Kinb. (állat), a sertelábu férgek egyik neme. L. Tengeri hernyó.
(állat), kabócák, l. o.
a Kr. u. IV. száz. végéről való görög rétór Antiochiából, kinek egy, Hermogenés után készült «Progymnasmata» (= bevezető gyakorlatok a retorikába) c. munkája maradt ránk, melyet Walz «Rhetores Graeci» c. gyüjteménye I. köteteben adott ki (Stuttgart és Tübinga 1832) és Spengel hasonlónevü gyiijteménye II. kötetében (Lipcse 1854).
L. (növ) a liliaceák neme egyetlen faja az A. monspeiensis L. (szegfűliliom) a mediterrán flóra nyugati tájain terem, de mint kékvirágú kerti növény is ismeretes.
(Tasziko), az Uj-Hebridák egyik szigete a Csendes-oceánban.
a Szamoa-szigetek főhelye, Upolu sziget északi partján az A. öbölnél. Rendesen épült; szép anglikán templommal.
(olasz, ejtsd: pjácsere) a. m. tetszésre, tetszés szerint, a váltóforgalomban oly váltók, melyek bemutatáskor fizetendők. L. Látra szóló váltó. Zenei értelemben l. Al piacere.
1. Fülöp, német geográfus és matematikus, szül. Ingolstadtban 1531 szept. 14., megh. 1589 nov. 4. 1552-ben apjának hivatalát vette át, de midőn 1568-ban áttért a protestantizmusra, le kellett mondani tanári állásáról. Ugyanez évben Tübingában lett a matematika tanára, de ezt a hivatalt is csakhamar elvesztette, mert megtagadta a konkordiaformula aláirását. Főműve a «Bayrische Landtafeln» című nagy munka, mely 1566-ban jelent meg.
2. A. Petrus (eredetileg Bienewitz, vagy Bennewitz), hires német csillagász és geográfus, szül. Leissnigben, Szászországban 1495., megh. Ingolstadtban 1552 ápr. 21-én, mint a matematika tanára. Legnevezetesebb műve a «Cosmographicus liber» (Landishut. 1524), melyben azt ajánlja, hogy a geográfiai hosszuságok a holdnak az állócsillagoktól való távolsága segítségével határoztassanak meg. Egy másik művének címe: Astronomicon caesareum (Ingolst. 1540). A. számos mathematikai eszközt talált fel, l. «Horoscopium Apiani generale, Ingolst. 1533; Quadrans astronomicus, u. o. 1532; Instrumentum sinuum seu primi mobilis, Nürnb. 1534.
(növ.), az Avicennia officinalis L. kelet-indiai fa használatos fája.
(lat.), jogi szokások; a legszigorúbb jog.