(ásv.), csillámban szegény, v. pedig egészen csillámnélküli gránit, leggyakrabban telérgránit. Fél-gránit-nak v. granitell-nek is mondják. Elegyrészei quarc és ortoklasz, szemcsésen kiképződve. Nálunk Selmec vidékén vannak aplitok, melyek a réteges metamorf palák között foglalnak helyet. Quarc-szemei között olykor turmalin van kiválva, majd egyes szemekben, majd rostos szövettel egyes rétegekben, majd pedig rostosszövetü gömbökben, mely utóbbi esetben a kőzetet a selmeci bányászok «tigrisérc»-nek nevezik (Vihnye, Ó-Antaltárna), mert a turmalin gömbök a kőzetnek tigrisbőrhöz hasonló külsőt kölcsönöznek. Az aplit elnevezés Pettkó-tól való. Szászországban, Gottlaube vidékén is van aplit. A selmeci aplitot Cserey Adolf Lukács elemezte. «Az aplit kőzet alkatrészeinek kémiai elemzése». Székesfehérvár 1881.
(ásv.), l. Gránát.
(franc., ejtsd: aplon), függőleges helyzet, átvitt értelemben a föllépés, magatartás teatrális volta; elbizottság, pöffeszkedés.
(növ.), a lombos mohokra használt műkifejezés (Musci aploperistomi seu Gymnostomi). Azokat nevezik így, amelyek tokgyümölcsén nincs pártázat (peristomium).
Gm. (állat), a lágytestü állatok között a haslábuak (Gasteropoda) osztályába, a hátulkopoltyusok (Opisthobranchiata)rendjéből való csiganem. Teste megnyult, nyaka keskeny, talpa hátul hegyesen végződik, hátán lévő kopoltyuit a köpeny nyujtványa födi, ugyszintén a szarunemü lapos, áttetsző csigahéjat is. Számos faja ismeretes, melyek leginkább a melegebb tengerekben élnek és állati meg növényi anyagokkal táplálkoznak. Ha háborgatják, köpenye szegélyén bíborszinü nedvet választ ki. Legnevezetesebb faja a hajhullató A. (Apl. depilans L.) a Földközi tengerből, melyet már a régiek ismertek és mint állítólag nagyon mérgest, méregitalnak használtak. Az olasz halászok azt tartják, hogy nyálkájától a haj kihull.
(gör.), az az állapot, melyben a lélekzés szünetel, mivel szüksége nem áll fenn, egyrészt azért, mert a vérben bőven van oxigén másrészt meg azért, mert a szénsav lehetőleg hiányzik belőle. A fejlődő magzat nem lélekzik, mert vérét az anya vére ellátja a szükséges élennyel s a fejlődő szénsavtól is megszabadítja. A kifejlődött, megszületett egyént az éleny hiánya és a szénsavnak vérében felhalmozódása indítja a lélekző mozgásokra, ezeknél azért apnoé rendesen nem is észlelhető s állatoknál csak úgy idézhető elő, ha tiszta élenyt erélyesen leheltetünk be velök, miáltal vérük túlbőven telik meg élennyel és a szénsavtól is a szokottnál nagyobb mérvben szabadulnak meg; de az így mesterségesen előidézett A. is csak rövid ideig tart.
1. Kis szigetek és zátonyok csoportja a Mindoro - tengerszorosban (Filippi - szigettenger), Mindoro és Buszuanga közt. - 2. Kis szigetnek a neve ugyanabban a sziget-tengerben, Negros déli végén.
(növ.), leginkább a termőre használják, p. a pistillum apocarpum az olyan termő, mely egy levélből alakúl p. a hüvelygyümölcsű, vagy pedig a syncarpus ellentéte, midőn kettő v. több a termőlevél, de egymással nem nő össze, hanem egészen szabadon marad s mindegyik külön-külön egyrekeszü termőt, illetőleg gyümölcsöt alkot. Ez a társas gyümölcs, sokanyás növény vagy különtagú (válttagú) anyakör.
régi időben a pápai követeket nevezték így másképp reszponzáleseknek is, különösen azokat, kik valamely közzsinaton a pápát helyettesítették. Igy nevezték a bizanci udvarnál alkalmazott követeket is.
L. (növ.), a róla nevezett család génusza, többnyire amerikai tejelő kórók v. félcserjék, átellenes, hasítéktalan épszélü levelekkel, apró, harangalakú álernyős, vagy ágasbogas virágzattal és szőrüstökös magvakkal. Plinius azt állítja, hogy a magva kutyát s minden négylábú állatot meggyilkol; ezt jelenti a görög neve is. Az A. adrosaemifolium L. virága halavány rózsaszín, a csövében ingerlékeny fogak vannak, melyek a mézzel odacsalogatott bogarat megfogják (l. Bogárfogó növények). Gyökere hánytató és hashajtó, tejnedve hólyaghúzó. Dísznövényül is ápolják. Az A. cannabinum L. virága zöldessárga. Gyökerét vizkórság ellen nagyon dicsérik. Tartós fehér háncsát selyemnemüekre feldolgozzák, szövet-rece, kötél és más szövet is lesz belőle (indian hemp), magva gyapjával vánkost töltenek. Az egész növény forrázata barnára és feketére fest, s a tejéből külön fajta kaucsuk lesz. Az A. venetum-ot L. (A. Sibiricum Pall.) a mediterrán vidéken, továbbá. az A. Syriacum-ot Pall. Szibéria déli részén, a Kaspi tó környékén, Turkesztanban, Taschkentben és Oroszország déli steppéin szintén termesztik, szép fehér, nagyon finom selyemfényű háncsa van, melyet finomabb munkákra szintén megszőnek vagy megkötnek. Az A. juventus Lour. Kokhinkhina felfutó cserjéje, nagyra becsülik, mert azt tartják róla, hogy a gyökere az öreg testnek fiatal erőt kölcsönöz.