(ásv.), l. Trachit.
régi nép, mely Pannoniában a Dráva mentén lakott.
v. Andihsán, 1. kerület az orosz középázsiai Fergana tartományban; területe 15173 km2, 120356 lak. - 2. A., a kerület székvárosa (1887) 30620 lak., jelentékeny nyerstermény- és kézműáru-kereskedéssel A XVI. századig Fergana fővárosa volt s 1875 óta orosz birtok.
az orosz Dagesztán tartomány éNy-i részében 3587,8 km2 ter. s 47,040 jobbára mohammedán lakossal. Székhelye az andijszklj Kojszu mellett levő Botmich falu.
Lam. (növ.), a vitorlásviráguak cserjéje, 18 fajjal Amerika és Afrika forró vidékén. Levele páratlanul szárnyalt, virágja rózsaszin vagy lila s összetett, szártetőző fürtöt alkot, gyümölcse csonthéjas, tojásdad v. fordított tojásdad, egymagu hüvely. Az A. retusa Kunth Surinam erdeiben nő, kérge megreszelve kellemes szagu, de undorító keserü izü, régebben Cortex Geoffroyae surinamensis néven mint féregkérget orvosságtárakban használták. Az A. inermis Sw. Nyugat-Indiában nő, ennek a kérge volt az erősen ható Cortex Geoffroyae Jamaicensis seu Cabbagii. Az A. Araroba Augiar, braziliai s fája porrá törve araroba néven bőrbetegség ellen használt orvosság. L. Chrysarobin.
v. Andizetes, Pannonia népe.
(Andkhoi, Ankoi), főváros déli Turkesztánban az Amu-Darja egyik mellékvizénél; a karaván kereskedelemnek Bokhara és Afganisztán között fontos forgalmi pontja.
(ejţsd: andló) Gaston Hardouin Joseph, gróf, francia tábornok szül Nancyban 1824 jan. 1-én, megh. 1891 jan. Kiképeztetését a st.-cyri katonai iskolában nyerte. Mint kapitány kitünt a krimi háboruban, főleg a Mamelon Vert ellen intézett rohamnál és Szebasztopol bevételénél. Az 1859-iki olasz háboru után mint katonai attaché Bécsbe került, a török és szerb határ szabályozásánál pedig mint francia biztos vett részt. 1870-ben a Rajnai-hadsereg törzskarának volt tagja és részt vett a Metz környékén végbement csatákban. Metz megadása után a poroszok Hamburgban internálták. Itt irta a «Lettre d'un colonel d'état-major sur la capitulation de Metz» (1871) és «Metz, campagne et négociations» (1871; 9. kiad. 1873) címü műveit, melyek nagy feltünést keltettek. A. Bazaine-nek tulajdonítja a metzi szerencsétlenséget s ügyes tollal, látszólag részrehajlatlanul irt műve a közvéleményt nagyon is Bazaine ellen izgatta. Bazaine barátjai ezt zokon vették és rajta voltak, hogy a hadügyminiszter A.-t ez időtől fogva nem léptette elő, dacára annak, hogy A. már 1876 óta szenátor volt. Csak ellenfeleinek bukása után (1879) lett A. tábornokká. Egyéb művei: «De la cavalerie dans le passé et dans l'avenir» (1869); Organisation et tactique de l'infanterie française depuis son origine» (1872).
ősrégi nemes család Elszászban, hol 1274. az ugyanilyen nevü várost és uradalmat kapta hűbérül, Rómából vette eredetét, hol Pantaleon Andelado szenátori méltóságot viselt. Andelado B. Nagy Károly idejében az Andelaha várat építette Elszászban, honnan e család Németországba, Franciaországba és Svájcba terjedt el; a család legidősbike pedig azzal a joggal dicsekedett, hogy magát a szt. római birodalom örökös lovagjának nevezhesse. A. Günther 1141-ben apát volt St. Blasien kolostorban; A. Walter, Henrik, Diepold és Péter 1386-ban Sempach mellett estek el. A. Máté 1448-ban murbachi apát volt. A. György 1454-ben bázeli prépost s 1460-ban az ottani egyetemnek első rektora volt; részt vett a konstanzi és bázeli zsinatokon. A. Péter Hermán kolmári kanonok 1460-ban egy nevezetes államjogi munkát irt, melynek címe: «De imperio Romano-Germanico libri II.» A. Arbogast 1607-ben a johannita lovagrendnek nagymestere volt. 1676-ban a család a német birodalmi bárói, 1750-ben pedig Franciaországban is a bárói rangot nyerte. 1814-ben A. Hubert József Ausztriában a grófi cimet kapta. A. Felix gróf a pair méltóságot is elnyerte, 1830-ban azonban erről lemondott. Jelenleg két grófi vonal áll fenn, az egyik Franciaországban virágzik, a másik, mely A. Ernő Frigyes bárótól származik, Elszászban, Homburgban és Bádenben birtokos. Ez utóbbiból származott A.- Birseck Konrád Károly Frigyes (1766-1839), osztrák és modenai követ, kit a szövetségesek 1813-ban a Franche Comté élére állítottak. Két fia volt: Ferenc Xaver és Henrik. Az idősbik, bádeni titkos tanácsos, 1799 okt. 6-án született, meghalt Homburgban 1876 szept. 4-én, hirre jutott mint diplomata és jeles iró. Művei közül nevezendők: «Erinnerungen aus den Papieren eines Diplomaten» (1857). «Mein Tagebuch. 1811-1860» (1862, 2. köt.). «Die Frauen in der Geschichte» (1861). «Die byzantinischen Kaiser, ihre Palast- und Familiengeschichte» (1865) «Sieben heilige Fürsten» (1865). - Öccse: A.-Birseck Henrik báró, 1802 aug. 20-án szül., meghalt hugstetteni jószágán Freiburg mellett 1871 márc. 3-án. 1821-ben bádeni katonai szolgálatba lépett, de már 1825. ismét kilépett a hadi szolgálatból; 1833 óta a bádeni első kamrában a feudális és ultramontán pártnak előharcosaként szerepelt 1866-ig és a katolikus egyesületek vándorgyülésein is mondott gyakran beszédeket. A bádeni 1848 és 49-iki eseményeket a megelőző törvényhozás következményeinek tekintette; ebbeli nézeteit «Der Aufruhr und Umsturz in Baden, als eine natürliche Folge der Landesgesetzgebung» (Freiburg, 1850) c. művében fejtette ki. Irt azonfelül több felekezeti szellemtől áthatott röpiratot; így p.: «Gedanken meiner Muse über den Einfluss der Kirche auf Familie, Gemeinde u. Staat.» (1859-61.) V. ö. Allgem. Deutsche Biogr.
kisközség Somogymegye igali j.-ban, (1891) 1650 magyar lak., postával; szt.-Ferencrendi szerzetházzal, nevezetes Mária-képpel; bucsujáró hely. Kápolnájáról régi irók ezt a legendát jegyzik fel: A török világban a Duna-Tisza közt egy kat. kápolnába egy ref. ember az ökreit vitte be a vihar elől, mire az épület egyszerre kifordult sarkából s égi hatalmak Andocsba vitték, hol sok ideig fundamentum nélkül állt.