1. Dyskolos (= mogorva), alexandriai grammatikus a Kr. u. 140. év tájáról, ki először tárgyalta rendszeresen a görög alak-és mondattannak egyes szakaszait. Ránk maradtak a pronomenről, az adverbiumokról és a kötőszókról való iratai, továbbá tana a mondatrészekről. Összes munkáinak kiadása (I. kötet Lipcse 1878) Schneider és Uhligtól megjelenőben.
2. A. Pergaios, görög matematikus, szül. Pergaeben Pamfiliában Ptolemaios Euergetés uralkodásának idejében (247-221 Kr. e.). Alexandriában tanult és Ptolemaios Philopatór idejében (221 -205) irta műveit. Főművéből, «a kupszeletek nyolc könyve» címűből csak az első négy könyv van meg eredeti görög nyelven, a következő három arab fordításban, az utolsó teljesen hiányzik. Halley a Pappos műveiben található lemmákból e hiányzó könyvet lehetőleg visszaállította. Görög kiadást latin fordítással Heiberg rendezett sajtó alá (Lipcse 1891). Legtöbb más művének csak a cimét ismerjük.
3. A. Rhodios (a Roduson tartózkodott), jeles eposz költője az alexandriai korszaknak. Született Alexandriában, mások szerint Naukratisban körülbelül Kr. e. 280-ban. Megh. 200 körül. Mint Kallimachosnak tanítványa tisztán költő- és tudósfoglalkozásnak élt. Eposzának, az «Argonauták meneté»-nek (4. könyvben) költői becse fölött mesterével összeveszvén, Alexandriából Rodusra költözött, melynek polgárai vendégszeretően fogadták. Itt ujból átdolgozta művét, mely ránk eme második alakjában, jutott. (Kiadta Merkel Lipcsében 1854-ben.) Áradozva és erőltetett pátósszal énekli meg benne az argonauták utját, rendszerint sivár képzelemmel, anélkül, hogy alakjainak jellemzésére, az egy Médeiáé kivételével, költői erőt fordítana. De iparkodott kora esztétikai követelményeinek megfelelőleg mitologiai tudákosságának egész terhével megtömni s nyelvében a Homéros költeményeinek külsőségeit utánozni. Műve az ókorban tetszett, sokan magyarázták (a scholionokat hozzá kiadta Keil a Merkel-féle kiadásban), Varro Atacinus és Valérius Flaccus római költők szabadon latin nyelvre is átültették.
4. A. Tianából, egy kappadokiai görög gyarmatvárosból. Pythagoras követője, ki a pogányság végharcában a kereszténység ellen prófétai hévvel harcolt: Halála után majdnem isteni tiszteletben részesítették szülővárosában templomot építettek tiszteletére. Életéről nagyon kevés biztosat tudunk, mert Flavius Philostratos életrajza, mely körülbelül 120 évvel halála után iratott, Julia Domna császárnő, Septimius Severus nejének parancsára, nem egyéb regénynél az uj pythagorási eszmény dicsőítésére, szemben a keresztény életfölfogással és Krisztussal. Némi valószinüségre tarthatnak számot a következő adatok: Szegény családból született, Augustus uralkodása alatt, az I. sz. Kr. e. 14 éves korában Tarsusba ment tanulni, amikor megismerkedett Pythagoras filozofiájával, akit követendő példaképnek tekintett. A legszigorubb életmódot követte, tartózkodott minden állati eledeltől, a bortól, a földön hált, mezítláb járt, nem vágatta a haját s vászonruhát viselt. Öt éven át a beszédtől is tartózkodott. Nagy utazásokat tett, Babilonban négy évig maradt, Indiában is járt, majd Etiópiában, Egyiptomban, Görög- és Olaszországban. Haláláról nem tudni semmit. Nézeteiről is kevés biztosat mondhatunk. Egyik művéből, az áldozatokról nehány töredék maradt reánk, melyben az Egy istent megkülönbözteti a többi istenektől; amannak nem kell áldozatokat hozni, még megnevezni sem illik, csak az ésszel fölfogni. L Chassang, A. d. T. (Paris 1862).
5. A. Trallesből, görög szobrász Kr. e. a második században. Tauriskos nevü testvérével készítette azt a szoborcsoportot, melyet a Farnézi bika néven neveznek (l. Dirké) s a nápolyi muzeumban őriznek.
Tirosz királyának története (lat. Historia Apollonii regis Tyri) címen maradt ránk egy latin nyelven irott regény, melynek szerzőjét nem ismerjük. E munka egy eredetileg görög nyelven irt regénynek körülbelül a Kr. u. való VI. századbeli latin átdolgozása. Tárgyazza az Antiochus király leányának kérőjeként Antiochiába jött Apollóniosnak, Tirosz fejedelmének, a király által való visszautasíttatását, tengeren való hánykódásait, Kyréné partjaira való vettetését, s itt Archestratés király és leányától való vendégies fogadtatását; folytatólagosan tárgyazza egybekelését a kyrénéi király leányával (kit Tiroszba való visszahajózása alkalmával, miután tőle egy leánygyermekkel megajándékoztatott vala, tetszhalott állapotban a tengerbe dobat, de hosszú idők multával a csodálatosan megmenekültet ismét megtalálja, miután közben leányát is elvesztette és a bordélyházba kerültet, de szüzességét ott megőrzöttet ujra megtalálta volt), és viszontagságai után végre boldog országlását Antiochia, Tirosz és Kyréné fölött. A regény szofisztikus termék és Xenophón regényirónak (l. o.) hatása ismerszik meg rajta. Pogány és keresztény nézetek és szokások vegyesen vannak az egyes alakok jellemzésére felhasználva benne s az előadásmód, a csodálatosnak, mesésnek és bonyodalmasnak hajhászata elárulja a célt, melynek szolgálatában a regény már talán irva, de különösen átdolgozva lőn, hogy t. i. a ponyvára kerüljön. Igy érthető, hogy A. T. k. t. bejutott a Gesta Romanorum (153. fej. Oesterley-féle kiad.) gyüjteményébe is, s hogy a nyugati népek irodalmára is hatott. (L. Guil. Tyrius 13, 1. Hystor. Apoll. s. l. et a. Augsburg. latinul, későbbi kiad, 1595. Utóbb németül is. Pistorius 2, 175. Spanyol népkönyv: Libro del buen rey Apolonio: Sanchez, Colleccion de poesias castellanas ant. al siglo XV. Páris 1842, 525-561. Olaszul: Candello-Belleforest 7, 3. Franciául: Chronique d'Apoll. Géneve 1540. Angol-szász nyelven; Thorpe kiad. «Kynge Apolyne of Thyre, de Worde» 1610. Feldolgozta a tárgyat Shakespeare is Periklesében. V. ö. Douce 2, 135-144. Warton CLXXXII. Brunet, Manuel 1, 131. Egyéb bibliogr. adatok Grosse Lehrb. einer allgem. Litterärgesch., Leipz. 1837-40, 3, 1, 457-460. A. magyar népkönyvről l. Beöthy i. h. és Apollonius királyfi). A latin regény több recenzióban (fogalmazásban) maradt reánk, melyek közül a Párisban őrzött 4755. sz. XIV. századbeli kézirat tartalmazza a legjobb recenziót legteljesebben. E kéziratból adta ki először a munkát Ring Mihály, pozsonyi volt akadémiai tanár (Pozsony és Lipcse 1888; készülőben a berlini Klebs Elimáré). Egy a werdeni kolostorból 1874-ben Nemzeti Múzeumunkba került Vergilius-kódexben ránk maradt XI. századbeli töredék szintén a legjobb recenziót tartalmazza.
a másodrendü parabola, l. Kúpszelet.
általánosságban igy hangzik: három adott körhöz kerestetik az őket érintő kör. V. ö. Hunyady: Apollonius feladatának megoldásához. (Műegyetemi lapok II. k.). Specializálva, mikor a három adott elem között pontok (r=0) és egyenes vonalak (r =¥ ) fordulnak elő, a különféle kombinációkból összesen 10 föladat áll elé.
a XVI. sz.-nak egyik kedvelt verses históriája, tárgyát az ismeretlen magyar feldolgozó a «Gesta Romanorum»-ból merítette; 1591. Nyomtatott ki Kolozsvárott; a ponyván sokáig fenmaradt.
Pál apostolnak volt barátja és munkatársa. Efezusban, főleg pedig Korintusban működött, mely utóbbi helyen némelyek kiválóan Apollós híveinek vallották magukat. Luther óta több kritikus abban a véleményben van, hogy a zsidókhoz irt levél szerzője is ez az Apollós, aki alapos és mély képzettségénél fogva leginkább hivatva volt arra, hogy a zsidóknak a Krisztusban megvalósult üdv felől táplált balhiedelmét megcáfolja. E nézetet azonban többen vetik el, mint amennyien elfogadják.
a régi irodalomban a. m. csókolni; de néhol az ápolást is így mondják (Arany J. is Toldi Szerelme XI. 12).
(gör.), l. Példázat.
l. Hitvédők.
l. Hitvédelem. Apologetika, l. Hitvédelemtan.