(gör.) a. m. homloktégla. Kisebb, rendesen palmettás akróteriaalaku diszítmény, mely az antik főpárkány fölé került s arra volt hivatva, hogy a cserépsorok kezdetét palástolja. Többnyire égetett agyagból készült.
(lat.), az orvostudományban; a méh meghajlása előre úgy, hogy hossztengelye a belső méhszáj magasságában megtörik s a méh teste előre tekintő, kisebb-nagyobb szöget képez a méh nyakrészével. Az A. csak akkor kóros alakváltozása a méhnek, ha a megtörés állandó, ha a méh nem egyenesedhetik ki s ezáltal természetszerü alak- és helyváltozásaiban akadályozva van; ha a méhnek ez az alakváltozása egyéb bajokat okoz. Némi A. a méh rendes alakjának is jellemző tulajdonsága. Másképen áll a dolog, ha retroflexio, vagyis a méh hátrahajlása van jelen. A méhnek ez az alakváltozása mindig kóros és többnyire olyan tüneteket okoz, amelyek orvoslásra szorulnak. Retroflexionál a méh hossztengelye hátrafelé van megtörve, a méh teste és a méh nyakrészlete által képezett szög hátra, a keresztcsont felé irányul. A méh feneke ilyenkor helyét változtatta; ahelyett, hogy elül a fanizület közelében, a hólyagra feküdnék, hátul az ú. n. Douglas-féle ürben, a keresztcsont vájulatában foglal helyet. A retroflexio leggyakrabban a gyermekágyban jő létre, amikor a hólyag erős teltsége is közrehat, de a korai felkelés is okozhatja, amikor t. i. a méh kellően vissza még nem fejlődhetett. A retroflexio bajai: vérzés, nyomás a végbélre, a hólyag vongálása, ideges tünetek egész sora. A retroflektált méh terhessé is lehet s abortuszt okozhat, ha idejében nem korrigáltuk ezt a kóros állapotát. A hátrahajlott méh kiegyenesítése, alakjának, fekvésének helyesbítése lehetséges még akkor is, ha a méh feneke hátul oda van nőve. (L. Anteversio.)
(gör., lat. contraria inductio), beszédfordulat, mely szerint a szónok valamely ellenvetést elismer ugyan, de viszont ez engedménnyel szemben még fontosabb érvet hoz elő.
a Justinian római császár előtt való római jog, melynek forrásai: 1. a 12 táblai törvény (lex duodecim tabularum, v. a szerkesztéssel megbizott tiz férfi után lex decemviralis, v. egyszerüen lex; dwdekadeltoz). Livius jellemzése szerint a «fons omnis publici privatique juris» - minden köz- és magánjognak forrása - tehát valóságos alaptörvény, mely egészen Justinianusig a római magánjognak alapja is maradt; - 2. leges, a római nép (populus Romanus) által a comitia centuriákon hozott határozatok (populiscita); - 3. plebiscita, a comitia tribután a néptribun indítványára elfogadott határozatok, melyek eredetileg csak a plebejusokra nézve voltak kötelező erővel, mig később kötelező erejök az egész római népre kivétel nélkül kiterjesztetett (ut quod tributim plebs jussisset, populum teneret);.- 4. senatus consulta, a szenátusnak nevezett tanács határozatai; - 5. a szokásjog és pedig «mores maiorum» (az elődök szokásai), «consuetudo» (szokás), és res «judicatae» v. «auctoritas rerum perpetuo similiter judicatorum» (törvényszéki szokás, birói gyakorlat, usus fori) alakjában; - 6. az igazságszolgáltató hatóságoknak hivatalévük kezdetén kibocsátott nyilvános hirdetései - edicta -, melyek az illető hatóság által követendő szabályokat tartalmazták. Kibocsátásuk az állampolgárok tájékoztatása érdekében történt, «ut scirent cives, quod jus de quaua re quisque dicturus esset, seque premunirent». A mai felfogás előtt ez különösnek látszik, de magyarázatát találja abban, hogy a római, különösen az igazságszolgáltatási hatóságok hatalma nem volt oly élesen meghatározva, hogy sok ne lett volna belátásukra bizva. Legfontosabbak a prétorok ediktumai, s ezek között az, melyet a prétor hivatalának elfoglalásakor előre hirdetett ki, az «edictum annuum» vagy «e. perpetuum», ellentétben a hivatalos év folyamán tán valamely különös alkalommal kiadott «e. repentinum»-mal; -7. a jogtudósok által adott vélemények, «responsa prudentum» s az ez által képződött «jogászi jog» (auctoritas prudentum; sententiae receptae, vagy «jus civile» is e szónak legszükebb értelmében), mely vélemények oly tekintélyben részesültek, hogy Hadrianus császár rendelete szerint a véleményadásra különösen felhatalmazott jogtudósok összhangzó véleménye törvényerővel (legis vicem) bírt; - 8. a császárok korában ezeken felül a «császári rendelvények» (constitutiones principum), amelyeknek több neme volt. Ezeknek összegyüjtését tartalmazzák a «Codex Gregorianus», «C. Hermogenianus» s a mindkettőnél sokkal nevezetesebb «Cod. Theodosianus». Az ennél későbbi keletü császári rendelvényeket «novelláknak» (novellae, novae constitutiones) nevezik.
Dél-Tirol egyik legmagasabb hegye, 3263 méter magas Csucsáról, hova San Vitóból 8 óra alatt juthatni el, tág kilátás nyilik messze környékre.
l. Supralapsarii.
(lat., rövidítve a. m.) a. m. délelőtt.
Az orv.-tudományban oly gyógyszerek gyüjtőneve az A., melyek a hányást megszüntetik. Egyszerü hányásnál, mely a gyomor nyálkahártyájának izgalmából ered (p. akut gyomorhurut kezdeti szakában), a hideg szénsavdús italok jól szolgálnak, p. szódaviz, pezsgőbor, potio Riveri, azután jégdarabkák; terhesek hányásánál (hyperemesis -gravidarum), mely néha igen súlyos, aggasztó következményekkel járhat, bizonytalan az eredmény, bármily szert ad is az orvos; néha a pepszin, máskor a sósavas kokain kis adagai, vagy az antipirin segít. Tengeri betegség esetében dicsérik a klórhidrátot, brómkáliumot, az antipirint és sósavas kokaint; némely embernél a jeges pezsgő is használ. Agyvelőbetegségek, hashártyagyuladás folyamán fellépő hányásnál a legtöbb szer cserben hagy.
(gör.), 1. a régi műépítszetben felfelé álló virágokból és levelekből stilizált dísztímény. - 2. A., csigakanyarodás a jón oszlopfőn.
(lat.) a. m. világelőtti.