Marcus Gabius, sokat emlegetett inyenc Augustus és Tiberius idejében; a szakácsmesterséget sok uj találmánnyal gazdagította. Mikor nagy vagyonát csaknem egészen elverte, s már csak körülbelül egy milliója volt, mérget vett, mert attól félt, hogy éhen hal. Van egy tiz részből álló szakácskönyv «De re coquinaria», amely A. nevét viseli ugyan, de egy bizonyos Caelius irta, «Apicius»-nak nevezve munkáját. Ezt a könyvet kiadták: Lister (London 1705): Almeloveen (Amsterdam 1709); Bernhold (Ansb. 1800) és Schuch (Heidelberg 1867).
(franc., ejtsd: a pjé) a. m. gyalog.
v. Apinsi, l. Néger.
Mochtos melléknévvel, Caligula császár korából való görög grammatikus. Mint az alexandriai antiszemita párt feje ellen intézte Josephus Flavius ellene «Kata Apiónos», c. iratát. Homéroshoz irt glossariumából kevés töredék maradt ránk Müller-nél «Fragm. Histor. Graec.» III. kötetében (Páris 1849).
(állat), l. Orrmányos bogarak.
Moench (növ.), a vitorlás virágúak génusza, észak-amerikai iszalag-növény, párosan szárnyalt levelekkel, sürű virágfürttel, hosszas, görbült, lapos és sokmagú hüvellyel. Egyetlen egy faja az A. tuberosa Moench (Glycine Apios, L., amerikai földi mogyoró) 1640 óta ismeretes többnyári növény. Szára vékony 2-3,7 cm. magas, levélkéje tojásdad-lándsás, hegyes, virága barnás hússzinü, s ibolyaillatu. Nálunk szabadon is szépen tenyészik, ezért mint dísznövényt nem magas tárgyakra felfuttatni célszerü és szokásos. Gyökérgumója akkora, mint egy tyúktojás, lisztes, kellemes édes izű, az articsókára, főve a burgonyára emlékeztet. Alkotórésze 4.5% légenytartalmú anyag, 0.8 zsiradék, 33,5 keményítő, cukor, pektin, 1,3% sejtanyag, 2.25 só és 57.6% viz. Tápláló anyaga tehát több mint a burgonyáé ajánlják is termesztését a burgonya helyébe, de az évi termés ugyanannyi földterületen sokkal kevesebb, sőt a termesztése is bajosabb, mert felfutó szára mellé karót kell tüzni. Az indián nép télen eszi. Magva a borsóhoz hasonló főzelék. Apios (görög) eredetileg körte v. körtefa, mert az A. gumója körte alakú. Apion v. Apium = zeller.
Kze (növ., «körtespóra»), élősködő gomba, némely fa levelén vagy ágacskáin koromfekete, finomszálu bevonat; szapora fejlődésével a zöldrészeknek ártalmára lehet. Él a fésüs fenyőn (A. pinophilum Fuck.), szilfán (A. ulmi Fuck.), fűzfán (A. salicis Kze), almafán (A. mali Wallr.) stb.
(gör.), az a lázmentes időköz, amely valamely lázas bántalom folyamán beáll, és pedig akár a betegség természeténél fogva, p. a váltóláznál, v. a visszatérő láznál, akár pedig bizonyos orvosszerek behatása alatt.
v. apeiria (gör.), a. m. tapasztalás hiánya; innen apirikus, tapasztalatlan.
(gör.) a. m. nem éghető, tűzálló.