skorbut ellen való gyógyszerek, különböző növényi tápszerek, p. savanyu káposzta, répa, retek, mustár stb., gyümölcsök: citrom, narancs, alma, körte stb., szeszes italok; almabor, a gyógyszerek sorából citromsav, borkősav, növényi savak, káliumsók. Vérzéscsillapítók: ásvány-savak, vasklorid, secale cornutum. Vérszegénység ellen zsongító szerek, vaskészítmények.
a semita népfaj ellenségei, közönségesen a zsidók ellen irányuló társadalmi és politikai áramlat hivei és terjesztői. Irányuk és törekvéseik összesége az antisemitizmus. Az antisemitizmus még az ókorból datálódik, és onnan a mai napig sokszor és sokféleképen nyilvánult a zsidók elnyomásában, erőszakos kiüzéseiben stb. Ma főleg Oroszországban ver erős hullámokat, hol nemcsak elnézésben részesül, hanem a kormány rendszabályaiban is érvényesül. Mint politikai parlamenti pártprogramm szerepel az antisemitizmus a német birodalomban és Ausztriában. Nálunk a parlamentben szintén ülnek egyes képviselői ez iránynak, de párt, mely antisemita elveket vall, nincsen. Az antisemitizmus tanait vallási, faji nemzetiségi és gazdasági okokkal törekszik támogatni. V. ö. Darien G., Les antisemites. Les pharisiens. (Paris 1891.)
(gör.), olyan szerves és szervetlen anyagok, mely-ek a rothadásnak vagy a rothadáshoz hasonló folyamatoknak fellépését állati vagy növényi szövetekben meggátolják, vagy már létező rothadásos, erjedéses folyamatokat megakasztanak. Minden antiszeptikus anyag - kevés kivétellel - egyszersmind erjedéstgátló is; hatásuk tehát a fertöző csirák ellen, s mivel ezek az állati szervezetben vagy azon kivül lefolyó rothadásos folyamatoknál a baktériumok, hatásuk a baktériumok ellen irányul, melyeknek életképességét v. szaporodás- és fejlődésképességét tönkre teszik. Az antiszeptikus anyagok közé tartoznak továbbá olyan kémiai és fizikai ágensek is, melyek a szerves anyagoknak baktériumok okozta bomlását (erjedését, rothadását) meggátolják. Minthogy a baktériumok magas hőfokok által elöletnek, azért leghatalmasabb antiszeptikus hatány a melegség; ha tehát a rothadás vagy erjedés ellen megóvandó anyagokat elég magas hőfokig hevítjük, s azután új légköri levegő hozzájutásától (mely ujabb baktériumok hozzájutását tenné lehetővé) megóvjuk, rothadás vagy erjedés be nem állhat. Ezen alapszik a gyümölcsöknek, nedves tápszereknek stb. télre eltartás végett szokásos befőzése. Minthogy továbbá az erjedés és rothadás bizonyos közepes hőfokot és nedvességet is kiván, azért antiszeptikus hatásu a hideg is, a kiszáritás is (Gyümölcsaszalás). Antiszeptikus hatást érünk el azáltal is, ha cukorral, sóoldatokkal vagy alkohollal keverjük a megóvandó anyagokat. Az antiszeptikus hatásu kémiai ányagok közé tartoznak: a kénecssav (acidum sulfurosum) és ennek vegyületei, bórsav és vegyületei, szénkéneg, sokféle fémsó, közöttük a higanyklorid, higanycianid, vas, cink és réz kénsavas vegyületei, arzénessav, krómsavas kálium, kéksav, mészviz, faecet és ecetsav, hangyasav, alos ecetsavas magnézium, karbolsav és más fenolvegyületek, kreolin, kreozót, benzoësav, szalicilsav, fahéjsav, krezotinsav, timol, kámfor, csersav (tannin) stb. Mindezek az anyagok természetesen nem ugyanazonosértéküek az erjedést vagy rothadást gátló hatás tekinteteben; némelyek főleg a szerves, mások főleg a szervetlen erjesztő anyagokra gyakorolnak hatást; a bórsav és vegyületei p. a szervetlen erjesztőanyagok hatását tönkre teszik, mig a szervesekre csak csekélyebb hatással vannak; a szalicilsav ellenkezőleg a szerves erjesztő anyagokra gyakorol hatást és a szervetlenekre nem stb. Mindezek az anyagok a háztartásban, ipari és más célokra használatban vannak különböző anyagok rothadásának meggátlása v. erjedések meggátlása végett. Az igen magas és igen alacsony hőfok (főzés és jégbehűtés), kiszáritás, sóoldatok, cukoroldatok, alkohol (rum és cognac), kreozot (füstölésnél), ecet, szalicilsav stb. a háztartásban különböző tápszerek eltartásánál; a kénecssav és kénecssavas vegyületek, kámfor, vas-, cink- és rézsók, csersav (timároknál) stb. különféle iparágaknál vannak használatban.
Orvosi célokra az A..anyagokat arra használják, hogy általa a rothadás, erjedés beállását meggátolják s az ezek okául szolgáló bakteriumokat elöljék; ily értelemben a ragadós betegségek tovaterjedése ellen is használtatnak mint baktériumölő anyagok (Desinfectio). A levegő tisztántartására, szellőzés stb. az idevágó eljárások. Használnak A. anyagokat az orvosok ott, hol már beállott a rothadás, fertőzés, bomlás, s itt a baktériumokat a beteg testén ölik el tüzes vas, abszolut alkohol, légenysav s más edző savak, káliumlúg, klóros viz stb. alkalmazása által. Végre A. anyagokkal akadályozza meg az orvos a fertőző baktériumok továbbfejlődését, midőn karbolsavat, szalicilsavat, tejsavat, timolt, kreozótot, kreolint. jodoformot, klórcinket, alkoholt, eukaliptusolajat, szublimátot stb. ezekhez hasonló anyagot alkalmaz. E szerek tervszerü és rendszerbe foglalt módon alkalmazása volt a sebészet legujabb ídőben tett rendkivüli fejlődésének alapköve. (l. Antiszepszis). Miben áll az antiszeptikus anyagoknak ez a hatása, azt eddigi ismereteinkkel még megfejteni nem tudjuk; egyesek közülük, minő a karbolsav, nehéz fémsók stb. a fehérjét oldataiból lecsapják, nagyobb részüknél azonban ez a hatás nem észlelhető. Belsőleg is adják az orvosok az A. szereket oly bajok ellen, melyeket baktériumok okoznak. Nagy részük a lázas hőfokot csökkenti (szalicilsav, khinin, timol, antipirin, antifebrin, krezotinsav stb.).
Mily különböző hatásuak ezek az anyagok a baktériumok ellen, azt a következő (Buchholz szerint készült) összeállítás mutatja:
I. A baktérium-fejlődést gátolják a következő oldatokban:
II. A baktérium-szaporodást gátolják a következő oldatokban:
Antisialagoga
(helyesen: antisiala), oly szerek, melyek a nyálelválasztást csökkentik. Mint ilyenek hasznátatosak; az atropin. cicutin, aethylstrychninjodid, borax stb.
(gör., vagy antispastica, antitetanica, anticonvulsiva), görcsellenes szerek, olyan orvosságok, amelyek kóros izomösszehuzódások megszüntetését célozzák. Ide számítandók az általános idegingerlékenységet csökkentő szerek: mint a brómsók; az ópium és annak különféle készítményei, a klorálhidrát s kloroform, egy része az ujabb lázellenes szereknek, továbbá cinksók, atropin, néhány illó olaj. A görcsök kezelésénél ezenkívül fontos szerep jut még a vizorvoslásnak és a villamosságnak ís.
a cinikus iskola megalapítója. Szül. Kr. e. 422. s 371-ben még élt. Gorgias tanítványa volt, s már maga is oktatott, midőn Sókratésszel megismerkedett, kihez aztán a legnagyobb ragaszkodással viseltetett. Minden nap 40 stadiumnyi utat tett, hogy a Piraeustól, ahol lakott, Sokratés házához eljusson. Művei, kevés töredék hijján, elvesztek. Sókratés halála után a kynosarges-i «gimnázium»-ban iskolát nyitott s innét kapta iskolája a nevét. Sókratésben főleg a gazdagság megvetését, a bajok türelmes elviselését, a jellem függetlenségét, az önuralmat bámulta; de ezeket a tulajdonokat annyira túlozta, hogy Platón joggal mondhatta róla: Antisthenés, gőgöd kabátod lyukaiból kandikál felém. Sókratés halála után puszta köpenyben, mezitláb, tarisznyával a hátán, rendetlen hajjal és szakállal, bottal a kezében járta az utcákat, hogy az embereket a természethez visszavezesse. Csak egy tanítványa ismeretes, a sinope-i Diogenés. A tudománynak nem tulajdonított értéket. Az erény elegendő a boldogsághoz, az erényhez meg csak Sókratés ereje szükséges; az erény a tett dolga s nem szorul sok szóra és ismeretre. A. lenézi a tudományt, mely nem gyakorlati célokat szolgál s hevesen küzd Platón ellen, aki viszont sokszor céloz rá műveiben. Erkölcstanának veleje az; hogy csak az erény értékes, mert csak az igazi birtoka. Pénz, becsület, gazdagság, egészség, maga az élet nem magában véve jó; szegénység, gyalázat, szolgaság, betegség, halál nem magában véve rossz. A kéj legkevésbbé jó, a munka meg nem baj, mert a kéj megrontja az embert, a munka ellenben az erényhez vezeti. Inkább őrült mint jókedvü akarok lenni, mondá. Az erényt a bölcseségre vezeti vissza, az erény tehát tanitható; a tanitást azonban itt egyértelmünek veszi az erkölcsi gyakorlattal. Ajánlja az edzést, a szükségletekről való lemondást, a függetlenséget; ez az erény jóformán apatia, a lélek nyugodtsága. Az a bölcs, ki ezt az ideált követi. A nép vallását elveti, monoteizmust tanít. Tanítványai, a cinikusok, még túlozták tanitását és gyakorlatát; koldus életet éltek, lemondtak a családi életről, melynek helyébe Diogenes a nők közösségét ajánlja. A szabadságot nem nagyon becsülik, mert a bölcs mint rabszolga is szabad s uralkodó; az állami élet fölösleges, a bölcs mindenütt otthon van, az ideális államban az egész emberiség együtt él. Megsértették magukviseletével nemcsak az államot és a szokásokat, hanem gyakran a szégyenérzetet is, csakhogy kimutassák, mennyire nem törődnek az emberek nézeteivel. Ők is elvetik a nép vallását; csak egy isten van, kit az erény gyakorlásával szolgálunk legjobban. Hivatásuknak tartották az erkölcsileg elzüllöttekkel foglalkozni s ez irányban bizonyára jótékonyan működtek, amint általában föllépésük nemesebb alapját a szenvedőkkel való részvétben s a szellemi szabadságban kereshetjük. A tudománynak azonban vajmi kevés köze van ehhez a filozofiához.
(Antiluetica). E név alatt az orvostudományban azokat a gyógyszereket, valamint gyógyeljárásokat értik, melyek a szifilisz gyógykezelésére használatban vannak. E gyógyszercsoporthoz tartoznak a kéneső- és jódkészítmények, valamint egyes növényi szerekből készült főzetek, l. Szifilisz
(szombat-ellenesek). Az ó-keresztény egyházban azokat nevezték így, kik a zsidó szombat megünneplése ellen küzdöttek azon az alapon, mert azt, mint mózesi intézményt, az evangélium megszüntette. Ujabb időben Angolországban azt az egyházi pártot nevezik így, mely a vasárnap ünneplését egyáltalában meg akarja szüntetni, mivel nézete szerint a keresztény köteles minden napot egyenlően szentnek tekinteni.
1. az ecuadori Andok vulkáni csucsa Dél-Amerikában, Quitótól DK-re. Magassága 5875 m. A hegyet először Boussingault mászta meg, 1880 márciusban pedig Whymper. - 2. helyiség az A. lejtőjén 4090 m. magasságban Takova (Peru) és Kalamarke után földünk legmagasabban fekvő faluja.
(gör.). Ez alatt értik az orvostudományban azt a legujabb korban kifejlesztett sebgyógyítást, melynek feladata azokat az erjedő folyamatokat, melyek a sebgyógyulásra zavarólag és károsan hatnának, a sebtől távoi tartani, v. ha már megkezdődtek, azokat megakasztani. A sebészet előtt már régóta ismeretesek voltak olyan, a sebzetteknél fellépő betegségek, melyek a sebzésből, v. operációból magából nem voltak értelmezhetők s a sebeknek gyógyulását épp úgy, mint a sebzetteknek életét kockáztatták. Ilyen ugynevezett sebbántalom gyanánt ismerték az orbancot, a vér genyes fertőzését (pyaemia) s a kórházi üszköt. E század első felében a sebészeti tudomány e bajoknak okául egy sajátságos külső behatást, általános járványos befoly ásokat, különös miazmát vett fel, mely a vérbe jutva, okozná a vér genyes fertőzését; és hogy ezek a miazmatikus befolyások pyaemiát okozhassanak, arra az akkori felfogás szerint szükséges volt egy sajátságos vérvegyület. A seb vagy sebzés képezte azt a kisebb ellenállásu helyet, melyen e behatások érvényesülhettek. Bár Virchow később az egész kórtant átalakította új tanaival, a sebbántalmak okára nézve ujabb felvilágosítást nem adott. Egyedül Roser volt az akkori sebészek között, ki a pyaemiát ragályos betegségnek tekintette, melynek kórtermő anyagául ugyanazt tekintette, mely az orbancot és a gyermekágyi lázt okozza. Igy állottak a sebbántalmakról szóló fogalmak akkor, midőn Semmelweis Ignác, a budapesti egyetem akkori szülésztanára korszakotalkotó tanával a nyilvánosság elé lépett (a budapesti kir. orvosi egyesületnek 1858 január 2. és 23-án tartott ülésében), s alapját vetette meg nemcsak a mai szülészetnek, de sokkal nagyobb mértékben a mai sebészetnek is. Semmelweis ugyanis azzal a ténnyel lepte meg kartársait, hogy a pyaemia és a gyermekágyi láz lényegükben azonos betegségek, melyeket kivülről bevitt, élő, szerinte állati szervezetekből eredő, bomlási termények fertőzése okoz; azért ha szülésben levő nőhöz nyulunk, kik a sebzettekhez hasonló viszonyok közt vannak, kezeinket s eszközeinket gondosan mossuk meg klórvizzel és klórmésszel. Igy lett Semmelweis Ignác tanár hazánk fia első hirdetője a fertőzésellenes sebgyógyításnak, az A.-nek. Semmelweis e tana eleintén a sebészetre befolyással nem volt. A sebbántalmakra vonatkozó felfogás átalakulásához még egy ujabb indításra volt szükség.
Már jóval Semmelweis előtt tudták a sebészek; hogy a légköri levegő a sebekre rossz befolyással van, neha ennek okát adni nem voltak képesek. Ez okból mintegy ösztönszerüleg a levegőt a sebtől távoltartani igyekeztek, s e célra többféle eljárást gondoltak ki, minök a sebek kiszáritása (Bouissonféle Ventilations-Methode), vizzel telt kaucsuktömlővel készitett kötés (Chassagny), állandó vizfürdő, a bőr alatti operációk (Stromeyer, Dieffenbach) stb. A levegő káros hatásának, ezzel együtt a sebbántalmak valódi okának és lényegének felderítésére az első indítást az adta, hogy az 1836-ik évben Cagniard Latour felfedezte, hogy az erjedés oka egy alsórendü gombafaj (Torula cerevisiae). Nemsokára utána Schulze, Schwan, Helmholtz kideritették, hogy az erjedést és rothadást a levegőből származó csirák okozzák és Schroeder a levegőben levő por káros befolyását konstatálta. Mindezek az ismeretek azután bizonyosságot nyertek, midőn a hatvanas évek elején Pasteur azt a megdönthetetlen igazságot derítette ki, hogy a rothadást és erjedést elöidéző alsóbbrendü szervezetek a légköri porban levő csirákból fejlődnek ki, s ezek az állati és növényi természetü alsóbbrendü szervezetek a fehérje tartalmu folyadékok szétbomlását előidézni képesek. Ezek a felfedezések nem maradhattak többé befolyás nélkül a sebészetre, mely csak most jutott annak megismerésére, hogy a levegővel, kézzel, eszközökkel, kötöző szerekkel mennyi rothadást okozó (fertőző) csirát visz a sebzettnek szervezetébe, csak most ébredt Semmelweis tanainak rendkivül nagy horderejü fontosságára. A levegö e káros - rothadást okozó - behatásának felismerése okvetlenül maga után vonta azt a törekvést, hogy a sebekbe jutott eme káros - fertőző - csirák elölessenek (Desinfectio) v. ártalmatlaná tétessenek (Antiszepszis). E törekvésében alkalmazta 1863-ban már Lemaire és Déclat a kátrányt, később a karbolsavat; Maisonneuve már 1861 óta, SpenceEdinburghban 1864 óta használták a karbolsavat a sebek kötözésénél. Hosszas kisérletezés és tanulmány árán jutott végre Lister József akkor glasgowi, jelenleg londoni sebészettanár, a Pasteur-féle felfedezések által vezettetve, arra a meggyőződésre, hogy a sebek genyedését, a sebekkel kapcsolatosan felléphető u. n. sebbántalmakat a légköri csirák felvétele által előállott fertőzés okozza, s hogy ezek ártalmatlanná tevésére legalkalmasabb a karbolsav, melynek rendszeres és szorosan meghatározott módon történő alkalmazása által a sebek genyedóse és fertőzése meggátolható, s ezen az uton a sebek gyors gyógyulása érhető el. Lister első közleményei 1867-ben láttak napvilágot, s az általa ajánlott sebgyógyításmód csakhamar meghódította a sebészeket, kik Lister nagyon bonyodalmas első kötöző módján sokat változtattak, mig az mai egyszerüsített alakjában kifejlesztve lett, s bár a karbolsav is más anyagok által van helyettesítve, mindig.azt az alapkövetelményt tartja szem előtt, hogy a sebektől távoltartsa azokat a fertőzést okozó csirákat, melyek a légkör levegőjében, a sebész kezein, eszközein, kötözöanyagokon oly könnyen találhatók; illetve ártalmatlanná tegye e csiráknak netalán már mutatkozó hatását, tehát antiszeptikus legyen. Igy lett a mai modern sebészet gyógyításmódjának megalapítója Lister, kit Semmelweis-szel együtt az emberiség legnagyobb jótevői közé méltán sorolhatunk.
Az antiszeptikus kötözőmód főcélja a sebek fertőzésének meggátlása, illetve a fertőzés hatásának ártalmatlanná tevése. Ha ezt a célját eléri, akkor a seb gyógyulását aszeptikus-nak mondjuk; ha ellenben a fertőzést meggátolni kötözőmódunkkal nem sikerült, akkor a sebet szeptikus-nak mondjuk. A sebfertőzésnek - szepszis - lényege abban áll, hogy a sebben képződő nedvek - (a sebváladék) - kémiai elváltozást szenvednek, s ezeknek az elváltozásoknak végső terményei a sebet körülvevő élő szövetekben gyuladást (phlogogen hatás) s ha a vérbe felszivatnak, lázat (pyrogenhatás) okoznak. (Ilyen egyik terménye a fertőzésnél végbemenő kémiai változásoknak a Bergmann és Schmiedeberg által előállított: sepsin.) A sebfertőzés kémiai terményei mellett azonban minden fertőzött sebben nagy számmal találhatunk apró növényi szervezeteket, bakteriumokat, melyek, mint legujabban Mikulicz és Koch Róbert kétségtelenül kimutatták, a sebváladék bomlását meginditják, még pedig annál inkább, minél korábbi fejlődési szakban vannak, míg fejlődésük későbbi szakaiban hatástalanok. A fejlődő életképes bakteriumok folytonosan oly kémiai terményeket hoznak létre a sebváladékban, melyek felszivatva a szervezetre káros hatásuak. Mindezek szem előtt tartásával tehát az antiszeptikus kötözőmódnak feladata: 1. e baktériumok jelenlétét a sebekben meggátolni, majd azáltal, hogy azok bejutását teszi lehetetlenné, majd azáltal, hogy a már bejutott bakteriumokat elöli; 2. a sebet gyógyulása befejeztéig kémiai bomlástól megóvni; 3. mindent távoltartani a sebtől, mi az alkalmazott kötözőanyagok, a kötést eszközlő sebész kezei, eszközei, a sebbel érintkező tárgyak utján fertőzőleg hathatna a sebre; 4. a netalán képződő sebváladék szabad kifolyását lehetségessé tenni, s azt kémiai bomlásában megakadályozni. Ezeket a feladatokat az antiszeptikus kötés azáltal oldja meg, hogy; 1. mindent a mi a sebbel érintkezésbe jön, a sebész és az operációnál segítő egyének kezeit, a használandó tárgyakat, eszközöket, végre magát azt a testrészt, melyen az operációt végzik, a bakteriumok elpusztítáaára alkalmas folyadékokkal (l. Antisceptica) lemossuk (praeventiv desinfectio); 2. a sebet ilyen bakteriumölő anyagok oldatával kimossák; 3. a sebet olyan kötöző-anyagokkal fedik be és, kötik be, melyek a fertőző csirák fejlődését gátló anyagokkal vannak impregnálva (antiszeptikus kötöző anyagok); 4. a sebváladéknak lefolyását a sebbe illesztett, s külön e célra előkészített csövecskék által (l. Drainezés), vagy a seb egy részének nyitva hagyása, vagy végre a sebbe illesztett varratoknak kellő időben való megnyitása által lehetőleg biztosítják; 5. a kötéseknek hosszabb ideig való meghagyásával a sebnek nyugalmat biztositanak s a kötéssel járó fertőzési alkalmakat lehetőleg csekély számra leszállítjuk (tartós kötések). Ily módon nemcsak sokkal rövidebb a gyógyulás ideje, hanem lehetségessé váltak oly operációk is; melyek azelőtt a beálló szepszis miatt biztosan halálthozók voltak, és minőkről a régibb kor sebészei nem is álmodtak, p. a mellüreg, hasüreg, izületek megnyitása, bélen, gyomron; agyvelőn való operációk stb.
azok az anyagok, amelyeket a modern antiszeptikus sebészet a sebek bekötésére használ s melyek antiszeptikus anyagokkal (l. Antiseptica) vannak előkészítve akár gyárilag, akár közvetetlenül alkalmaztatásuk előtt. Ilyen anyagokul használtatnak:
1. Gaze, ritka, keresztbe szőtt szövet, mely a kereskedésben «mull» elnevezés alatt ismeretes; gyapotból készítik minden appretura nélkül, tehát lágy, simulékony és igen erős felszivó képességü. Karbolsavval, szalicilsavval, timollal, jodoformmal, eukaliptusolajjal, maró higanykloriddal, (szublimát), bórsavval, klórcinkkel impregnálva használják.
2. Gyapot, azaz vatta, tiszta, zsirtalanított minőségben főkép nagy felszivóképessége miatt, s mert igen simulékony, rugalmas fedőanyag, használják a sebek bekötésére. Előkészítve kapható: karbolsavval (2 és 5%-os minőségben), szalicilsavval (3 és 10%-os), thymollal (1,5%/-os), maró higany kloriddal (0,5%) stb. Mint kötözőanyagot magában is alkalmazzák (hydrophilvatta) kellő sterilizálás után.
3. Juta (a Corchorus capsularis, keletázsiai hársféle növénynek háncsrostjai), melyet szalicilsavval elkészítve használnak, de apró és törékeny szálai miatt nem igen kedvelt.
4. Kötözőanyagokul különböző szerves és szervetlen anyagokat is ajánlanak, minők: fagyapot, turfa, üvegpor, kovahomok, megszárított és porrá tört papiranyag, faszénpor stb., melyeket antiszeptikus oldatokkal átitatva használtak egyes sebészek.
5. A varratokhoz és a vérző sebek bekötéséhez juhbélből készült vékony húrok (catgut) használatosak, melyeket régebben karbolsavban, juniperuszolajban, eukaliptus-olajban, most azonban majdnem általánosan maró higanyoldatban (szublimát) áztatnak hosszabb ideig s abban tartanak el. Ugyanerre a célra szolgál a fehér - nem festett - sodrott selyemfonál különböző vastagságban, mely szintén karbolsavban, juniperusz-olajban, most szintén általánosan maró higanyoldatban van áztatva és eltartva. Egyes sebészek különös módon elkészített lószőrszálakat «silkwormgut» névvel elnevezve használtak a varratokhoz.
6. A kötések rögzítésére gazeból vagy az ennél valamivel sürübb szövetü kaliko-ból készült pólyák (antiszeptikus anyagokkal elkészítve v. anélkül), továbba bizonyos esetekben - leginkább szalicilsavval készült - kaucsuktapaszt (sparadrap) használnak.
7. Az antiszeptikus sebgyógyítás kezdő szakában használtak vízáthatatlanná tett szöveteket, hogy a sebváladék a sebre alkalmazott antiszeptikus kötöző anyagokon át szétterülve, minél nehezebben jöhessen érintkezésbe a levegő fertőző csiráival. Ilyenek voltak a «protektiv silk» (karbolsavval és finom gyantával bevont selyemtafota), «mackintosh» (egyik lapján kaucsukkal bevont kalikoszövet),később «Billroth-féle batiszt» (mindkétoldalán kaucsukkal bevont ritka kalikoszövet) stb. Ezeket azonban jelenleg alig használják.
8. A sebváladék levezetésére karbololdatban áztatott s eltartott vékony kaucsukcsövecskék: draincsövek (l. o.) szolgálnak, melyek helyett egy időben üvegcsövecskék, mésztartalmuktól megfosztott csontcsövecskék stb. is használatosak voltak; ezek azonban ujabban nélkülözhetőknek mutatkoztak.