka. Neve attól kezdve össze volt kötve a Great-Estern hajóóriással, amellyel az 1867. párisi világkiállítás tartama alatt folytonosan fentartotta a közlekedést Amerika és Franciaország között.
R. Br. (növ.), az epacrideákhoz tartozó apró cserje, Anderson William-ről a Cook-féle expedició botanikusáról keresztelve el, 20 faja mind Ujhollandiában nő. Legismeretesebb az Asprengelioides R. Br., mely virágházainkban is diszli számos apró fehér és rózsaszínű virágaival.
Adolf, híres német sakkozó, szül. Boroszlóban 1818-ban, megh. ugyanott 1879-ben. Filozofiát és matematikát tanult, s tanárkodott Boroszlóban. Mint sakkozó első diadalát Londonban vívta ki 1851-ben. Morphy, a nagy amerikai sakkozó Párisban 1858-ban legyőzte, később 1862-ben A. a londoni és baden-badeni nagy versenyekben nyert első díjat, Bécsben pedig 1873-ban harmadikat. A. a meglepően szép és merész kombináció, s a ravasz cselvetés mestere volt a sakkozásban. Egyik kiválóan szép játszmáját a német sakkönyvek «Die unsterbliche Partie» (a halhatatlan játszma) néven emlegetik. A. mintegy 60 szép sakfeladatot csinált, és szakközlönyökbe tanulságos elméleti cikkeket irt.
1. Károly János, Afrika-utazó, szül. Svédországban 1827., megh. 1867 jul. 5. 1850-ben Galtont kisérte el Dél-Afrikába és vele a Dama- és Ovampo-földet kutatta ki természeti és néprajzi tekintetben. A Ngami tóhoz, amely felé igyekeztek, csak második utazása alkalmával, 1853-ban ért. Miután «Laka Ngami, or Discoveries in South-Africa» (London 1856, 2 kötet, németül Lipcsében, 1858) cím alatt utleirását kiadta, még 1856-ban visszatért Dé-lAfrikába, ahol bányatiszt lett, de már 1858-ban a Cunene folyó nyomozásával kezdett foglalkozni. Ez utján fedezte föl az Okavango folyót. «The Okavango River» (London 1861, németül Lipcse 1863). 1860-ban mint elefántcsont-kereskedő telepedett meg a Dama-földön és a damákat többször vezette háboruba a namaquák ellen. Szüntelen vadászás és kóborlás közben a Herero-földről végre 1867-ben elérte a Cunenét. Hagyatékából 1875-ben adta ki Lloyd: «Notes of travel in South Africa» c. művét.
2. A. Nils János, svéd botanikus, szül. Gördserumban a smalandi kerületben 1821 febr. 20., megh. Stockholmban 1880 márc. 27. Beutazta Skandináviát, Németországot, Franciaországot és Angliát, s mint botanikus résztvett az Eugénia svéd hajónak a világ körül való utazásában (1851-1853); 1856-ban Stockholmban tanár és a tudományos akadémia növénytani gyüjteményeinek felügyelője lett. Főbb művei: «Lärobok i Botaniken» 1. köt., Stockholm 1851-53; «Plantae Scandinaviae Stockholm 1849; «En verldsomsegling» Stockh. 1853-1854, 3 köt.; németül «Eine Weltumsegelung», Leipz. 1854; «Salices Lapponiae», Upsala 1845; «Conspectus vegetationis Lapponiae»,u. o. 1846; «Cyperaceae Scandinaviae» Stockh. 1849; «Gramineae Scandinaviae», u. o. 1852; «Om Galapagos-Öarnas vegetation», u. o. 1854; «Inledning till botaniken», u. o. 1851-53, 3 kötet; «Monographia Salicum hucusque cognitarum», I. u. o. 1867; ugyanő dolgozta ki a fűzfaféléket De Candolle Prodromusa. XVI. kötet 190-331. l.; «Monographia Andropogonearum» u. o. 1856.
(Andok), l. Cordilleras.
(növ., Araucaria Juss.), Díszfenyő
(ásv.), a földpátoknak egy faja, tulajdonképen mésznátrium-földpát; a Tschermak-féle földpátsorozatban (l. Földpát) a kalcium-földpátok első tagjaként szerepel. Összetételét Na2Al2Si6O16 + CaAl2Si2O8, fejezi ki. Tulajdonképen albit és anortit földpátnak izomorf keveréke. Kristályrendszere háromhajlásu, de szépen kifejlődött kristályokban ritkábban terem (Szolnok-Dobokamegye, Retteg mellett, a Csicsó-hegy riolitos andezitjének üregeiben), legfőképen mint kőzetelegyrész fordul elő p. igen sok hazai andezitben, az Andok kőzeteiben (innen van a név), az Adamello hegység gránitjában (az u. n. tonalitban), a Vogézek szienitjében stb. Régente elváltozott oligoklasznak tartották (Deville); Abich (1841) különböztette meg mint ásványfajt. Némely A.-nek (p. Budweis mellett Plaben) penninné való átváltozását is észlelték (Drasche).