Angolországban talán annyi v. még több juhfajtát különböztetnek meg, ahány a grófság, de ez állítólagos fajták közül több oly kevéssé különbözik egymástól, hogy legfeljebb ugyanazon fajta tájfajtáinak v. törzseinek tekinthetők. De még ily megszorítás mellett is annyi a juhfajta Angolországban, amennyit, más országban nem találunk, mert Angolország egyes vidékeinek rendkivül változó talaja és éghajlata van és mert a húsjuhok keletkezése óta sehol sem kereszteztek annyit, mint itt. Ma már csak kevés olyan juhfajta van Angolországban, mely változatlanul megőrizte régi jellegét, mert a legtöbb fajta megfelelő tenyésztés, v. a mesterséges fajtákkal történt keresztezés által megváltozott és a tökély magasabb fokára emelkedett; de mindamellett még ma is meg lehet különböztetni közönséges és nemes, v. nemesített fajtákat. Az angolok azonban inkább a gyapjú szerint osztják fel juhaikat, és hosszu- és rövidgyapjas juhokat különböztetnek meg. A hosszugyapjas juhok az angol gazdasági irók szerint már évszázadok óta tenyésznek Angolországban és a tengerpart mellett, s Angolország belsejének mélyfekvés lapályain több változatuk van, melyek a mult század közepéig mind megegyeztek abban, hogy lassan fejlődtek, nehezen híztak s a hústermelésre kevéssé alkalmasak, de nagy testüek voltak, a gyapjok ellenben igen keresett volt, s igy inkább gyapjú-juhoknak voltak tekinthetők. Ekkor létesítette Backewell Róbert ily juhokból az első angol húsjuhot, a leicestert (l. o.), s midőn az angol tenyésztők megismerkedtek vele, több helyen leicester-kosokkal keresztezték hosszugyapjas juhaikat, miáltal még néhány hosszugyapjas húsjuhot állítottak elő, t. i. a lincoln-, a cotswold- és a kent- vagy romney-marshjuhot (l. o.). Az eredeti hosszugyapjas juh ennélfogva ma már csak kevés helyen található meg. E felsorolt hosszugyapjas juhok kevésbbé valók hozzánk, mert csak nedves éghajlatu lapályos vidékeken is csak akkor érzik magukat jól, ha buja legelőkön magukra vannak hagyatva, mert gyenge végtagjaik miatt nem tudnak sokat járni és nem szeretik, ha legeltetve hajtják őket; nálunk igen megviseli még őket a forró nyár és télen az istálló, mert Angolországban ott, ahol e juhok vannak, oly szelid a tél, hogy a hosszugyapjas juhok, néhány hetet kivéve, egész esztendőben a legelőn lehetnek. Úgy találták, hogy nálunk még a cotswold-juh tenyészthető a legjobb sikerrel, de főleg csak ugy, ha keresztezésre használják.
A rövidgyapjas juhok Angolország dombos vidékein, a down-okon fordulnak elő, s ezért downjuhoknak is nevezik. A mult század utolsó negyedéig ezek is lassan fejlődtek, nehezen híztak és inkább gyapjujuhok voltak, de ekkor nekik is akadt egy tenyésztőjük, aki épp úgy átalakította őket, mint Backewell a hosszugyapjas juhokat. E tenyésztő Ellmann volt, ki a southdownjuhot (l. o.) létesítette; később más rövidgyapjas juhok tenyésztői az utóbbinak felhasználása által még a hampshire-, shropshire- és az oxfordshiredownjuhokat (l. o.) állították elő. Nálunk a rövidgyapjas angol juhok jobban váltak be, mert kisebb testüek és mozgékonyabbak, mint a hosszugyapjasok, az istállót jobban tűrik, sőt esetleg istállózhatók is, és végre, mert az angol downvidékek éghajlata nem különbözik annyira a mi éghajlatunktól, mint ama vidékeké, ahol a hosszugyapjas juhok vannak otthon.
l. Kénsav.
(park, tájkert). Nagyobb terület, mely szép fákkal, díszcserjékkel s virágokkal van beültetve, de a növények elrendezésében semmi szabályosság sincs benne; igy p. a virágok soha sincsenek ágyakba ültetve, hanem elszórtan diszítik a gyepet. Az A.-nek az a célja, hogy ideális tájékot mutasson, olyant, mely nem mesterkélt, hanem mintegy természetszerü legyen. Az utak gondosan ápoltak ugyan, de nem szabályosak, a fák majd rendetlen csoportokban, majd nagyobb gyepterületeken egyenként vannak ültetve; itt-ott útvesztők vannak. Kisebb tavak, vagy a kerten átfutó patakok nagyon emelik az A. szépségét. A parkokban a szépnövésü honi fákon és cserjéken kívül rendesen idegenek (díszfák és díszcserjék) is nagyobb számban szoktak lenni (különösen kedveltek a Platanus-ok). Régebben A. alatt vadaskerteket értettek, mert az angol vadaskertek voltak azok, melyeket valódi művészettel szép tájakat feltüntető területekké alakítottak. - V. ö. H. Jäger: Gartenkunst (Berlin 1888).
a gyémántnak egyik köszörülési módja, vagy az olyan kétszeres briliant (l. o.), ahol a csillagos lapocskák egy csillag sugarait alkotják.
(voltakép Mária-intézetek), női társulat, mely az 1534-ben alapított Angelikák női szerzetével össze nem tévesztendő. Az A. társulatának eredete Ward Máriá-ra, nemes angol családból származó kat. leányra vihető vissza, ki miután hazáját vallása miatt kénytelen volt elhagyni, 1609-ben a németalföldi St.-Omer városban kolostort alapított, melyben ő és néhány hasonló gondolkozásu társnője, fiatal leánykák nevelésével foglalkozott. Nemsokára több jámbor szűz csatlakozott hozzájuk, mire Lüttichben, Löwenben, Trierben, Kölnben, Münchenben, Bécsben, sőt Rómában is uj társulati házak alakultak. A társulat tagjai jezuitinák-nak nevezték magukat és egészen a Jézus társasága formájára voltak szervezve. Ward Mária, hogy megnyerje a szentszéktől társulatának elismerését, személyesen utazott Rómába; itt azonban időközben súlyos panaszokat emeltek az uj intézmény ellen; nevezetesen, hogy egyes tagjai a megyés püspökök jogait semmibe sem veszik és hogy magának a társulatnak szervezete a tridenti zsinat határozataival ellentétben áll. Nem tartozik ide, hogy volt-e és mennyiben volt alapja ezeknek a vádaknak; annyi azonban áll, hogy midőn a dolgok ily állása mellett Ward a szentszék intézkedéseivel is szembe szállt, VIII. Orbán pápa 1630-ban közzétett: «Pastoralis Romani Pontificis» bekezdésü bullájával a Ward M. által szervezett jezuitinák társulatát apostoli teljhatalmával megszüntette, a nagyobb exkommunikáció büntetése alatt meghagyván tagjainak, hogy házaikat elhagyják, rendi öltönyüket letegyék és uj tagokat többé fel ne vegyenek. A buzgalmában könnyen túlságokra hajló, heves véralkatu Ward Mária társulatának feloszlatása után Angolországba tért vissza és itt 1645-ben meghalt. Minthogy azonban a feloszlatást elrendelő pápai bulla egyik helye megengedte, hogy az eltörölt társaság ama tagjai, akik föltétlen és minden eshetőségre kötelező fogadalmakat tettek, ezeket a megyés püspöknek alávetve, a világban is megtarthassák: többen a volt jezuitinák közül ujra társaságba leptek és eredeti rendeltetésüket, a leánykáknak nevelését és oktatását már nem mint valóságos szerzetesnők, de mint egyszerü fogadalmu szüzek a megyés püspök joghatósága alatt, ismét gyakorolni kezdték. Ezeket kell tehát az A. intézetének tulajdonképeni alapítóiul tekinteni.
Számuk és házaik, kivált Bajorországban, mindinkább gyarapodván, bizonyos életszabályokat fogadtak el, melyeket Miksa Manó bajor választófejedelem kérésére XI. Kelemen pápa 1703-ban jóváhagyott, anélkül azonban, hogy magát az intézetet approbálná. Később e szabályokhoz még más, a társulat belső szervezetét rendező konstituciók is járultak, de ezek a szentszék jóváhagyását nem nyerték meg. Midőn ezeknek a konstitucióknak az általános főnöknőre vonatkozó intézkedései miatt az augsburgi püspökök és az A. között ujabb viszályok merültek fel és az ügy a szentszék elé került, XIV. Benedek pápa 1749-ben ujabb bullát adott ki, melyben a többi között elrendelte, hogy 1. VIII. Orbánnak a jezuitinák intézményét eltörlő bullája teljes érvényben fenmarad; 2. hogy az A. a jezuitinákkal nem azonosak; 3. hogy egyéb konstituciók elvetésével kötelesek magukat a számukra XI. Kelemen által jóváhagyott szabályokhoz tartani; 4. Ward Mária alapítójukul nem tekinthető, annál kevésbbé szabad őt mint «boldogot» tisztelniök és segítségül hívniok, mint itt-ott az A. tették; 5. nem igazi szerzetesnők és fogadalmaik legfeljebb egyszerüek; 6. egyes házaik a püspökök joghatóságának vannak alávetve, akik részükre lelki igazgatókat és gyóntatóatyákat neveznek; 7. az általános főnöknők maradjanak ugyan meg, de hatalmuk csak «a vizitációra, a nevelés ügyét illető felügyeletre és a kisasszonyok elhelyezésére» szorítkozzék és e jogaik gyakorlása mindig az illető püspököktől függően történjék. Ezzel a béke helyre állott és az A. intézete a XVIII. század folyamán főleg Németországban, Ausztriában (hol St.-Pölten lett a főhelyük) és Angliában mindinkább elterjedt. Hazánkban eddig négy zárdájuk van, ú. m. Budapesten, Veszprémben, Eperjesen és Egerben, amelyekben a nőnevelés körül nagy érdemeket szereznek. A magyarországi A. a st.-pölteni általános főnöknő alatt állanak.
az állatoknál bonctanilag és kórtanilag teljesen azonos az ember angolkórjával, jellemző tünetei itt is a csontok különböző elgörbülései, ízületi végeik megvastagodása, a hátgerinc, bordák és medence különféle elferdülései, minek következtében a beteg állatok járása nehézkessé, néha teljesen lehetetlenné válik. A bántalom kizárólag fiatal állatokat lep meg és leginkább sertéseken és kutyákon, de szarvasmarhákon, lovakon és szárnyasokon (csirkéken, ritkán libán, kacsán, galambon) észlelhető; a csontrendszerbeli elváltozásokat a különböző állatoknál más jellemző melléktünetek kisérhetik, igy lovaknál és malacoknál izzag (ekzema), gyomor-, bélhurut, a pajzsmirigy duzzadása, fölfekvés. A betegség a legtöbb esetben kevéssé tápláló, főleg pedig mészsókban szegény élelmezésre vezethető vissza; bár az állatok kedvező viszonyok között későbbi korukban kiheverhetik a bajt, nem ritkán mégis satnyák, vagy törpék maradnak. Az angolkór ellen való gyógyeljárás az életviszonyok és táplálás javításán kivül mésznek és foszfornak adagolásában áll; előbbit csontliszt alakjában keverik a takarmánnyal, utóbbit igen kicsiny adagokban (0,005-0,100 g.) olajjal keverve adják; mészben bővelkedő növényi magvak ilyenkor jó tápot képviselnek, kivált madaraknál. Az A.-t emberorvosi tekintetből l. Rachitisz.
l. Kőedény.
(olasz: Corno inglese, franc. Cor anglais), az oboák fajához tartozó fa fuvóhangszer; nagyobb mint az oboa és hangjai az oboa hangjaihoz képest egy ötöddel mélyebben feküsznek; hangterjedelme = f-től-c-ig. Az angol kürtnek sárgarézből készített felsőrésze a hangszer könnyebb kezelése végett meg van hajlítva. Az A. hangjait hegedü-kulcsban irják és e hangok egy tiszta ötöddel mélyebben hangzanak, mint irva vannak; tehát F hangolású transzponáló hangszer.
Angolország a lótenyésztés terén a legmagasabb fokon álló állam, mert telivér lovával az egész civilizált világ lótenyésztése felett uralkodik, s teljesen szakított azzal az elvvel, hogy mindenre használható lovat állítson elő. Külön lovai vannak minden egyes szolgálattételre; vannak speciális igáslovai, hintós lovai, vadászlovai stb. Ha nálunk az A.-ról van szó, csak a telivér-lovat értik alatta. Igy nevezik azokat az angol lovakat, melyeknek származása úgy apai, valamint anyai ágon megszakítás nélkül oly lovakra vezethető vissza, melyek fel vannak véve az angol «Stud-Book»-ba. Ez a ló keleti vérből keletkezett, de csekély nyugati vért is tartalmaz. Az angolok 3 törzsapától származtatják, u. m. Byerley-Turktól (valószinüleg arab mén), melyet 1689-ben Bécs ostrománál vettek el a törököktől, Darley-Arabiántól, melyet 1713-ban Aleppo közelében vásároltak, és Godolphin-Berbtől, mely főleg próbamén gyanánt használtatván, 1731-ben lett híres fia, Cade és unokája, Matchem által. Ezeken kivül nagy számban más keleti vérü mének is járultak a telivérló létesítéséhez, de ezek csekélyebb nyomot hagytak vissza. Az angol telivérló keleti eredete dacára lényegesen eltér a keleti lótól, s ezt főleg a lóverseny, a versenyre való elkészítés vagyis a training s a gondos tenyésztés okozza. Testalkata kevés egyöntetüséget mutat, mert a tenyésztők a formát mellékesnek tartják, s főleg a versenyen elért eredménytől teszik függővé, hogy mely ló használtassék tenyésztésre.
Nagy átlagban a következő tulajdonságok jellegzik: nagysága 160-180 cm., átlag 168 cm., színe rendesen pej v. sárga, a fej nem konform, gyakran igen szép, de nem ritkán csunya is, a nyak azonban mindig hosszu és karcsu, a mar, hát és ágyék kifogástalan, a far sokszor hibás, a mell hosszu és mély, de nem elég dongás, a has kicsi, a vállak igen jók, de a végtagok vékonyak és többé-kevésbbé hibásak. Gyakori a telivérlónál egy gégebaj is, a hörgés, mert a ma divó rövid versenypályán a hörgő ló is képes nyerni, s ez esetben tenyésztésre használtatván, hibáját átörökítés által terjeszti; hátrányára van végre akaratos, csalfa természete. Az angol telivérló a leggyorsabb ló, mellyel más ló nem képes megmérkőzni, ellenben testi erőben és kitartásban gyakran legyőzik. Szerepe az ember szolgálatában kettős, mert egyrészt a nyerészkedés tárgya a lóversenyeken, másrészt javító anyagul szolgál, de első szerepe nem ritkán ártalmára van a másodiknak, mert a tenyésztők nem igyekeznek mindig a lótenyésztés javítására alkalmas anyagot, hanem olyant előállítani, mellyel a versenyen esetleg sok pénzt nyerhetnek. Az angol telivérlovon kivül fontosabb lófajta még a norfolki ügető, clydesdalei és suffolki igás ló és a shetlandi pony (l. o.).
közönségesen 1524, törvényesen pedig 1609 méter.