1. Közigazgatási kerület Szász-Weimar nagyhercegségben, területe (1890) 797.24 km2 93,763 lak. - 2. Apolda, A. kerület főhelye Weimartól északkeletre 14 km. az Ilm közelében, (1890) 11,149 lakossal. Gyapju-szövőkkel-, gép-, paszomány-, karton-, vasgyárakkal és harang-öntőkkel. A város déli részében van a Vitzthum család ős fészke, melynek dédősei Apolda nevet használták.
(gör.), a megváltási tanban az ember megváltása, illetőleg kiváltása a sátán, a halál s a bűn hatalma alól, Jézus halálának árán.
és Apollinare in Classe, templom Ravennában l. Mozaik kép.
1. Claudius, hierapolisi ipüspök Frigiában, hitvédő, 160 körül. A keresztény hit megvédésére Marcus Aurelius császárhoz védőiratot intézett, de ez néhány töredék kivétélével elveszett. Irt továbbá Eusebius tanusága szerint (Hist. eccl. libr. 4. c. 27. és libr. 5. c. 19.) a Legio fulminatrixról, 5 könyvet a pogányok ellen, kettőt az igazságról, kettőt a zsidókhoz s többet a montanisták és az enkratiták ellen, de mind elveszett. L. Bollandisták.
2. A. v. Apollinarios, az idősb, görög grammatikus a Kr. u. IV. század közepetájáról, laodikeiai preszbiter, ki ótestamentomi tárgyu eposzokat, vigjátékokat és szomorujátékokat irt, a pogány iróknak kiszorítása céljából. Egy neve alatt ránk maradt hexametrikus bibliai zsoltárparafrázist (kiadta Ludwich, Koenigsberg 1880) sok ideig elvitattak tőle.
3. A. ifjabb, az előbbinek fia. Apjával együtt tanított Laodikeiában, hol mint püspök halt meg 390-ben. Tőle eredt az apollinarizmus eretnek tan, melvnek híveit apollinaristáknak hívták (l. o.).
1853-ban felfedezett alkalikus, savanyuvizi források Heppingen községben.
l. Remagen.
a IV. és V. században létezett eretnek-felekezet. A felekezet nevét szerzőjétől, ifjabb Apollinaristól kapta, ki Sziria laodikeiai egyházának lektora, utóbb áldozó papja és 362 óta püspöke is volt. Apollinaris Krisztus testére nézve állította, hogy az isten fia testét nem Máriától Ádám megromlott nemzetségéből vette, hanem az égből magával hozta, másrészt pedig az ó-pogány bölcselet nyomdokain haladva a lélekre nézve különbséget tett a lélek és szellem között. Azt állította, hogy az isten fia ugyan az emberi testet és a hozzá tartozó (állati) lelket magára vette, de az értelmes lélek helyét, mely pedig az embert tulajdonképpen emberré teszi - az istenség foglalta el. A Fiu isten megtestesülésének ilyetén értelmezését az egész egyház, úgy a keleti, mint a nyugati megtámadta, Bazilios nyssai és nazianzi Gregorios. Az apollinarizmust több zsinat is kárhoztatta, névszerint a 362-iki alexandriai, a 375-iki római és a 381-iki konstantinápolyi (II. egyetemes) zsinat; sőt 388, 397 és 428-ban császári rendeleteket is adtak ki ellene. Egyébiránt Apollinaris csak 375-ben lépett ki az egyházból, és miután külön egyházközséget alapított, 380 és 390 között igen éltes korában halt meg. Követői végső nyomait az V. században találjuk, melynek folyama alatt részint az egyház kebelébe visszatértek, részint pedig a monofizitákkal egybeolvadtak.
(«kis Apollón»), az ifju Apollónnak híres antik márvány - szobra Firenzében. Pihenő helyzetben, egy fatörzsökhöz támaszkodva s jobb kezét fején áttéve ábrázolja Apollónt.
több egyiptomi város neve. - 1. A. Magna, Tébától délre a Nilus balpartján, a mai Edfu mellett. Régi neve Debhot. Itt állott hajdan Horus isten szentélye, s ez a legépebben fenmaradt egyipt. templom. Alapította I. Ptolemaios Philopator, még pedig a feliratok tanusága szerint egy régibb templom romjain.- 2. A. Parva, Tébánál valamivel lejebb a Nilus jobb partján. Romjaiból alig maradt fenn valami. - 3. A., város Közép-Egyiptomban a Nilus bal partján (a nép nyelvén Kósz-Kam).
az a nagy delej, mely Steinhäuser szerint a föld belsejében van.