(görög) a. m. bevégzés, végkimenetel, a csillagzatok s azok konstellációjának befolyása az emberek sorsára. Innen apotelézmatikusok, apotelézmatikai művészet, ugyanaz, ami az asztrologia.
a szabályos sokszögnek középpontjából valamelyik oldalra merőlegesen huzott vonaldarab.
(gör.) annyit jelent mint istenítés, az istenek közé helyezés. A görögök hite szerint egyes, kiváló hősök holtuk után az istenek gyülekezetébe jutnak, és testök a hamvasztásban halandó salakjoktól megtisztul. Így istenülnek Héraklés, Achilleus v. Bellerophóntés stb. (l. Héroszok és Boldogok szigetei). Később históriai személyeket is istenitettek, p. Harmodios és Aristogeitónt s a Marathónnál elesetteket, mi a rómaiaknál is meghonosodott, kik Caesártól kezdve császáraikat isteníteni szokták (consecratio l. o.). A császár a Divus (= megistenült) melléknevet, templomot és őt tisztelő papokat kapott. - A festészetben és szobrászatban a szimbolikus ábrázolás egy neme, melyben valamely személynek rendkívüli voltát akként dicsőítjük, hogy isteni vagy más túlvilági lények társaságában, vagy egyébként képzelt földfölötti viszonyok közepett tüntetjük föl. Rómában a császárok idejében különösen dívott az e fajta ábrázolás domború műben előállítva, s igen gyakran fordul elő a római császári érmeken is. Az ifjabbkori festészetben is találkozunk ilyféle ábrázolásokkal, így p. Tizián megfestette V. Károly császár apoteózisát, Rubens IV. Henrikét, Ingres pedig I. Napoleonét. - A. az esztetikában a dráma v. vallásos darab befejező része, amennyiben a hős szenvedéseinek isteni megnyilatkozás vagy magasabb vizió vet véget. Lásd az A.-t a «Faust tragédia» második részének vagy «Az ember tragédiája» végén.
(gör.), 1. gyökeres gyógyítás; 2. az ókorban a görögöknél a tornajátékok után a tornázók kezelése fürdőkkel, olajokkal, hogy új erőhöz jussanak.
(görög). Ereszkedő hajlás, mely az antik építészetben az oszlop vagy pillér törzsét a bázis első tagjával összekötötte.
(növ.), a zuzmók szaporodó szervének külső, csésze- v. gombalaku képlete. Ez zárja be a spóratömlőt meg a nedvszálakat. L. Zuzmók.
(lat.) a. m. a fődolog, a személy, a többség szerint, p. A. fit denominatio, ha a kiválóbbról feltünőbbről történik az elnevezés.
(gör.), csonttörés, midőn forgácsokká törik a csont; átvitt értelemben azt az operációt is így nevezik, melynek segítségével a csonttörmeléket szükség esetén eltávolítják. L. bővebben Csonttörések.
(növ.), leginkább a petére használt melléknév, az epitropus ellenkezője. Gemmula (ovulum) epitropa (hozzáfordult pete), p. olyan pete, melynek csúcsa a pete tengelye felé van fordulva; ha pedig el van tőle fordulva, gemmula apotropa (elfordult pete) a neve.
(ejtsd: púder) a. m. foglalni, zöld nemes kövek foglalásánál krétaport alátenni, hogy a nemes kő több tüzet kapjon.