Aristarchosnak kritikai jele, melyet a stigmé-vel (.) együtt kézirataiban kétkét oly verssor megjelölésére használt, melyeknek mindegyike ugyanegy dolgot fejezett ki, minélfogva egyike becsusztatottnak volt tartandó.
a. m. társadalomellenes.
(gör. «ellenkező»), a régi metrikában egy négytagu versláb neve, melyben két rövid tag két hosszut fog közre s melyet úgy értelmeztek, hogy egy jambusból és egy trocheusból (tehát ellenkező lábakból) van összetéve, ami képtelenség. Képlete: È – – È . E versláb azonban csak az elméletben létezett.
(lat.) a. m. elüljáró, felügyelő, különösen az istentiszteletnek v. templomnak főnöke. A katolikus egyházban igy nevezik a püspököket és a szerzetes rendek főelőljáróit. Svájcban a reformáltak városi papjainak fejét s az egyházi és iskolai ügy főgondozóját is igy nevezik.
a görögök igy nevezték el azt a harcrendet, mely szerint a sereg egyik része jobbra, a másik része pedig balra fordította arovonalát.
(eszt.), az antik, lira, főleg pedig a drámai lira ama formája, mely szerint a dalnak v. kardalnak egyes szakaszai ugyszólván mint tétel és ellentétel, mint föltevés és felelet énekeltettek felváltva a kar egyik és másik fele által, mi aztán egyházi énekeinkbe is átment. Az A.-ban, mint a költői alany kettéosztásában rejlik a dráma csirája, miután a dráma különben sem egyéb, mint a költői alanynak egyes személyekbe való szétdarabolása.
(gör.), azaz az érzékiségnek ellenállók voltak azok az alexandriai gnosztikusok, akik míg egyfelől Jézusról hamis tételeket vallottak, másfelől erkölcstelen elveik miatt a keresztyén hivők kárhoztatását vonták magukra. (Clemens, Stromata III. p. 526.)
l. Taurus.
(gör. a. m. ellentét), két oly ellentétes képzetnek egymással való szembeállítása, mely valamely közös szempont alkalmazása folytán vonatkozásban van egymással. - Antitéton a. m. ellentét, kontraszt, olyan dolgok összeállítása, amelyek egyes részleteikben egymáshoz hasonlók, a fő részben azonban egymással ellentétben állnak.
DC. (növ.), sugaras fészkes növény, 3 fajjal Afrikában.