(állat), lábnélküliek, általában mindazok az állatok, amelyeknek nincs lábok. Szükebb értelemben 1. a kétéltüek (Amphibia) egyik rendje, amelybe lábnélküli gilisztaalaku s a földi giliszta módjára föld alatt élő forró égövi állatok tartoznak; e rendet Gymnophiona v. Anguinea névvel is jelölik. 2. A kacslábu rákok (Cirripedia) egyik alrendje. 3. A tengeri ugorkák (Holothurioidea) egyik rendje, a melybe a tenger fenekén élő féregalaku Synapta tartozik. 4. A gyűrüs férgek (Annelides) alosztálya, amelybe a pióca tartozik.
áldozás után következő ének a gör egyházban.
(állat), a nyilthólyagos csontos halal (Teleostei physostomi) rendjének főcsoportja, a melynek fajain a hátulsó uszószárnyak hiányzanak; ebbe a csoportba tartozik p. az ángolna.
(gör.), a magzatnak olyan rendellenes fejlődése, midőn alsó végtagjai hiányoznak. Ha csupán a comb és alszár hiányzik, s a lábfej közvetlenül a medencén függ, a magzatot phocomelus-nak nevezik. Ha csak a comb fejlődött ki, peropus, ha csak egy kifejlődött a láb van, monopus, ha pedig a két alsó végtag egész hosszában összeforrt, sympus a neve.
(gör.) logikai műszó oly itélet jelzésére, mely nem egyszerü kijelentése annak, hogy valami micsoda, hanem mely ezt szükségesnek jelenti ki, tehát nem éri be a tény konstatálásával, mint az asszertorikus itélet, hanem a tényt okaiból szükségesnek ismeri föl. E megkülönböztetést Kant tette közkeletüvé. (L. Kant.)
(gör.), a. m. elutasítás, szónoki fordulat, érvek v. körülmények mellőzése, mint amelyekről szólni sem érdemes.
római fürdőben a váróterem, melyben a látogatók egyuttal levetkőztek és felöltözködtek. L. Balneum.
(Apophyllit), ásvány a zeolitok csoportjából. Anyaga viz- és fluórkálium tartalmu mész-szilikát (4(H2CaSi2O6 + 2H2O) + KF) a KF tartalom 2,1%. Piramisos, kurta oszlopos v. táblás kristályai négyzetes rendszerbeliek, de optikai viselkedésük alapján azt tartják a nagyobb kristályokról is, hogy sok egyhajlásu lemez ikerösszenövéséből állanak. Szine víztiszta, fehér, szürkés, néha zöldes, sárgás v. rózsaszinü. Kitünően hasad a bázis irányában, hasadási lapján sajátságos gyöngéd fényesség mutatkozik, miért is egyszer-másszor már drágakőnek is megmunkálták, bár erre a célra nem eléggé kemény. K. 4,5-5. A lángban, forrasztócső előtt, először finom levelekre oszlik (innen Haüytól a neve: apophyllizein = levelekre oszlani) és azután megolvad. Vulkáni kőzetek üregeiben és hasadékaiban találják. Nálunk Oravicán és Csiklován színtelenek vannak mészkőben. Nagyon szép színtelenek, viztiszták és remek rózsaszinü kristályok az Andreasberg (Harz hegység) ezüstbányáiban találhatók; gyönyörü kristályokat találnak Mexikóban (Guanajuato), Izlandon, Grönlandon, a Faröer szigeteken, Tirolban (Seissealpe), igen nagyokat Kelet-Indiában (Pooncho, Ahmednuquo). A Vogézekben (Plombieres mellett) meleg forrásokból rakódik le. A világosabb szinü és bágyadt fényességü A.-et D'Andrada (1799-ben) ichthyophtalmit-nak (halszemekő) nevezte s némelyek ma is még igy nevezik. A tesselit (Faröer szigetek) és a zöld szinü xylochlor (Izlandról) nem egyéb mint apofillit. Az albin fehérszínü A., mely részben már elváltozott, amennyiben vizét vesztette és egy kevés szénsavat vett fel. Az okenit Izlandról, a Faröer szigetekről és Disco szigetről nem egyéb mint apofillit fluórkálium nélkül, kristályai rombos rendszerbeliek, rendesen rostos, héjas.
(gör. «fogyás»), valamely hengeres csont végrésze, illetőleg nyujtvány a (processus Henle szerint). Az ilyen csontok középrészét testnek (corpus s. dyaphysis) nevezik. - A geologiában valamely járatnak v. emeletnek a kifutója, amelyek melléküregeknek töltelékeiként szomszéd kőzetekbe nagyon is benyomulnak. Gránit, diorit, trachit gyakran képez apofiziseket. - A növénytanban: Cimer a fenyők tobozán. - A. az építészetben az oszlop vagy pillértörzsnek karcsusodása. Még szükebb értelemben a negyed köralaku karima, vaskanyarék, mely összekötő tagozatul szolgál valamely egyenes oldalu, kissé kiszökő lap, tehát a plintus és az oszlop törzse, vagy a fal között, mely a lapon emelkedik. Az A. leginkább talpazatokon és oszloplábakon fordul elő.
(gör.), rövid csattanós mondás: p. «Üss, de taníts!», summum jus summa injuria, a hét görög bölcs mondásai stb.; apoftegmatikusnak mondják a rövid, tartalmas kifejezéseket.