Lajos, jeles német költő, szül. Bécsben 1839 nov. 29., megh. u. o. 1889 dec. 10. Könyvkereskedő, szinész, ujságiró, rendőrhivatalnok volt. Midőn «Der Pfarrer von Kirchfeld» (1870) c. drámája nagy sikert aratott, ott hagyta hivatalát s haláláig kizárólag az irodalomnak élt. Sok darabot irt, melyeknek tárgyát rendszerint az osztrák nép életéből vette. Többnyire erkölcsi vagy vallási ellentétekből származó, szenvedélyes cselekvényt választ, melyet életteljes realizmussal, költői erővel és velős, népies nyelven dolgoz föl. Legjobb szinművei, melyek részben magyarul is előadattak: «Die Kreuzelschreiber», «Ein Faustschlag». «Der Meineidbauer», «Der Gewissenswurm», «Der ledige Hof» és «Das vierte Gebot». Hasonló jellegüek elbeszélő művei: regénye «Der Schandfleck» (1876) és novellái: «Dorfgänge» (1879, 2 köt.), «Bekannte von der Strasse» (1881), «Feldrain und Waldweg» (1882) stb. Összes művei megjelentek Stuttgart, 1890, 10 köt. V. ö. A. Bettelheim, Ludwig A., 1890.
Ignác, szobrász, Hevesmegyében Egerben született a XVIII. században. Művei közül egy feszület a nemzeti muzeumban látható.
l. Engelbert.
(ejtsd: anzen, helység a francia Nord départementban, Valenciennestól 3 km.-re, (1886) 10431 lak., középpontja ama nagykiterjedésü kőszénmedencének, mely az egész Nord départementra kiterjed; kohókkal, vas-, sodrony-, gép-, üveg-, cukor- és szeszgyárakkal.
l. Porto d' Anzio.
a. m. alfa és ómega, a görög abéce első és utolsó betüje. Átvitt értelemben: kezdet és vég; gyakran található ó-keresztény emlékeken, l. Alfa. A. o. c., Anno orbis conditi a. m. a világ teremtésének évében. A. o. r. a. m. Anno orbis redempti, a világ megváltásának évében.
(gör.; lat. Aoede), az ének megszemélyesítve; a múzsák hármas számát vitató tradició szerint a legidősebb múzsa. Hugai Meleté (elmerülés) és Mnémé (felidézés).
a görög hőskor mesés dalnokainak neve.
japán államférfiú, szül. Khozsuban 1844.; jogot és államtudományokat tanult. 1873. kinevezték a berlini japán követség titkárává, azután rövid időre haza menvén, 1874. mint követ tért vissza Berlinbe s 1875. nőül vette Rahden bárónőt. 1885. visszahivták Japánba, ahol külügyi miniszternek nevezték ki. Mikor 1891. az orosz trónörökös ellen Japánban merényletet követtek el, általános miniszteri válság állt be s A. is lemondott hivataláról. 1889 viscounti rangra emelték s 1890 óta tagja az urak házának.
Beocia régi neve; az aonoknak hitt őslakókról kapta a nevét.