Aubl. (Aubletia Schreb.) (növ,), a hársfafélék fái és cserjéi; Amerika forró éghajlata alatt 6 faja él.
1. A. János Ágost, német iró, szül. Lipcsében 1771 szept. 17., megh. u. o. 1816 aug. 9. mint ügyvéd és városi tanácsos. Irt drámákat («Polydos» 1805, «Die Ätolier» 1806, «Kallirrhoë» 1807 stb.) és novellákat: «Gespensterbuch» (1810 -14, 4 köt.), «Wunderbuch» (1815-17, 4 köt.) stb. «A büvös vadász» c. elbeszélését földolgozta Kind Fr. operaszöveggé, melyhez Weber irta a zenét. Sokat olvasott iró volt. «Metrik» c. müve (1814-16, 2 köt., 2. kiad. 1834) a maga idejében kiváló munka volt. - 2. Fia A. Guidó Tivadar (szül. Lipcsében 1811 máj. 10., megh. u. o. 1867 nov. 26.) sokat irt, de csak «Nähkätchen» c. színműve és «Die Schlacht bei Möckern» c. epikai költeménye keltett nagyobb figyelmet.
város Geldern németalföldi kerületben, Arnheimtól északra 50 km. fekszik, (1889) 18,683 lak., több papirgyárral.
Horatiusnál egy könnyen hívő zsidó neve; innen eredt a közmondás: « Credat Judaeus A., non ego». (Higyje el A. zsidó, én nem hiszem.)
nagyhirü görög festő a Kr. előtti IV. század második feléből. Valószinüleg Kolofónban született. Első kiképeztetését az efézusi jón iskolában nyerte, később Pamphilos iskolájába ment Szikionba. Fülöp idejében a makedon Pellába ment; valószinüleg ott füződött közte és N. Sándor közt az a bizalmas viszony, amely annyi sok - bár nem mindenben hiteles - anekdotára adott alkalmat. A. sajátságos iránya különösen Aphrodité, Charis és más kellemteljes istenségek ábrázolásában tünt szembe fényesen. Különösen lelkesedéstárgyai voltak ama képei, a melyek habokból kiemelkedő Aphroditét és Artemist a vadász-kisérettel ábrázoltak. Említenek tőle nehány allegorikus képet is. Kitüntette magát a hősies tárgyú festészetben is. Apellés főképen N. Sándor és ennek környezetében a jelentékenyebb hadvezérek festője volt. Hires volt a N. Sándor képe az efezusi Diana-templomban, amely a királyt villámokkal a kezében ábrázolta. Erre mondta N. Sándor, hogy csak két Sándor van a világon: a legyőzhetetlen és az utánozhatatlan. V. ö. H. Houssay «Histoire d'Apelles» (Páris 1867).
Ernö Frigyes, német bölcsész, született 1812-ben Reichenauban, Zittau mellett, meghalt mint a filozofia tanára Jenában. Fries (l. o.) iskolájának híve. Főbb művei: Die Epochen der Geschichte der Menschheit (2 kötet 1845, 2. kiad. 1852). Die Theorie der Induction (1854), Metaphysik (1857), Religionsphilosophie (1860).
(olaszul Apennino), nagy hegylánc, mely Olaszországon végig huzódik a Tengeri-Alpesektől a messinai tengerszorosig; északi részükben csekély hajlásu ív alakjában nyugatról keletre vonulnak az Arno forrása környékén a hegység főtengelyének iránya ÉNy-DK-vé lesz. E hosszu hegyláncot 3 részre szokták fölosztani, bár a részek nagyságát illetőleg eltérők a vélemények; e 3 rész: az Északi, a Közép- és a Déli. Némelyek a Col di Tendát, mások a Cassino hegyet, a hol a Tanaro forrása van, mások ismét a Santo Bernardot vagy a Cadibone-hágót tekintik az Alpok és Apenninek közt határul. A legtöbb geografus azonban a Col di Tenda-határt ismeri el. Ezek szerint az Északi A. a Col di Tendától az Arno forrásáig, a Közép-A. az Arno forrásától az Abruzzokban levő Gran Sasso d'Italia-ig és a Déli-A. a Gran Sassotól a messinai tengerszorosig nyulnak. Az A. átlagos magasságát 1300-1400 méterre becsülik. Több csúcs azonban a 2000 métert is felülhaladja. A Corno a Gran Sasso legmagasabb csúcsa 2901 méter, a hó róla junius havában tünik el. Az A. részletesebb ismertetése, a következő:
1. Az Északi-A. ismét 3 részre oszlanak. Az I. 125 kilométer hosszu, a Bocchetta-hágóig nyulik; rajta számos ut vezet keresztül. Vizválasztóul szolgál a Tirreni-tenger és a Po között. A tenger felől levő lejtője meredek és sok hegyfokban nyulik ki. Lábanál a Riviera di Levantén most vasút vezet el. A II. a Bocchettától a Reno forrásáig nyulik, 1200 km. hosszu, s a régi Parmát és Modenát, Massától és Carrarától választja el. Főgerince már eltávozik a tengerparttól és ezen vannak legmagasabb csúcsai; rajta erednek a Po mellékfolyói: a Tidone, Trebbia, Taro és Panaro. 5 jelentékeny ut vezet rajta keresztül. A meredek szakadékok, mély szurdokok közül, melyek az A. e részét jellemzik, legfontosabbak azok, amelyek a Spezia-öblöt alkotják. A III. a Reno forrásaitól az Arno forrásáig nyulik és Toscana ÉK-i részét ágazza be. Déli lejtője meredekebb, mint az É-i. Egy fontosabb ut vezet rajta keresztül Borga di San Lorenzoból Faenza felé.
2. A Közép-A. Toscanán és a régi Egyházi-Államon keresztül nem alkotnak olyan magas falat, mint az Északi-A.; csak a Thera forrása körül a Sibilla-hegyben érnek el nagyobb magasságot. Összes hosszuságuk 260 km. A tenger felől levő lejtőjük fokozatos, a keleti egyfolytában aláereszkedik, ezért a Tevere hosszabb ideig a főgerinc irányát követi, mig az Adriai-tenger folyói egyenes irányban folynak belé. Két jelentékenyebb hágó vezet rajtuk keresztül. A Tevere, Chiana és Arno elválasztják tőle a Toscanai Szub-Apennint, amely Toscanát borítja el; ettől délre van a római Szub-Apennin, amely az egykori Egyházi-Állam déli részét takarja. Az utóbbinak végső déli kiágazásánál van a Róma bölcsőjéül szolgáló hét halom.
3. A Déli-A. a leghosszabbak; legalább 850 km. A Gran Sassotól délre, ahol a Pescara, az Adriai-tenger folyója, a főgerincet is áttöri, az már nem alkot többé összefüggő láncot és csakis egyes hegytömegekből fensíkokból áll. Amazok közül É-ról D-re menve a legjelentékenyebbek: a Majella, a Mata és a Matese. A tulajdonképeni A.-től keletre egészen elszigetelt hegység emelkedik egy kis kiszögellő félszigeten, az Adriai tenger partján, amelynek legmaasabb csúcsa a Monte Gargano (1560 méter). Az Otrantoi-szoros és Tarentoi-öböl között csak alacsony fensíkokból állanak az A. A Nápoly közelében elhuzódó A.-nek szintén megvannak az előhegyei, melyeket Vezuvi, vagy Nápolyi Szub-A.-nek hívnak; mély völgyek szaggatják meg ezeket a Nápolyi- és Salernoi-öböl felé huzódó láncokat. A Vultur hegytől D-re a Salernoi- és Tarentoi-öböl között hegyküszöb szakítja meg az A. láncát; innen D-re már csak alacsony és szaggatott dombok foglalják el helyöket. Csakis Basilicatatól D-re emelkednek ismét magasabbra a Monte Pollinová. Calabriában szintén vannak ilyen hegytömegek: az erdőkkel borított Lila és az Olaszország déli végét takaró Aspromonte.
Az A. egész kiterjedésükben átmeneti kőzetekből állanak; nagy kiterjedésüek még a szerpentin és a mészkő. Ez utóbbiak szolgáltatják az olaszországi márványt; a carrarai fehéret, a firenzei és pratoi zöldes szinüt, a siemai sárgást, a spezziamelléki feketéset stb. A középponttól távolabb harmadkori képződmények találhátók ugy az Adriai, mint a Tirreni-tenger partján. Calabriában gyakoriabbak a gránit és gnájsz. A vulkanikus területek nem függenek az A. geológiai alkatától. A fő-lánc lábánál elszigetelten állanak; Ny-on számosabbak, mint K-en. Amott vannak a santa-fiorai és viterboi csoportok, a rómaiak vagyis latiumiak, a Sant'Agatharól és Rocca Monfina-ról elnevezettek Sesse közelében és végül a nápolyiak. Keleten csak a kialudt vulkán, a Vultur-hegy van, Melfitől D-re. Jelenleg is működő vulkán csak a Nápolyi Szub-A.-ben van, a Vezuv. Iszapvulkánok vannak nagyobb számmal a Modena melletti láncban; földalatti gázok ömlenek ki a Velleja; Pietra Mala és Barigozza melléki hegyekből; ugyanilyenek vannak Parma, Toscana és Bologna tartományban.
1. Kerület Schleswig-Holstein porosz tartományban 771 km2, (1890) 27, 352 lakossal, 1 város, 83 község és 5 tanya. - 2. Város A. kerületben a Kis-Belt egyik 11 km. mély és 3 km. széles öblénél, szép kilátásu erdős hegylánctól környezve, (1890) 5885 lak. Nagy ló- és szarvasmarha-vásárokkal, tengeri hajózással. Tengeri fürdő. 1148-ban említik először, mikor a vendek dulták fel. Margit dán királynő a város előtt 1411-ben az úgynevezett Brunlund kastélyt Epíttette. 1864-ben a poroszok kezébe került.
1. Diszpepszia.
(lat.) a. m. vadkan.