Anrakoxenit

(ásv.), fekete, gyantás por, Csehország, Schlun mellett, a Brandeisl széntelepben.

Anrep-Elmpt

József gr., orosz tábornok, az orosz intervenció alatt az előcsapat vezére, szül. 1796, német livlandi családból, megh. 1860. A magyar hadjáraton kívül részt vett az 1828-29. török háboruban, az 1853-54. krimi háboruban s a Kaukázus elfoglalásában. A Kárpátokon való átnyomulás után az ő vezetése alatt ütköztek meg először az oroszok a magyarokkal Somosnál 1849 jun. 23.

Anro-Mainjusz

zend nyelven a. m. Arimán, a gonoszság és a sötétség szelleme, a jóságos istennek, Ahura Mazda-nak (Ormuzd) ellentéte. Neve annyit tesz, hogy romboló, pusztító szellem.

Ansa

(lat.), markolat, fogantyu, átvitt értelemben a szükséges előismereteknek vagy a tudományosságnak eszköze (ansae eruditionis).

Ansanto

(lago di A., az ó-korban lacus Ansanctus), kis tavacska a nápolyi Apenninben, az Ischia-Vezuv és Vultur által képezett vulkáni sorban, sötétszinü, néha több láb magasra felbugyogó vizzel. Az ó-korban Mephitis istennő temploma állott a tó mellett.

Ansart

Edmond, francia egyetemi tanár, történész és geografus, szül. Párisban 1827. «Atlas historique et géographique» és más hasonló műveivel nagy hírre tett szert. Sokat szokott írni a «Revue française»-be.

Ansbach

1. (Onolzbach), egykori hercegség Frankoniában (3479 km2 és a mult század végén 300,000 lak.), ma a bajorországi Mittel-Franken kerület része. Miután 1362. V. Frigyes nürnbergi várgróf hűbérül kapta, 1398-ben fiai számára fölosztotta két részre: Ansbachra és Kulmbachra, a későbbi Bayreuthra. 1464-ben a két hercegség ismét egyesíttetett. A.-Bayreuth utolsó hercege Sándor volt, aki a hercegségekről 1791 dec. 2-án önként lemondott hűbérura, a porosz király javára. 1806-ban Franciaország és később Bajorország birtokába jutott.- 2. A., járás a középfrank bajorkerületben, 513 km2, 32,545 lak. - 3. A. (Onoldium), a hajdani A.-Bayreuth hercegségnek s most a Mittel-Franken kormánykerületnek fővárosa, a Rezat jobb partján, 14,234 lak. Van több temploma, szinháza. A kastély, mely az őrgrófoknak volt kastélya, olasz renaissance izlésben épült, nagy könyv- és képtárral. (V. ö. Lessing O. Schloss Ansbach, Barock u. Rococco-Decorationen aus d. 18. Jahrhundert. Mit 100 Lichtdrucktafeln. Berlin, 1892 s köv.) Előtte áll Platen költő szobra, a kertben pedig Uz költőé. Mindketten itt születtek. Az ansbachiak fő iparágai az asztalosmunkák, csontgomb-készítés, vasöntés, sörfőzés, szivargyártás. A. eredetét a szent Gumpert által (750 körül) alapított s róla nevezett bencés-szerzetnek köszöni, melyet 1560-ban világiasítottak. 1331-ben a város a nürnbergi várgrófok birtokába került, ezek ide helyezték székhelyüket. 1792-ben a hercegséggel együtt porosz birtok lett. 1810-ben Bajorországhoz csatolták.

Ansbert

pap, aki résztvett I. Frigyes német császár keresztes hadjáratában s annak történetét is megirta. Értékes forrásmunka ez, mely 1827-ben jelent meg először Prágában Dobrovszki kiadásában: Historia de expeditione Friderici imperatoris edita a quodam austriensi clerico. Ujabban jobb kiadásban jelent meg a Fontes rerum austriacarum I. r. 5. kötetében. (Chroust: Tageno, Ansbert, u. die historia peregrinorum. 3 kritische Untersuchungen 1892.)

Anschütz

1. Ágost, német jogtudós és jogtanár, szül. 1826-ban, megh. 1874-ben. Munkáit a dogmatikai s a történelmi módszerek egyesítésének iránya jellemzi. Főmunkája a német kereskedelmi törvénykönyvnek magyarázata (1867-73).

2. A. Henrik, német szinész, szül. Luckauban 1875., meghalt Bécsben 1865 dec. 29-én. 1807-ben lépett Nürnbergben a színpadra. Négy év mulva a königsbergi, majd a danzigi és a boroszlói színházhoz ment. Végül a bécsi Burgszínházhoz került, hol úgy is mint szinész, úgy is mint rendező a szinház egyik oszlopa lőn. Kiváló szavaló-szinész volt. Előbb hősi, majd apaszerepeket játszott. Neje, A. Jozefina kedvelt énekesnő volt. Második felesége, A. Emilia szintén ünnepelt művésznő volt. Utóbbitól származott fia, A. Roderich, drámairó. Megh. Mödlingben 1887 máj. 26. Drámái közül megemlítendő «Brutus und sein Haus» (1857), «Johanna Grey» 1861; «Die Ehestifterin» 1878.

3. A. Ottomár, német fényképész, szül. Lissában (Posen) 1846 máj. 16. Huszonkét éves volt, mikor apja fotografus-üzletét átvette s főfigyelmét a pillanatnyi fölvételekre fordította, mit kiváló tökélyre is emelt. Föltalálta az elektrikus gyorslátót (tachiszkóp), mivel fölvételeit érzékítette.

4. A. Róbert, német kémikus, szü. Darmstadt-ban 1852 márc. 10-én; jelenleg a kémia professzora Bonn-ban. Különösen a szénvegyületek kémiájával (benzolszármazékok), továbbá az erjedés termékeinek a tanulmányozásával foglalkozik.

Ansdell

Rikhard, angol állat- és genreképfestő, szül. Liverpoolban 1815., megh. 1885 ápr. 20. Csak 21 éves korában adta magát a festészetre. Genre-képekkel kezdette, azután csataképeket festett, majd 1844-ben Mária királynő vadászata cimü képével vonta magára a közfigyelmet. Még ismertebbé lett Landseer modorában festett állatképei által. 1856 és 1857-ben beutazta Spanyolországot s érdekes képeken örökítette meg az ottani népéletet és állatvilágot. Az állatokat sokszor igen találóan jellemzi. Koloritja mindig ragyogó.


Kezdőlap

˙