(gör.), gyakran fordul elő összetett idegen szókban, melyek részben latin és román, részben görög eredetüek. Az első esetben a magyar elő és elül előljáróknak felel meg, p. antichambre, az utóbbi esetben pedig az ellenkezőnek értelmében használtatik, p. antikritika, ellenbirálat. Földrajzi neveknél az átellenben fekvő pontot jelenti.
(gör., lat.), valamely intézmény megszüntetésének ellensége. Az északamerikai Egyesült-Államokban a rabszolgaság megszüntetésének ellenei.
(gör., latinul tonsilla palatina s. amygdala), a mandola; mintegy másfél cm. hosszu s 1 cm. széles mirigy a lágy szájpad két íve közt, mely a nyálkahártyát a torokszoros felé kidomborítja. Bemélyedéseiben 10-20 nyirokmirigyszerü képződményeket tartalmazó tüszők nyílnak. Gyuladása (antiaditis = mandola-, torokgyuladás) nagy lázzal s többször fekélyesedéssel is jár. Kronikus gyuladásainál igen megnagyobbodik, s ilyenkor kiirtása az újabb módszerekkel nem veszélyes, s eltávolítása az élet funkcióit nem befolyásolja.
(gör.). A schmalkaldi háboru a protestánsok leveretésével végződött (1548) s a győztes V. Károly német császár a protestánsokat a katolikus egyházhoz való alkalmazkodásra szorította. A félénk Melanchton a béke és fenmaradás érdekében a «lipcsei interim»-ben elfogadhatónak nyilvánította a legtöbb katolikus szertartást, pápai hatalmat, a misében a latin nyelvet, azzal indokolván, hogy azok közönyös (gör. adiaforos) dolgok, azaz a szentirási hit lényegét nem érintik. A szigoru lutheránusok, ezek élén Flacius Mátyás, heves vitát indítottak Melanchton és társai ellen (s ezek nevezhetők antiadiaforistáknak), tagadván, hogy a Melanchton által állított és elfogadható szertartások közönyösek volnának. A vita hevének az augsburgi vallásbéke (1555) vetett véget, mivel a protestánsok vallásszabadságot nyertek. s a rájok erőszakolt «közönyös» szertartásokat szabadságukban állt mellőzni.
hajdani helység Pannóniában, Mohács és Baranyavár között.
Lesch, (növ.), l. Upászfa.
(gör.), a. m. az arisztokráciának ellensége.
(gör.), antik versütem; háromtagu versláb, mely két hosszu és egy rövid tagból áll: – – È . Christ magyarázata szerint a paeon-ból keletkezett két rövid szótag összevonásával. Magyar műszavául a «tomboldi» volt ajánlva, de nincs rá szükség, mert e láb a görög költészet maradványaiban is ritkán szerepel, nálunk pedig elő sem fordult.
(gör.) a. m. a keresztelésnek és így a kereszténységnek ellensége.
(tulajdonkép a. m. barbárság ellensége). Olyan kézikönyv, melyben valamely nyelvben dívó barbarizmusok, idegenszerűségek s általában hibák vannak összegyüjtve s kijavítva. L. Simonyi Zsigm.: «Antibarbarus. Az idegenszerű és egyéb hibás szavaknak és szerkezeteknek betürendes jegyzéke a megfelelő helyesek kitételével. 1871. Krebs: Antibarbarus der Lateinischen Sprache 6. kiadás. Basel 1886. (Schmalztól.) Keller: Deutscher A. Stuttg. 1879. - L. Nyelvhelyesség.