Gynandria (növ.), olyan növények, melyek virágában a hímfej a bibére nőtt. Ilyenek az egysziküek közt a kosborfélék, a kétsziküek közt pedig a farkasalmafélék. Linné rendszerében mint külön sereg a 20. csoport.
az anya vérrokonsága; az ezen rokonság tagjaitól a gyermekekre örökösödés utján szállott vagyon a gyermekeknek utódok nélkül való halála esetén az országbirói értekezlet I. r. értelmében visszaszáll az A.-ra.
l. Örökösödés.
(lat. noevus) alatt a köztakaró szinbeli v. szövetbeli veleszületett elváltozását értjük, mely mindig bizonyos körülirt helyre szorítkozik. Az anyajegyek két csoportját különböztetjük meg. Első csoportját a festenyes anyajegyek (naevi pigmantosi) képezik, melyek barnássárga, szürkés v. fekete foltok, illetőleg göbök alakjában mutatkoznak és néha néhány szőrszállal benőttek. A festenyes anyajegyek semmiféle működési zavart nem okoznak, fájdalommal, viszketéssel nem járnak. A második csoportba tartoznak az edényes anyajegyek (naevi vasculares), melyek vöröses vagy kékes foltok, illetőleg daganatok alakját mutatják és részint szabálytalan körvonaluak, részint bizonyos növényalakhoz (falavél, málna, eper stb.) hasonlítanak. Színük szerint különböző az elnevezésük: noevus vinosus, ha borszinü, noevus flammeus, ha virító piros. A festenyes anyajegyek eltávolítása csak abba az esetben szükséges, ha növekedését észlelnők, mert elég gyakori eset, hogy egyszerü festenyes anyajegy rosszindulatú daganattá (sarcoma) változik át, mely életveszélybe sodorja a különben egészséges embert, amennyiben áttéti gócok a belső szervek bármelyikében fejlődhetnek. Az edényes anyajegy eltávolítása is csak akkor javasolt, ha növekedése által kellemetlenséget okozna, vagy ha kifekélyesednék. A festenyes anyajegyek eltávolítása az antiszepszis elveinek figyelembe vételével késsel vagy pedig Paquelin-féle termokauterrel (izzó platina) történik, míg az edényes anyajegyek kiirtása csakis utóbbi eszköz segélyével ajánlatos, mert ily módon kikerülhető a késsel való eltávolítás alkalmával néha csillapíthatatlan vérzés.
Azok a jogok, melyek az anyát törvényes gyermekeivei szemben az apa életében megilletik, összeesnek a szülői hatalom (l. o.) tartalmával. Az apai hatalom (l. o.) megszüntével s nevezett gyám nem létében a gyámság mint természetes és törvényes gyámra az anyára száll, aki mint ilyen - újabb férjhezmeneteléig - az apára nézve megállapított korlátok közt (l. Apai hatalom) számadás nélkül kezeli kiskorú gyermekeinek vagyonát. Ha az apa kiskoru gyermekei számára gyámot nevezett, az anya követelheti, hogy kiskorú gyermekeit a gyermekek vagyonából fizetendő tartásdij mellett magánál tarthassa és hogy azok személyi és vagyoni ügyeiben meghallgattassék. - Az anyát illeti a házasságon kivül született (törvénytelen) gyermekének gyámsága is, ha teljeskoru; esetleg a törvénytelen kiskorú részére a gyámhatóság rendel gyámot az anya teljeskorúságának elértéig. Az örökbefogadó anya természetes és törvényes gyámja az örökbefogadott kiskorúnak: ha az örökbefogadás iránt létrejött szerződésben a törvényes apa az apai hatalmat, az anya a gyámságot fenn nem tartotta.
néven ismeretesek azok a kaptárak, melyek a továbbtenyésztésre ősszel meghagyatnak - átteleltetnek. - Főkellékük, hogy a bennök lévő család erős legyen. Anyakas az olyan kas, melyben a méheket nem ölik el, hanem meghagyják továbbtenyésztésre; egyértelmü a törzskassal. Az anyakasban lévő családot magméh-nek v. magcsaládnak is nevezik.
A hajónak A.-je az a kikötő, melyből vele a hajózás űzetik. Minden nemzeti hajónak kell, hogy a magyar korona területén A.-j e legyen. (1879: 16 t.-c.)
l. Anyaméh.
az az ásvány v. kőzet, melyen vm. ásvány fenn van nőve, v. pedig melyben vm. ásvány bennőtten található.
(matricula) általában oly jegyzék, amelybe bizonyos személyeket v. vagyontárgyakat nyilvantartás végett bevezetnek (immatrikulálnak). A.-et vezetnek p. az egyetemi hallgatókról, az egyházközség v. más testület kötelékéhez tartozó tagokról, katonákról, vm. uradalom törzsvagyonáról és jövedelmeiről stb. A. különösen a személyi állapotra jelesül: a születés, házassági egybekelés és elhalálozásra vonatkozó adatokat tartalmazó lajstrom, melynek közhitelü alakban való vezetése az egyes államokban v. egyházi v. külön e célra rendelt polgári hatósági közegekre van bizva, s ehhez képest az A.-ek v. egyháziak v. polgáriak. Nálunk az utóbbi értelemben vett A.- ek vezetésének módját az 1727: XXV. t.-c. és több kormányrendelet szabályozza. A keresztelési (születési), esketési és halálozási A.-et az illető vallásfelekezet lelkészei két példányban vezetik, s az egyik példány az év végével hiteles alakban az illető törvényhatóságnak adandó át a levéltárban való megőrzés végett. Az A.- be bevezetendő tenyek rendszerint egyházi anyakönyvi kivonattal bizonyítandók; - a törvényhatóság levéltárában őrzött A. azonban csak akkor szolgál bizonyítékul, ha az egyházi őrizet alatt levő A. elveszett v. megsemmisült. A. hiányában a bizonyítás tanúkkal is eszközölhető. Az anyakönyvi kivonat közokirat jellegével s e szerint teljes bizonyító erővel bir, de midőn oly körülmények bizonyításáról van szó, melyek, mint p. a születés törvényességének kérdése, nem a lelkész előtt tett egyszerü bevallás, hanem a törvényben általános ismérvül megjelölt anyagi jogállás: jelesül a törvényes házasság valósága alapján határozandók meg: az anyakönyvben előforduló helytelen bejegyzés nem vétetik figyelembe.
Az egyházi anyakönywezetők, ebbeli minőségükben, a közhivatalnokok tekintete alá esnek, s ezért kötelesek egyrészt a közcélra szükséges anyakönyvi kivonatokat (p. ujoncozás alkalmával, gyámság és gondnokság alatt álló személyek örökösödési ügyeiben) dijmentesen kiszolgáltatni, másrészt a családi állapotra s különösen a születés törvényességére vonatkozó bejegyzéseket az állam törvényeinek, illetőleg a polgári hatóságok és biróságok határozatainak megfelelően eszközölni, mert ellenkező esetben a családi állás ellen elkövetett kihágás büntetését vonják magukra. Magától értetödő, hogy mindenik lelkész csak a saját vallásfelekezetéhez tartozó személyekre vonatkozó adatok anyakönyvelésére van jogosítva, s ezért oly eset-ben, midőn oly személyt keresztel meg, akit a fennálló törvény (1868: LIII. t.-c.) szerint saját vallásfelekezetébe fel nem vehet: az erre vonatkozó adatokat - az anyakönyvbe való bejegyzés végett - az illetékes vallásfelekezet lelkészével tartozik közölni. Az e tárgyban 1890. évi február hóban kibocsátott miniszteri rendelet nagymérvü ellenmozgalmat idézett fel a kat. papság körében, s ez élesítette ki az u. n. elkeresztelési kérdést, melynek gyökeres megoldása a közel jövőben várható. L. Elkeresztelés.