1. Dán sziget a Kattegat közepén a Jüt-félsziget és Halland svéd tartomány közt. Jütland Randers járásához tartozik. Területe 20 km2. Nagyobbára futó homok takarja; lakói (200) halászattal foglalkoznak. A sziget keleti csúcsán világító torony van. - 2. A., város, l. Bocholt.
(An-Hui, An-Hoei), l. Ngan-Huei.
romváros, a mai Orosz-Eriván kormányzóságnak Alexandropol kerületében, az Arpacsaj mellett. Az V. században még jelentéktelen erőd, 961-ben a bagratidák székhelye; virágzása korában a monda szerint 100,000 háza és 1001 temploma volt. 1046-ban a bizanciak, majd a szeldsukok, kurdok, georgiaiak s végül a mongolok hatalmába került. 80 évvel később a földrengés egészen rommá változtatta. Régi nagyságát a nagy kiterjedésü romok bizonyítják. (V. ö. Brosset: Les ruines d'Ani, Petersbourg 1860-61, 2 k.).
Lindl. (növ.) a. m. Tainia Blume, a kosborfélék közé tartozó, más növényeken tenyésző füvek; 6-7 fajjal Kelet-Indiában, Khina déli részén meg a maláj archipelaguson.
vagy Ányos mester, váradi olvasókanonok. A káptalan jegyzője volt 1217-1235 közt s ránk maradt az istenitéleteknek általa vezetett jegyzőkönyve, melyet 1550-ben Martinuzzi György váradi püspök nyomatott ki s melyet azóta Ritus explorandae veritatis vagy Váradi Regestrtun (l. o.) címmel használnak a XIII. száz. történetével foglalkozók. (Ujabb kiadásai: Bél, Adparatus, 1735; és Endlicher, Monum. Arpadiana, 1849.).
1. II. Alariknak, a nyugati gótok királyának titkára Spanyolországban. Ő szerkesztette a «Breviarium Alaricianum»-ot, mely a Jusztinián előtt érvényben volt jognak sokáig egyetlen forrása volt: ezért a római joggal ellenkező tételeket anianizmusoknak szokás nevezni.
2. A., csillagász a XV. századból, szerzője az állatkörről szóló ismeretes latin versnek: Sunt Aries, Taurus, Gemini, Cancer, Leo, Virgo, Libraque, Scorpius, Arcitenens, Caper, Amphora, Pisces.
(pápa, Szent). Eusebius egyháztörténetiró szerint (4, 11. és 19.) I. Piusnak közvetetlen, Szt. Péternek pedig 10-ik utódja, 157-től 168-ig. Ez adatok nem állnak minden kétségen felül; némelyek 142-161-ig, mások ismét 142-153-ig számítják pápaságát. Alatta kezdett a gnoszticizmus virágozni s Rómában is tért foglalni; ekkor jöttek Rómába Valentinus és Marcion gnosztikusok. Alatta jött Rómába Polikárp is, Szt. János apostol tanítványa, szmirnai püspök, hogy a pápával a husvéti idő kérdésében értekezzék. A pápa felkérte vendégét, hogy helyette végezze az ünnepies isteni tiszteletet. Alatta dult Marcus Aurelius keresztény-üldözése, mely alkalommal Justinus vértanu apologiában védte a keresztényeket. Ugyancsak ő alatta tartózkodott Rómában a hires zsidókeresztény tudós: Hegesippos. A római martirologium vértanunak nevezi Anicetet, noha a régi irók halála neméről nem értesítenek. Testét a Callixtus-féle katakombában 1604-ben feltalálták. Emléknapja április 17-én van.
(ejtsd: ániszé burzsoá) Ágost, francia szinműiró, szül. Párisban, 1806 dec. 25-én, megh. Pauban, 1871 jan. 28-án. 19 éves korában irt egy melodrámát, melyet nagy sikerrel adtak elő s ezóta egészen az irodalomnak élt; 30 éves irodalmi tevékenysége alatt majdnem 200 darabot (sokszor munkatársakkal), kivált melodrámákat irt, melyekkel külön iskolát alapított. Dumas Sándor nevét viselő több darabnak (p, «Théresa», «Angele», «Catherine Howard») ő volt a szerzője. Darabjai közül kiemelendők: «Pere et parrain», «Passé minuit», «Les trois épiciers», «Le premier coup de canif», «L'avare en gants jaunes», «La Venétienne», «La pauvre fille», «Stella», «Le bossu», «La sorciere», «Médecin des enfants» («A gyermekorvos»), «Le docteur noir» («Fekete orvos»), melyek nagyobbára számos előadást értek s külföldi szinpadokon is előadattak.
(ejtsd: anis), a franciaországi Nord département mezővárosa, gazdag kőszénbányákkal, üveg- és cukorgyárral, réz- és vasöntőkkel, (1886) 5836 lakossal.
fra János, horvát pap és iró, szül. Dumnóban Boszniában, ferencrendü szerzetes, boszniai egyházi szónok és teologiai iró. Munkái: «Vrata nebeska i život vični», Jakin 1678. «Svitlost krštanska i nasladjenje duhovno», Jakin 1679. «Ogledalo misničko», Jakin 1679. «Thesaurus indulgentiarum», Jakin 1679.