(gör.), körülbelül a. m. ellenszenv, az a visszariadó érzelem, melyet bennünk bizonyos tárgyak képzete önkéntelenül ébreszt. Legtöbbször ösztönszerü s okáról nem tudnánk számot adni. A.-nk van bizonyos színek, szagok, hangok, izek stb. ellen; ilyenkor az érzés oka legtöbbször szervezetünk rejtettebb fiziologiai sajátságaiban rejlik. Az A. érzése undorig, megbetegülésig fokozódhatik. De ez érzelemnek pszikhologiai okai is lehetnek. Mindaz, ami érzésünkkel, gondolkodásunkkal, izlésünkkel ellenkezik, igen könnyen fölkeltheti antipatiánkat, még pedig annál nagyobb mértékben, minél inkább társul sok oly mellékképzettel, melyek előttünk kellemetlenek. Minél gyorsabb, minél önkéntelenebb társulás, annál erősebb s hirtelenebb A.- nk. Néha egy pillanat műve s mi magunk sem tudnánk számot adni a többé-kevésbbé homályos képzetekről, melyeknek eredménye ez érzelem. Az antipátia szubjektiv érzelmi itélet, mely önkéntelen támad az emberben.
(Antipater), 1. bölcsész. Szülőhelye nem egészen bizonyos, vagy Szidon, v. Tarszus (Antipater Sidonius s. Tarsensis) bár vannak, akik azt állítják, hogy a kettő két különböző személy s a tarszusit tartják a bölcsésznek, mig a szidoni szerintük költő volt, kitől a görög antologiában több sirvers maradt fenn. A. stoikus bölcsész volt és babyloni Diogenes tanítványa Kr. e. a második században. Irataiból nem maradt fenn az utókor számára semmi. Bölcseleti rendszeréből is vajmi kevés. L. Plut. de Stoicor. rep. Opp. t. X. p. 346-47. ed. Reisk; Nemes. de nat. tom. p. 291-3 ad. Math. Philopator helyett itt Antipater olvasandó. Stob. ecl. II. p. 134. ed. Heer. Sen. ep. 92. Cic. Acad. II. 47. Ugyancsak A. nevü, de Tirusból származó és ezért Antipatros Tyrios nevet viselő stoikus bölcsész élt Kr. e. egy századdal. Erről különben semmiféle adattal nem rendelkezünk. L. még Stoikusok. 2. A., macedóni hadvezér; Kr. e. 346 Fülöp, Macedónia királya Athénbe küldötte, ahol Démosthenés vendégbarátja volt. Közvetítésével kötöttek békét 338-ban. Midőn Nagy Sándor Ázsiába ment, Macedóniában hagyta helytartóul, hogy a szomszédos tartományokat és Görögországot féken tartsa. A. a trákok lázadását leverte, hasonlókép legyőzte II. Agist, a spártai királyt és szövetségeseit Megalopolisznál (330) s ezzel a macedóniai fenhatóságot Hellasz fölött biztosította. Nagy Sándor mindennek dacára kész volt anyjának Olympiának fondorkodásai következtében állásától elmozdítani; de e határozatának keresztülvitelében megakadályozta halála. A. megtartotta Kraterosszal Macedónia helytartóságát. Az újból fellázadt görögöket Lamiánál 322-ben újra legyőzte. A trónra vágyó Perdikkás meggyilkoltatása után Nagy Sándor gyermekeinek gyámja és a birodalom kormányzója lett. A tartományokat újból felosztotta s halálos ágyán (318) fiának Kassandrosnak mellőzésével Polysperchont nevezte ki kormányzónak. Nemzetségének utolsó sarjadéka unokája Antipatros, Kassandros fia volt. 296-ban Macedónia királya, kit 288-ban apósa Lysimachos parancsára meggyilkoltak.
(Antipaxo), kis jón sziget Paxosz mellett.
(gör.) a. m. természeti erők ellenhatása; hatás és visszahatás.
Alexissel együtt az attikai komédia középső korszakának legjobb költője, ki a 385. év körül Kr. e. lépett fel Athénben. Darabjainak számát néme!yek 260-ra, mások 365-re teszik; töredékek belőlük összegyüjtve Kock-nál «Comicorum Atticorum fragm.» a II. kötetben (Lipcse 1884).
a mondai léstrygónok királya, ki Odysseus hajóit egynek kivételével tönkre tette. Juvenalis közmondásosan kegyetlen dühöngő értelmében használja.
híres festő Egyiptomból, Apellesnek kor- és versenytársa, Kr. e 330 körül. Quintilián szerint egyike volt a görög festészet virágzási kora hét nagy mesterének.
1. a tiz attikai nagy szónok közt időrendben az első, szül. Kr. e. körülbelül 480-ban s hazaárulással vádoltatván, a vérpadon halt meg 411-ben. A. főleg védőbeszédeket irt törvényszéki esetekben vádlottak számára, melyeket, amennyire a ránk maradt 15 beszéd is bizonyítja, egyszerü s még sem köznapi előadás jellemeztek. A fenmaradt beszédek közül 12 költött esetekre vonatkozik s 3 tetralogiára osztható fel akként, hogy egy esetre vádló-, védő-, vádló válasz- és védő válaszbeszédünk van. A megtörtént esetekre vonatkozólag három beszéde maradt ránk, melyek közül az, melyet egy Heródés nevü embernek állítólagos meggyilkolása ügyében tartott, a legjelesebb. Kiadta Blass Lipcsében 1881-ben. - 2. tragikus költő Kr. e. 365. év körül.
(oxydimethylchinizin, phenyldimethyl pyrazolon), bonyolúltabb összetételü szénvegyület, amelyet ujabban gyógyszerül használnak. Képlete C11H12N2O. Készül phenylhidrazinből, amelyet acetecetéterrel melegítenek, amidőn viz és borszesz mellett oxymethylchinizin keletkezik. Utóbbit methyljodiddal melegítve, oxydimethyl chinizin vagyis A. keletkezik. Az A. fehér kristályos por; vizben és borszeszben igen könnyen oldódik. O. p. 113° C. Kémiai sajátságára nézve bázis, amely savakkal közvetlenül sókká egyesül. Reakciói közül a legfontosabbak: hig vizes oldata ferriklorid egy cseppjével elegyítve szép vörös szinüvé válik. Nátrium nitrit oldattal pedig - hig savval való megsavanyítás után - szép kékeszöld szint ölt.
Az antipirint a rövid idő dacára is, mely fölfedezése óta lefolyt, kitünő tulajdonságai a gyógyszerkészlet egyik legbecsesebbjévé avatták. Élettani hatásának minémüsége felől ugyan még nem vagyunk egészen tájékozva de a gyakorlati orvosi tapasztalat igy is jórészben megállapitotta már az egyes betegségeknél való használatának főbb javalatait. Legnevezetesebb alkalmazását a lázas betegségek ellen leli, s mint lázellenes szernek legelőnyösebb tulajdonságai, hogy a test hőmérsékének esése nem rohamosan, hanem fokról-fokra lejebb szállva köszönt be, ügy, hogy a hőnek légmélyebb esése az első dózisok bevétele után 3-5 óra mulva következik be s ez esés oly eröteljes lehet, hogy a legalacsonyabb höállás és a lázas hőmérsék legmagasabb pontja közt 3,5 °C. különbség is lehet. A hőmérsék esésével az érverés és a lélekzések száma is kevesbedik. Másik nevezetes hatását az A. az izületi csúzok, nevezetesen pedig ezeknek amaz alakja ellen gyakorolja, mely egyszerre több izületben jelentkezik. Az A.-nek hatása e baj ellen éppen oly kiváló, mint az eddig kizárólagos orvosságnak tartott szalicilsavas nátriumé, sőt utóbbi felett még némi előnyei is vannak, mert kellemetlen mellékes hatásai ritkábbak. A harmadik főalkalmazását az A. különböző ideges bajok gyógyítása körül találja. Különösen zsábás, fájdalmas idegbajok azok, melyeknek terhét elviselhetőbbé teszi. Már a közönség tudatába is átment, hogy milyen kiváló hatása van az A.-nek a főfájások különböző nemei ellen, s egyrészt éppen az e miatt történt visszaélések indították az egyes államok kormányait arra, hogy az A. szabad elárusítását betiltsák. De a legkülönbözőbb, fájdalmakkal járó betegségeket is képes enyhíteni az A., így az ischiaszt, az ágyékizmok reumáját, gerincvelősorvadásban szenvedők villámló fájdalmait, a mellszorulással, függőértágulattal járó fájdalmakat stb. Még számos másnemü betegség ellen is sikerrel adják az A.-t s fökép meilékhatások tekintetében való ártatlan volta teszik az orvos egyik legbecsesebb fegyverévé. Igy nevezetesen a szívre kisebb dózisokban alig van káros hatása; a leggyakoribb még, hogy kanyaróhoz, skarláthoz v. csalánkiüteshez hasonló bőrvörösség jelentkezik használata közben, ami azonban teljesen ártatlan természetü. Egészen más az eset akkor, ha a laikus közönség minden kisebb fejfájás v. csúzos fájdalom enyhítésére, a megbetegedés fokához mért helyes adagolás ismerete nélkül az A.- hez nyul és napnap után használja; ilyenkor igenis megjelenhetnek a káros mellékhatások is, u. m. fülzugás, nehéz hallás, szédülés, aluszékonyság, fejfájás stb. Sőt legujabban Combemale-nak már a megrögzött A.-mérgezést (antipyrinismus chronicus) is volt alkalma látni egy 38 éves nőnél, ki izületi csúza ellen naponkint 1-2, majd később 4--6 g. A.- t szedett, minek következtében álmatlanság, reszketegség, lesoványodás, általános izomgyengeség, sőt végezetül gyomorfekélyesedés jelentkezett nála. Az ilyenféle esetek, nemkülönben mikor általános összeeséssel járó súlyos bajokban valaki a kelleténél nagyobb A.- dózist kap, lehetnek azok, melyeknél félnünk lehet az A.-nek szívet gyengítő hatásától, ami már azért sem lehetetlen, mert az A. az ú. n. általános protoplazmamérgek közül való, s ez magyarázza meg, hogy némely buvár tapasztalata szerint nagy dózis A. az állatoknál szivgyöngeséget, sőt szívbénulást is okozhat. V. ö. Rondot E., L'antipyrine (Páris 1892).
l. Antidyskratica.