Valamennyi matematikai tudomány közt legjobban a csillagászatot művelték az arabok. Ebben a tudományban is a görögök nyomain haladtak, főleg Ptolemaios ismert könyvéből indulva ki, melyet a görög megisztos (legnagyobb) szó után «Almageszt»-nek neveztek el és mely csakugyan az utóbbi néven lett később általánosan ismertté Ptolemaiostól az arabok a csillagok és csillagzatok görög elnevezéseit is átvették, azonban sok előttük érthetetlen mitologiai nevet arabbal cseréltek fel, s innen van a sok arab név a ma használt csillagnevek közt. Már a IX. században Al Mamum kalifával kezdődik a csillagászat művelése az araboknál; ő Bagdadban és állítólag Damaszkusban is csillagvizsgálókat építtetett; parancsára Chalid ben Abdulmelik és Ali ben Isa Szindjár síkján 2 déllő fokot mértek; az ekliptikát alatta helyesbítették, végül nevéről nevezett csillagászati táblákat (szíds) készíttetett. E kornak leghíresebb arab csillagásza Achmed al Fergani (megh. 830 körül), ki az Almageszt hasznavehető kivonatát készítette és kinek könyvét: «Alfragani rudimenta astronomiae» címen 1537-ben Melanchton, 1590-ben Christmann, 1669-ben «Elementa astronomica» címen arabul és latinul Gollins adták ki. Más nevezetes arab csillagászok, mint a sokat emlegetett Abu Masszarem (megh. 885-ben, latinul Albumasarnak nevezték, Japhar Indus néven is idézték), Al Battani (Albategnius, megh. 929) és Ibn Junus némelyek szerint sokat vettek át a tudós Al Kindi-tól és inkább csak népszerűsítettek munkáikban, míg mások Al Battanit a legnagyobb arab csillagásznak tartják, ki különösen az apogéum haladásának fölfedezésével lett halhatatlanná; munkájában (De motu stellarum, 1537-ben Norinbergában, 1645-ben Bolognában) Ptolemaíos számadatait több helyen javította, azonkivül szorgalmas észlelő is volt.
Ibn Junus Hakem-nak, a 6-ik fatimida szultánnak volt udvari csillagásza; Egyiptomban és kairói észleletei alapján a Hakem-féle (1804-ben arabul és franciául Párisban Caussin adta ki) táblákat számította. De a Bagdadban székelő bujudi szultánok is lelkes ápolói voltak a csillagászatnak, így különösen Adhud el Daula és Serif el Daula, ki udvari kertjében építtetett nagy csillagvizsgálót. Bár az arabok az elméletben Ptolemaios rendszerénél tovább nem jutottak, működésük a csillagászatban mégis nagyon becses és különösen észleleteik nagyon fontosak. Eszközeikről és műszereikről már Al Fergani is irt, igen jól leirva az akkor 10-10'-re osztott köröket, Abn Abdallah al Mardini az almukantarat használatát ismertette, Abud Hasszan Ali pedig a XIII. században irta le az arabok használta csillagászati műszereket, ezek közül való az euröpai gyüjteményekben is előfordulo asztrolábium. A középkorban különben mindenütt és főleg az araboknál a csillagászat a legszorosabb viszonyban van az asztrologiával (l. o.), sőt sok arab csillagász csak az utóbbi kedvéért foglalkozik magával a csillagászattal, keverve ezt a mágusok és a kabbalisták bölcseségével, melyet igen gyakran Hermes Trimegisztosz, Zoroaszter és másoknak tulajdonított művekböl szedtek. Európába zsidó és latin forditások révén jutottak ezek a tanok és itt még a XVI. században is nagy befolyásúak voltak.
l. Építészet.
v. moreszk szóval tulajdonképen csakis azokat a fantasztikus növényi ékítményeket jelöljük, melyeket már az ókor keleti népei, p. az asszirok is kedveltek és melyeket a középkorban az arabok és a mórok Európában meghonosítottak. Közönségesen A: nek szokták mondani a tulajdonképeni groteszk diszítményeket is. Ez utóbbi és az előbbi közt azonban lényeges különbség van, amennyiben az A. csupán növényi elemekből áll és azok a geometriai formákhoz alkalmazkodnak, a groteszk ellenben növényi és állati formák keveréke és az egyes formák lehetnek inkább természethűek. Elfogadva az ékítmény és a diszítmény (ornamentum és dekoráció) közti különbséget, azt mondhatjuk, hogy az A. lényegileg inkább ornamentum, ellenkezőleg a groteszk határozottan dekoráció. Az állati és növényi formák keverékéből álló e diszítményt különösen a rómaiak kedvelték, s az épületek belsejében a falak díszéül alkalmazták.
[ÁBRA] Groteszk részlet Rafael loggiáinak díszítményéből.
Általánosan elterjedt monda szerint Rómában a Titus fürdőnek barlanghoz (grotta) hasonló romjai közt Rafael födözte volna fel az e fajta diszítményeket, mások szerint a XVI. században egy régi római barlangszerü épületben kerültek napvilágra, s innét kapták nevüket. Rafael, Giovanni da Udíne és utánuk mások művelték a groteszk diszítményt. Rafaelnek e fajtában legkiválóbb alkotása a Vatikán, a nevéről nevezett loggiák, tkp. folyosó diszítménye. Az arab építő-művészetben alkalmazott A.-ek, bár azok első pillanatra a legnagyobb rendetlenségben látszanak egymásból kifejlődni, igen egyszerű és jól megokolt szabályoknak vannak alávetve. Építészetük jellegéhez szorosan hozzá simulnak; nehezebbek, egyszerübbek alúl, könnyebbek, szövevényesebbek fölűl; más és más formákat vesznek föl a durvább, nehezebben megmunkálható anyagban, mint a finomban, a nemesben.
[ÁBRA] Arabeszk díszitmény.
Egyes virágágyak művésziesen alkotott arabeszkszerű csoportjainak (többnyire szegélyeinek) beültetésére alkalmas virágok; ilyenek a borostyán (Hedera), a Gnaphalium lanatum Hort., az Alternanthera több faja, az Oxalis tropaeoloides Hook., Cerastium tomentosum, L. C. Biebersteinii D. C. stb.
Az arabok filozofiai gondolkodása első táplálékát a Korán magyarázatából merítette. Teologiai iskolák alakultak, melyek közt a legnevezetesebb a mutazaloké, kik az isten abszolut egységét, az emberi akarat szabadságát tanítják s e célra kifejtik a kalam (szó, isteni ige) dialektikai tudományát. Később a kalam hivei motekallemln név alatt hatalmas teologiai iskolát képeznek. Az abasszidok trónraléptével (750 Kr. u.) az arabok megismerkednek a görög filozofiával, illetőleg leginkább Aristotelés-szel. Főleg Al-Mamun (813-833 Kr. u.) uraikodása alatt s megbízásából fordították először Aristotelés némely művét arab nyelvre. Aristoteléshez vonzotta az arabokat pozitiv szellemük, mely a gyakorlati élet szükségleteit iparkodott kielégíteni(orvostan, asztronómia, fizika); tanítása az isten személyes egységéről jobban megfért a mohammedán, mint a keresztény felfogással; de voltaképen nem is igen választhattak a filozofusok közt, mert Alexandriában, a tudományos élet középpontjában, Aristotelés filozofiája némely ujplatonikus s ujpythagoreusi elemmel vegyítve, föltétlenűl uralkodott. Közvetítőkként szerepeltek az arabok közt nagy számmal élő szíriai orvosok (nesztoriánusok), kik szír nyelvre fordították a görög irókat s e fordítások alapján készültek azután részben igen pontos, hű arab fordítások. Aristotelésen kivül némely magyarázóját fordították (Alexander Aphrodisiensis, Themistius, Porphyrius, Ammonius), továbbá Galenust, egyet-mást Platontól stb. Csakhamar önálló nagyhirű Aristotelés-magyarázók léptek fel az arabok közt. A keleten leghíresebbek voltak Alkendi a IX. században, híres matematikus s csillagász is; Alfarabi a X. században, aki az ujplatonikus emanació elméletét összeköti Aristotelés tanításával, Avicenna a XI. században, a tisztább aristotelizmus hive s a középkorban a keresztény tudósoknál is nagy tekintély, végre Alghazzali, ki a teologiában a míszticizmus felé hajlik s ennek kedvéért a filozofiában szkeptikus. Alghazzali felfogásának győzelme végét jelenti a keleti filozofiának; ő utána a vallási ortodoxia uralkodik, mig a filozofia Spanyolországban talál uj hazát. A nyugati arab filozofusok közt kiválnak Avemacep (Ibn Badja), Averrhoës (IbnRosd), aki a panteizmus felé közeledik (l. e neveket).
E filozofusok éppen nem szolgai követői Aristotelésnek; némelyek nagy elmeéllel magyarázzák s egyes részletekben önállóságot is mutatnak. Hogy a teologusok nem jó szemmel nézték e filozofusokat, szinte magától értetődik. Ha egyéb nem, már az is elég gyanussá teszi a filozofusokat, hogy az anyag örökkévalóságát tanítják s az emberi léleknek a vallástól független, a tökéletesség felé való fejlődésképességét tulajdonítják. Mint visszahatás a filozofia ellen virágzott föl a «kalam» tudománya, melynek hivei az előbb említett motekallemin (arab többes szám), kiket a héber irók medabberimnek (beszélőknek) neveznek. A motekallemln fősúlyt a teremtő egy isten fogalmára helyezték, ki az anyagot megteremtette s Aristotelést elhagyva, Demokrithoz fordultak, kinek atomelméletét jobban vélték összeegyeztethetőnek ezzel a főfogalommal. Az atomok, nézetük szerint, kiterjedés nélküliek, az isten teremtette őket s teremti őket folyvást, ha kedve tartja. Bővebb felvilágositás e nézetekről Maimonides More nebuchim-jában található. A motekallemin közt különböző szekták fejlődtek s a X. században nagy népszerűségre tettek szert. Bassorában «a tisztaság vagy őszinteség testvéreinek» társasága keletkezett, mely a vallás és bölcsészet tanainak népszerűsítését tüzte ki céljáűl s e célra egy ötven értekezésből álló enciklopedia-féle művet adott ki. A filozofusok is több szektára oszoltak. Aristotelés tanai mellett ugy látszik Platonnak is akadtak kötői, kik a miszticizmus felé hajoltak s általában az arab filozofia majdnem mindazokon a stádiumokon keresztülment, mint a nyugati. A XIII. századtól kezdve már nincsenek peripatetikusok; a vallási fanatizmus felülkerekedett s Ibn Rosdnak nagy üldözéseket kell elszenvednie. A mohammedán templomokban mindenütt Aristotelés, Alfarabi, Avicenna ellen prédikálnak, a filozofusok műveit nyilt piacon elégetik, úgy hogy az arab filozofiai müvek igen ritkák lettek. A filozofia a zsidókhoz menekült, akik az arab munkákat héberre fordították v. héber betükkel leirták az eredetit. Igy maradtak fenn az arab müvek. A héber munkák latin fordításai révén ismerkedtek meg a skolasztikusok az arab filozofusokkal, sőt Aristotelés munkáinak nagy részével s ez döntő hatással volt a skolaszticizmus fejlődésére. Főkép Páris s a Ferenciek rendje mutatott nagy fogékonyságot az uj tanok iránt. A XIII. században ismételten kiátkozták az arab filozofusok tanait, mig azután minden baj nélkül az egyház is befogadta őket. L. Munk: Mélanges de philosophie juive et arabe és cikkeit a «Dictionnaire des sciences philosophiques»-ban. Aug. Schmölders: Documenta philosophiae Arabum. Bonn 1836. s ugyanettől: Essai sur les écoles phil. chez les Arabes 1842. Dieterici: Die Philosophie der Araber im X. Jahrhundert. 8 kötet.
l. Arab mézga
pasa, Abdullah Muhammed, egyiptomi államférfi, szegény szülők gyermeke, szül. Manehben (Alsó-Egyiptomban) 1838. A kairói katonai akadémiát elvégezvén, a khedive szolgálatába lépett; 1882-ben hadügyminiszter lett. Juliusban a khedive ellen kitört lázadás élére állott, de az angolok bombázásától nem birta Alexandriát megmenteni. A Tell el Kebir mellett vívott döntő csatában megverték és angol fogságba került; a hadi törvényszék Cejlon szigetére száműzte, ahol meghalt. (Sanders: Celebrities of the Century. 1887. 53 1.)
Ázsia délnyugati nagy félszigete. Az arabok Belad al-Arab-nak, Dsezireh al-Arab-nak vagy Dsezireh al-arab-nak, a törökök pedig Arabisztan-nak hivják.
Fekvése, határai; kiterjedése.
A. óriási félsziget amely ÉNy.-on Sziria és Mezopotámia felől nagy homokpusztákból áll és 3 oldalról tenger övezi. Alakja szabálytalan négyszög, amelynek K-i illetőleg ÉK-i oldalát a Persa-öböl és az Omán-tenger, déli oldalát az lndiai-oceán és Adeni-öböl, nyugati részét pedig a vörös -tenger mossa. Hosszabb tengelye 2500 km., a rövidebb pedig a Vörös-tenger és Persa-öböl közt 1000 km. Felületét Behm és Wagner beleszámítva a Szinai félszigetet, 3.156 558 km2-re becsülik. Észak felől nem vonható meg biztosan a határa; Abulfeda szerint ilyenül szolgál az Eufrát alsó folyása Balisztól kezdve; Burchhardt szerint pedig csak Anahtól kezdve.
Partok.
A 3700 km. hosszu partok a különböző helyeken nagyon kölönbözők. Nyugaton óriási korallzátonyok és számtalan apró sziget környékezi; délen igen magasak, ellenben keleten alacsonyak; csakis itt vannak valamivel mélyebben benyúló öblei.
Területe, hegyei.
A. óriási nagy kiterjedésü, középmagasságu fensík, miként a Szahara, amely legnagyobb részében kopár sikságokból áll; ezek délen homokosak, északon kövesek. A fensíknak kelet felé van a hosszabb lejtője. A kopár sivatagokat hegyekkel takart vidékek szakgatják meg, ahol víz van és a föld megmívelhető. A félsziget közepe, a tulajdonképeni Nedsd, ilyen természétü; ezt lakatlan homoksivatagok környezik, amelyek a Vörös-tenger közelében levő hegyek alkotta szegélyig nyúlnak. Ennek Ny-i lábánál van a Tehama, forró, homokos partvidék. A Nedsd, Arábia többi megmívelhető részeivel együtt a félszigetnek legalább felét, sőt majdnem 2/3-át teszik; egy harmada azonban lakhatatlan. A déli homokos szigeteket Dahnának, a nyugati és északi köves pusztákat pedig Nefudnak hivják. A homokrétegek vastagságát 120-180 m.-re becsülik; ezek alapja nagyobbára gránit, sok helyen bazalt és néhol mészkőréteg. A. hegyei közül a legjobban ismert az, amely a Vörös-tenger mellett huzódik el tőle 3 napi járásnál tovább soha el nem távolodván; e hegylánc az É. sz. 20 és 18° közt éri el legnagyobb magasságát, körülbelül 2500 m. Ettől a helytől délre a Bab-el-Mandebig a hegylánc széles fensíkká lesz, amelyet számtalan völgy tesz szakgatottá. A félsziget délkeleti végében emelkedik az Akhdar-hegység. Középen különböző, kevéssé ismert hegylánc takarja a Nedsdet. Medinától északkeletre van a Harras nevü vulkanikus vidék, amelyen azonban müködő vulkán nincs. A hagyomány szerint a Harrat-en-Nar-nak még Omar khalifa idejében is volt kitörése.
A vádik.
A.- nak nincs egyetlen egy olyan folyója sem, amely vizét a tengerbe öntené. Aszirban, amint a félsziget legmagasabb részét nevezik, látták az egyedüli folyammedreket, amelyekben egész éven át vizet találhatni, de ezek ís rövid keleti folyás után a homokban vesznek el. Ugyanez történik a Nedsdben eredő Aftánnal, amelyet az arab írók említenek. Nagy számmal vannak A.-ban, az esős időszakot kivéve, száraz medrek, a vádik; ezek közt a legjelentékenyebbek a Szirhan, amely a Hauránban (K.-Sziria) kezdődik és a Nedsdtől északnyugatra fekvő Dsuf oázisban ér véget; a Dauaszir, amely a kevésbbé ismert Aszir és a Nedsd délnyugati része közt szolgál közlekedő útul; er-Rumma a Vörös -tenger mellett elnyúló hegylánctól az Alsó-Eufrátig ér, beléje inindkét oldalról számos más vádi torkol.
Az éghajlat
A. egyes részeiben nagyon különböző. Jemen hegyeiben jun. közepétől szept. végéig, Hedsaszban dec.-ben, a keleti hegyekben nov.-től febr.-ig járnak esők. A danakon és nefudokon, meg a parti sikságon sokszor egész éven át nem esik egy csepp eső sem. Ugyane helyeken a forróság is a legnagyobb, augusztusban ritkán száll le nappal a 43° alá. A hegyes vidékeken hűvösebb az időjárás; Jemen egy részében a téli hónapokban fagyni is szokott. Legegészségesebb vidék a Nedsd, ahol A. forró szele a szám vagy szmum is elveszti erejét.
Fölosztás.
Természeti sajátságai szerint A.-ban a következő részeket szoktak megkülönböztetni: a) a Hedsasz a Vörös-tenger mellékének északi része, b) a Jemen a félsziget délnyugati szöglete, c) Hadramaut, d) Masrah, e) Oman, mindhárom az Indiai oceán partjain, /) Asza, a Persa-öböl mellett, végül a különböző nefudok és dánák a félsziget belsejében és északi részeiben és a Nedsd a középen. Ptolemaios 3 részre osztotta föl A.-t: A. petrea, A. deserta és A. felixre; az volt az, amely a Holt-tengertől délre és keletre fekszik; a II. volt a középső homokos rész és a III. a mai Hedsasz, Jemen, Omán és a Nedsd. Politikailag A. 3 országra oszlik: a) Ománra, amelynek szultánja Maszkatban székel; b) Nedsdre, amely A. középső részeit foglalja magában és Riadban székelő vahabita fejedelemnek hódol és e) a török szultánság területe, amely Hedsaszt és Jement foglalja magában és bár van török főkormányzója, aki Taifban székel, inkább csak névleges, mert a legnagyobb tekintélynek mégis a főseik örvend Taifban. A Hedsasz és Jemen közt, valamint Hadramaut, Marah és Asza, végül a nefudok és danák apró, egymástól független részekre oszolnak, melyek csak az illető törzs seikjének tekintélyét ismerik ei. Aden 1838 óta angol birtok.
Termékek.
A. egykor tömjénjéről volt híres, de ezt nem maga termelte, hanem Abissziniából és Indiából kapta. Ma legértékesebb terméke a kávé, melyet főképen Jemenben termesztenek. A balzsamfa ugyancsak itt és Hedsaszben nő, a pamutcserje pedig Ománban. Elterjedtebb hasznos növények még a szőllő, akácfa, amelyből a gummit nyerik, a narancs-, füge-, barackfa, de mindenek fölött a mindenütt található datolyapálma, amelynek rendkivül sok a válfaja. Termesztenek ezenkivül Arábia termékenyebb részeiben rozsot, kukoricát és durrát is nagyobb mennyiségben. A. háziállatai szarvasmarha, juh, kecske, szamár stb.; vadak: az oroszlán, párduc, leopárd, sakál, gazella, stb.; de A. igazi állatai a ló és a teve, melyeket gonddal tenyésztenek, és amelyek legfőbb kincse a vándor araboknak. A legjobb fajtájú ló és teve hazája a Nedsd.
Ásványok.
A.-t az ókoriak aranyban, nemes ércekben és drágakövekben gazdag országnak tartották. Ma azonban mindennek nyomait sem találják. Kősót itt-ott bányásznak; Wellsted Ománban talált galenitet és rézérceket; ólomércet bányásznak Ománban, de mindezt nagyon csekély mennyiségben.
Lakosok.
A. lakói, az arabok (l. o.) közt két ágat lehet megkülönböztetni: a beduinokat, akik nomádok és állattenyésztők, és az al-el-madarokat vagyis házlakókat, akiknek állandó lakóhelyeik vannak és földmivelők. A fizikai sajátságaiban és nyelvében meglehetősen egységes arab népnek e két ágra való oszlását A. természeti sajátságai eléggé megokolják. Arabokon kivül nagyobb számban találni szerecseneket, banjánokat, indiai bevándorlottakat és zsidókat. Az ipar nagyon kezdetleges; a kereskedelem a banjánok kezében van. A beviteli kereskedelem főcikkei: vászon-, pamut- és selyemkelmék, fűszerek, cukor, tömjén és mirrha, vas-, acél- és réztárgyak, fegyverek és fényüzési cikkek; a kivitelé: kávé, datolya, állati bőrök és lovak. A lakosok számát 5 millióra becsülik, akik közül 1.500,000 a nomád. Nevezetesebb városaik Mekka, Medina, Maszkat, Taif, Dsidda stb. (l. ezekket).
Történelem.
A. a maga járhatatlan pusztáival nomád életet folytató lakosságával, alig hozzáférhető magas partjaival, a behatolást megkönnyítő folyók hiányában arra látszott kárhoztatva, hogy a világ többi részétől elszigetelt maradjon, Ennek dacára A. az emberiség fejlődésére rendkívüli hatást gyakorolt. Az arabok uralma Mohammed föllépte után csakhamar kiterjedt az akkor ismert világ felére, mindenütt mély nyomokat hagyva maga után. A bagdadi kalifátus elenyészte után e hatás rendkivül alásülyedt, de Afrika K-i és É-i részeiben az arab kultúra még máig is jelentékeny. Az arabok külső fényes történetében a tulajdonképeni A. vajmi csekély szerepet játszott. Ennek Mohammed előtt való történelme nagyobbára egyes mitoszokból vagy száraz genealogiákból áll, amelyekre némi világot csupán az ujabbkori összehasonlító nyelvtudomány vétett. E hagyományok szerint az arab nép három törzsből áll; ezt a 3 törzset a következő nevekkel jelölik meg: aribah, a mutaáribah és musztáribah. Az első szerintök rég elpusztult, a második «tisztavérü arab»-ot jelent (ez Jemenben lakik), a harmadikat, melynek neve arab keveréknépet jelent, maaditnak is hívják, Hedsaszban székel. Fresnel az arab hagyományokból azt következtette, hogy kipusztult törzsnek utódai azok az arabok, akik Jemen és Omen közt laknak. Az ilyen népek történetírói a Mohammed előtt való időkről csak gyéren emlékeznek meg; így a « Királyok könyve» Sába királynő látogatásáról tesz említést, aki fővárosától, alkalmasint a Jemenben levő, későbbi Marebból indul el, hogy Salamon királyt meglátogassa. Nagy Sándort az A. ellen vezetendő hadjáratában halála akadályozta meg. Augustus császár 22-ben Kr. e. Aelius Gallust, Egyiptom prefektusát küldi A. ellen, s Aelius Mariaban (Mareb-en), a himiari királyok fővárosán túl Hadremantig nyomúl előre. De A. függetlensége nagyjában megmarad. A kereszténység sem tudott mélyebb gyökeret verni A.-ban. Nagyobb világosság A. történetén csak Mohammed (l. o.) fölléptével ömlik el. De amint a kalifák győztes hadaik élén Ázsia, Afrika és Európa jelentékeny részeit bekalandozzák, A. népeinek élete ismét homályba borúl, a bagdadi kalifátus elenyészte után pedig A. története megint nem áll egyébből, mint az egyes harcias törzsek küzdelmeiből. A XVI. században a törökök elfoglalják Jement, de a XVII. században ismét elvesztik. 1508-1659-ig Maszkat a portugálok fenhatósága alá kerül. A XVIII. században a vahabiták vetik uralmuk alá csaknem az egész Vörös-tenger mellékét. 1811-ben Mehemed Ali, Egyiptom pasája a Hedsászt és több parti várost hajtja hatalma alá. Azóta a török uralom, legalább névleg, A. keleti részeiben áll fenn, bár e névleges uralomért is folytonosan kell küzdenie, miként az 1892-ki lázadás is mutatja.
(boldog Arábia), régi neve az arab félsziget déli termékeny részének. L. Arábia.
DC. (Stenophragma Celak., növ.) keresztes virágu közönséges fű, Európában három fajjal. Szisztematikailag nagyon nevezetes. Linné az Arabis-hoz kapcsolta - amelynek fajaihoz növésére nézve valóban hasonlít (Arabidopsis a. m. az Arabis képmása) - s Thal János (meghalt 1587) nordhauseni orvosról Arabis Thalianának (thaliusfű) nevezte. Azután több más génusz alá rendelték s Conringia Thaliana Rchb., Sisymbrium Thalianum Gay., Erysimum Th. Leun., Stenophragma Thalianum Celak, Arabidopsis Thaliana Schur nevet kapott, míg végre De Candolle a Sisymbriumok közt külön szekcióba helyezte, Melakovsky pedig bélyegei nyomán külön génuszt alkotott belőle s becős gyümölcsű létére a keresztesek angustiseptae (l. o.) csoportjába helyezte (Flora 1872, 442. 1.). Legnevezetesebb, de rejtettebb béjyege az, hogy a becős keresztesvirágúak között gyümölcsének rekeszfala 2-szer keskenyebb a gyümölcs szélességénél.