l. Nátriumantimonát.
(orvosi tekintetben). Az antimón sói közül gyógyszerekül leggyakrabban használtak: a kalium stibio-tartaricum v. tartarus emeticus (hánytató borkő), stibium sulfuratum aurantiacum (antimonpentaszulfid) és a stib. sulfuratum rubrum v. kermes minerale; mindezek, kis dózisban mint köptetők, nagyban pedig mint hánytatok szerepelnek. Mérgező dózisuk az arzénéhez sokban hasonló szimptomákat okoz; jellemző azonban, hogy a szövetekkel való érintkezés helyén sokkal erősebb gyuladás áll elő, mint emennél; még a bőrön is hólyagot huznak az A., s ezért használták régebben az Autenrieth kenőjét (melyben hánytató borkő van) bővérüséggel járó agyvelő-bajoknál elvonó szerül. Ujabban a hánytató borkövet arra is használják, hogy a szövetek szinét állandóvá tegyék (harisnyákon stb.); az ilyen ruhák viselése kellemetlen ótvart okozhat a börön. A hevenyes antimonmérgezés bőséges nyálelválasztással és csillapíthatatlan hányással jár; azonkivül a torokban hólyagok képződnek és öntudatlanság, görcsök, kolerás hasmenés jelentkezik; a halál oka szivbénulás. Első teendö csersavtartalmu folyadékoknak (p. gubacsböl készült teának stb.) a nyujtása.
Az antimon kénnel két végyületet képez, az antimon triszulfidot Sb2S3 és az antimon pentaszulfidet Sb2S5. Anlimontriszulfid a természetben kristályosan mint antimonit (l. o.) fordul elő. Mesterséges uton atimonnak kénnel való összeolvasztása utján készülhet. Az antimon triklorid oldatába kénhidrogén gázt vezetve narancsvörösszinü csapadék alakjában, alaktalan antimon-triszulfid válik le; e csapadék még vizet tartalmaz, de azt 200° fölé hevítve elveszti s egyuttal megfeketedik. Az antímontriszulfid vizben nem oldódik, de a lúgok oldják; így szulfobázisban oldva szulfoantimonossavsó keletkezik. Tömény sósav kénhidrogén fejlődése közben feloldja. Gyógyszerül is használják (különösen állatoknál) stibium sulfuratum nigrum néven. A szintén gyógyszerül használatos stibium sulfuratum rubrum vagy kermes minerale; antimon triszulfid és antimontrioxidból áll. A. pentaszulfid a szulfoantimonsavsóknak savakkal való elbontásakor keletkezik. Leginkább a szulfoantimonsavas nátriumot (Na3SbS4.9H2O, Schlippe-fé1e só) használják, amelynek vizes oldatához híg kénsavat elegyítenek; a leváló csapadékot kimosás után megszárítják. Narancsvörös színü, vizben oldhatatlan por, melyet erős lugok feloldanak. Tömény sósav elbontja, kén leválása és kénhidrogén fejlődése közben, trikloriddá alakítja. A gyógyszertárakban Stibium sulfuratum aurantiacum néven tartják.
l. Antimon oxidjai.
l Antimon kloridjai.
l. Antimon oxidjai.
l. Antimon szulfidjai.
l. Valentinit.
(gör.-lat.), a. m. nemzet érdekeivel ellenkező; népszerütlen.
oly gyógyszerek, melyeket bódító mérgekkel (narcotica) történt mérgezések ellen alkalmaznak; az excitans v. analeptikus (izgató, élesztő) szerekkel azonosak. Házi szerek az erős feketekávé, orosz tea, cognac és más pálinkafélék. Gyógyszertári szerek az éter, kámfor, mósusz, kasztoreum, valeriana, arnika és mindezek készítményei.