Aradm.-ben a Hegyes-Drócsa nyugati, az aradi sikság felé hirtelenül aláeső ereszkedője mely kitünő boráról (Ménes, Magyarád, Pankota, Világos, Paulis stb.) hires. (L. Hegyes-Drócsa.) Márki S., Az Arad-Hegyalja északnyugati részén. (Magy. Kárpátegy. Évk. 1885.)
1. Gerő, szinigazgató, szül. Csépen Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegyében 1836, megh. 1892 aug. 25. A szinészeti pályára 1858-ban lépett és pedig Lángh Boldizsár szintársulatánál. Mintegy 8 évig működött mint szinész az ország jelentékenyebb városaiban mindegyre növekvő népszerüség mellett. 1865. évben csapott föl Dunaföldváron szinigazgatónak, mely pályán mihamar a legjobb hirnevű szinigazgatók közé emelkedett. 1870-ben húsvétkor átvette a német szintársulattól a budai várszinházat, egy hó mulva pedig a budai szinkör-ben folytatta előadásait nyáron, télen ismét a várszinházban működött társulatával ujévig, azaz. mig ezt a nemzeti szinhaz nem vette hatásköre alá. 1871-1888-ig legtöbbnyire Szegeden Szabadkán s a környező városokban működött nem ritkán két társulattal egyszerre. Miután Mosonyi Antal aradi szinigazgatótól visszaélései megtorlásául az országos szinészeti tanács elvette a szinigazgatói koncessziót, Aradra A.-t hivták meg 1889-ben. A. működése Aradon valósággal tetőpontja volt munkásságának. Három évi szerződése idején megnyerte a nagyközönség és az aradi sajtó osztatlan tetszését. Működése közben A.-t az jellemezte, hogy mindenkor az ifjabb szinész-nemzedék fejlesztésére törekedett, innen azon tünemény, hogy társulatának kezdő tagjai közül 10-12 van már is a nemzeti szinháznál. De főleg jellemezte A. műsorát a nemzeties irány úgy a szinművek megválasztásában, mint az előadás módjában.
2. A. Zsigmond, szobrász, született Aradon 1839-ben. EIőbb a bécsi Gasser, majd később a milanói Tandardini tanítványa volt. Első nagyobb műve, a Busongó Róma, mellyel a magyar szabadságharcot követő katasztrófát érzékíti költői és bánatos allegoriában, nem közönséges érdeklődést keltett tehetsége iránt. E szabad kompozición kivül készített arcképeket is s ezek közül főleg Chorin aradi rabbi mellszobra válik ki a jellemzés erejével. Aradi már évek óta Velencében (Olaszország) él s hazai megbizások hiányában csak nagy ritkán ad életjelt magáról. Utolsó műve (1892) Kossuth Lajos mellszobra volt. Mintázta évek előtt Jókainé Laborfalvy Róza képmását is.
A Fehér-Körös és Maros vize között Erdélyből benyuló hegyeken Aradtól mintegy 28-30 kilométernyire két csoportra osztható. 1. Ménes-hegyaljára és 2. a Magyarádi hegyaljára. A talaj többnyire agyag, gránittörmelék és málladék; főbb szőlőfajok; kadarka, bakator, lampó, mustafer, rózsaszőlő és fehérmézes. Itt termett a világhirü ménesi aszu, mely a tokaji aszunak testvéreül tekintendő. A filloxera azonban e vidéken is rendkivüli pusztítást végzett. A megujításra nézve a ménesi vincellér-iskola felettébb sikerült kisérleteket tett, s a barackai amerikai telepen elért eredmények szép sikert igérnek.
l. II. Béla.
Hogy mikor keletkezett e szt. Mártonról címzett prépostság (Praepositura S. Martini de Orod), azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy 1197. évben már létezett, mert ebben az évben erősíté meg Imre király birtokaiban. A társas káptalan első ismert prépostja: Primogenitus. A káptalannak 1552-ben történt elpusztulásáig, 23 prépostját, 20 lektorát, 14 kántorát és 110 mesterkanonokját tudjuk megnevezni. Templomának alapjait szt. Márton tiszteletére maga II. Béla tette le, a remek bazilikát azonban csak II. András felesége, Courtenay Jolánta fejeztette be 1224-ben. Aradon, a mostani óvár-téren állott. A prépostság templomában a XIII. század elején még istenitéleteket is tartottak. A káptalan levéltára 1552-ig, midőn Gyulafehérvárra költöztették át, a hiteles helyek közé tartozott. (V. ö. Márki, Arad Története, I. 1892.)
1029 táján, Ajtony legyőzésével alakult s hérosz epominosza Szent Istvánnak egyik híve, valamely Arad nevű vitéz. Az ispánság kiterjedt a Marosnak mind a két oldalára. A hozzátartozó várjószágokból már II. Béla sokat ajándékozott az általa 1135 táján alapított aradi prépostságnak; II. András idejében pedig különösen a Csák-nemzetségből való Miklós comes foglalta el a várjavak nagy részét. Első comese 1214ből Kelemenös; az 1217-ben határozottan királyi várúl említett Aradnak külön, de már a prépostságtól függő comese volt még 1344-ben, tehát akkor is, mikor Arad várispánsági jelentősége már teljesen háttérbe szorult a vármegye mögött. (V. ö. Márki, Arad Története, I. 1892.)
A magyar szabadságharc bukása, Komárom vára megadása után Haynau császári teljhatalmazott véres «hekatombával» akarta megülni az 1848 okt. 6-iki bécsi forradalomnak és Latour hadügyminiszter meggyilkoltatásának évfordulóját. Haragja első sorban azon volt cs. kir. tisztek ellen fordult, kik a szabadságharcban a magyar ügyet szolgálták és Görgey kapitulációja után osztrák kézre jutottak s az aradi várban őriztettek. A hadi törvényszék Ernst elnöksége alatt szept. 21 és 26. közt valamennyit halálra itélte mint felségsértőket, kik a császárnak tett esküjöket megszegték. Valamennyien akasztófára itéltettek, kivéve Kiss Ernőt és Schweidelt. Később Dessewffyt és Lázárt is golyó általi halálra «kegyelmezték». Lázár Vilmos volt az egyedüli ezredes az áldozatok közt, a többi tizenkettő mind honvédtábornok volt. Kiss Ernő, Vécsey Károly gróf és Aulich Lajos már a császári seregben is főtiszti rangot nyert. Damjanich János, Nagy Sándor József, Török Ignác, Pöltenberg Ernő, Knézich Károly, Leiningen Károly gróf, Lahner György, Dessewffy Arisztid és Schweidel József csak a szabadságharcban emelkedtek. Az itéletet okt. 6-án reggel hajtották végre. Előbb négy áldozatot lőttek agyon a vár északi sáncában, az után a többi kilencet végezték ki a vártól délre. Az utolsó köztük Vécsey Károly volt. A tizenhárom férfiu magaviselete az utolsó percig oly nagy lelki erőre és emelkedettségre mutatott, minőt a katonai bátorság egyedül nem adhat, hanem az a tudat, hogy nagy ügy szolgálatában vesztik életüket. A nemzet mindig kegyelettel emlékezett meg e hőseiről. Nevök kezdőbetüit foglalta össze az akkor nagyon elterjedt mondat:«Pannonia! vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie.» Később emlék jelölte a kivégzés helyét. 1890 okt. 6-án leplezték le Aradon a vértanuk méltó emlékszobrát, Zala György művét. Ugyanakkor az irodalomban is emléket állítottak nekik «Az aradi vértanuk albumá»-val (szerkesztette Varga Ottó).
l. Alluvium.
Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje (lásd a megye mellékelt térképét). É felől Békés- és Bihar, K-en Hunyad, D-en Krassó-Szörény és Temes, Ny-on Csanádmegye által határolva, a Maros jobb partján terűl el. Alakja hosszukás négyszög, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlik be Csanádmegye battonyai járása. Területe 6443,39 km 2.
A megye felszine Ny-on és ÉNy-on termékeny rónaság, mely É-i részében a 100 m. magasságot sem éri el, mig K-i része a hegység alja felé alig észrevétlenül 120-123 méterig emelkedik. E lapályt a Fekete- és Fehér-Körös, valamint délen a Maros folyón kivül több kisebb vízér, mint a Fekete-Körösbe ömlő Tőz, a Fehér-Körösbe ömlő Csiger, s a Maros közvetlen közelében fakadó, de egyenesen a Tiszának tartó Szárazér öntözik; csekély esésük folytán a lapály helyenként mocsaras, így nevezetesen Borosjenő és Fazekas-Varsánd táján, ahol a fölösleges víz levezetésére csatornákat (Malom-csatorna, Nádor-csatorna) ástak. E lapályból minden elődomb nélkül hirtelenül emelkedik a Maros és Fehér-Körös közt Ny-ról K-nek csapó és főbb emelkedéseiről Hegyes-Drócsának nevezett, a megye területén 70 km.-nyi hosszúságban és 20-30 km. szélességben elterülő hegység, melynek nyugati meredek homlokzata (Arad-Hegyalja) a kitünő ménesi, magyarádi és paulisi borok hazája.
[ÁBRA] Aradmegye cimere.
A kiterjedt erdőségekkel borított hegységet, mely a Hegyesben 800, odább K-re a Drócsában 837 m. magasságot ér el, úgy É (Csiger, gurahonci völgy), mint D felől (kladovai, berzovai, szlatinai, soborsini, petrisi) nagy völgyek szeldelik, melyekben számos helység épült; magában a hegység belsejében több mint 30 község fekszik, amelyeknek lakói helyenként bányászattal foglalkoznak. A Fehér-Körösnek helyenként tág medencévé szélesbedő (Al-Csill) völgyétől É-ra a bihari határon a Moma-Kodru hegység emelkedik, melynek Ny-i alacsonyabb lejtőit szintén szőllők borítják, mig magasabb csúcsaik (Arszúra 1114 m., Punkoj 908 m., Moma 930 m.) túlnyomóan erdősek, helyenként pedig (Zúgó és a biharmegyei Kimp közt) karsztjellegűek. A megye legkeletibb szögletébe, a Moma-Kodru hegységtől a mély (652 m) Gyalu mare nyerge által elválasztva, a Biharhegység nyúlik be, mely a Gajnában 1480 m. magasságot ér el. E hegységekben az uralkodó kőzet a mészkő, diorit, csillámpala és homokkő; ásványok mind a három hegységben bőven vannak. A már említett folyók közül a Maroson tutajok s kisebb hajók is járhatnak, a két Körösön tutajok csak magas vizálláskor közlekedhetnek. Világos, Galsa környékén mocsarak, helyenként apró tavak vannak. A megye éghajlata Ny-i részében az alföldi jellegzetes klima sajátságait viseli magán: forró nyárra kemény tél következik. A még rónán elterülő Arad évi közepes hőmérséklete +11,7° C., legmelegebb az augusztus (+24,7° C.), leghidegebb a január (-0,7° C.); abszolut szélsőségei azonban +39° és -20,1° közt ingadoznak. A csapadék évi mennyisége 634 mm. Keleti hegyes részében az éghajlat kellemes és egészséges.
[ÁBRA] Arad Vármegye térképe
A megye földje lapályos részében túlnyomóan agyagos, homokos kevert talaj, mely egészben véve termékeny; hegyeinek lejtői kitünő bort termelnek, mig a nagyobb hegységekben ásványos források fakadnak (Monyásza, Pankota, Borosjenő). A megye terményei közül legtöbb a búza, rozs, árpa, zab, továbbá terem repce, kétszeres, a hüvelyes vetemények közül főleg bab, kevesebb borsó és lencse; tetemes a kendertermelés, valamint a takarmány és kereskedelmi növények termelése. A megye 36 községe dohányt termel (1891-ben 682 termelő, 2147 ha. beültetett terűlet, termelés 23,747 mm.). Az aradi Hegyalja legkiválóbb terméke a sok és kitünő bor; Paulistól Magyarádig széles szőllőöv szegélyezte a hegyalját, melynek legkiválóbb bora a ménesi, magyarádi s az ezeknek neve alatt forgalomba kerülő paulisi, gyoroki, kovaszinci, kuvini, világosi és pankotai; sajnos, hogy a filloxera itt is mindent elpusztított. Jelentékeny a megye gyümölcstermelése is; cseresznye, meggy, kajszinbarack, szilva, körte, alma (híres a sikulai) kitünő minőségben terem; a lapályon dinnyét is termesztenek. A megye területéből összesen 243,740 hektár szántóföld, 8020 ha. kert, 6236 ha. szőlő, 30,793 ha. rét és kaszáló, 106,015 ha. legelő, 206 ha. nádas és 189,036 ha. erdő; az erdők nagyobbik fele tölgyes, kisebbik fele bükkös; fenyő nem fordul elő. Az állattenyésztés virágzó; A. megye területén 1883-ban 50,162 lovat irtak össze; a rónaságok kövér legelőin inkább szarvasmarhát, lovat és juhot, a hegységekben pedig juhot és sertést tenyésztenek; találtatott a megyében (1880) 73,101 magyar fajtáju, 11,520 színes fajtáju szarvasmarha 4272 hízómarha és 245 bivaly; továbbá 41,617 magyar s 36,113 nemesített juh, 7166 sertés. A méhtenyésztés szintén jelentékeny. A selyemtenyésztés is terjed; 1891-ben 51 községben 1177 termelő 20,485 kg. selyemgubót termelt. Az állati termények közül szalonna, disznózsír, gyapju, faggyu s toll, továbbá méz és viasz került forgalomba; a tejtermelés szintén tetemes. Az ásványország a megye hegyes részeiben nyers vasat (1885: 19,042 mm. a borossebesi és uj-déznai vasműből), barnakőt (27,573 métermázsát a borossebesi és solymos-bucsávai bányában), rezes marát (Aranyág) és vasércet (Borossebes, Uj-Dézna, Tauc, Temesest, Trojás, Tok, összesen 64,349 mm.) szolgáltat mindössze 118,000 frt értékben; e bányák 458 munkásnak adnak kenyeret. A borossebesi uradalom nagy vasbányái Dézna, Kavna, Monyásza és Krokna határában vannak; nevezetesebb vasmű Zimbró határában is van.
A megye lakóinak száma 1881-ben 303,964, 1891-ben 343,597 volt; ezek közül 86,780 magyar, 37,303 német, 4157 tót, 208,957 oláh s 2200 szerb. Hitfelekezet szerint 91,045 róm. kat. 13,140 görög kat., 201,984 gör. kel., 7495 ág. evang., 20,787 helv. és 8924 izraelita. A lakosság főfoglalkozása a földművelés, szőllőtermelés és állattenyésztés. Az ipar is jelentékeny; Apatelek, Borossebes, Galsa, Solymos, s Milova határában nagy kőbányák vannak, melyek burkolat-, épület- és műkövet szolgáltatnak; Agris és Radna lakói meszet égetnek; Arad téglagyárai évenkint 8-9 millió drb téglát készítenek, ugyanott agyagpipák is készülnek. A faipar nagyobb telepei az aradi, borosjenői és nádasi gőzfűrészgyár, a Munk-féle szlatinai és madrizestyi gőzfürészgyár, a zimbrói parketgyár. Aradon bőrgyár és kötszövészeti gyár működik. Legjelentékenyebb iparvállalat azonban az aradi Széchényi-gőzmalom, mely évenként 140-200,000 q. búzát őröl; továbbá a Mittelmann-féle nagy szeszgyár és a keményítőgyár, a Weitzner-féle gép-, vaggongyár és vasöntöde; említendő még az aradi robbanószergyár s a gázgyár. A kereskedelem fő tárgyai gabonanemüek, állatok, liszt, szesz, s az említett bányászati és ipari cikkek. Az üzleti élet élénkségét fokozza az osztrák-magyar bank aradi fiókja, 9 takarékpénztár, 3 bank s több takarék- és segélyegylet. A közlekedés fővonalai: a magyar államvasút budapest-aradi és arad-brassói vonalai, melyekhez a körösvölgyi (Arad-Gurahonc), kétegyháza-kisjenő-szentannai s több kisebb vonal járul, valamint a tótvárad-szlatinai iparvasút. Országútjai jókarban vannak és számosak, a hegyes részekben azonban, bár a népesség itt is tömött, kevés útja van.
A műveltség nem áll jó lábon; habár csak 8 községnek nincs iskolája (viszont 11 pusztának van) s a megye területén összesen 339 népiskola, továbbá 14 kisdedóvó s 2 polgári iskola van, (1890) az 51,305 tanköteles gyermek közül mégis 18,528 (36,1%) nem jár iskolába s irni-olvasni nem tud (1881) 91,101 (77,4%) 7 éven felüli lakos; Aradon, Magyar-Pécskán, Kis-Jenőn, Pankotán és Uj-Szt.-Annán iparostanulói (ismétlői) tanfolyamok vannak, Aradon kir. főgimn. és áll. reálisk. van.
Közigazgatás.
A. megye jelenleg 10 járásra oszlik, ú. m.
|
Járás |
Község |
Lakos |
Ház |
|
aradi |
15 |
32,644 |
5172 |
|
borosjenői |
17 |
31,802 |
6116 |
|
borossebesi |
49 |
31,041 |
6251 |
|
eleki |
9 |
27,674 |
4448 |
|
kisjenői |
20 |
44,042 |
8019 |
|
nagyhalmágyi |
33 |
17,432 |
3272 |
|
pécskai |
8 |
28,966 |
5102 |
|
radnai |
36 |
32,493 |
6690 |
|
ternovai |
17 |
22,312 |
4422 |
|
világosi |
12 |
33,139 |
6308 |
|
Arad sz. k. város |
- |
42,052 |
4031 |
A községek száma 216, ezenkivül 1 szab. kir. város. A községek a megye keleti hegyes részében aprók, a lapályon népesek; 49 községe haladja meg a 2000 lakost. Az országgyülésbe Arad városa 1, a megye 7 képviselőt küld. Egyházi szempontból a megye 25 r. kat. hitközsége a csanádi s csak 1 az erdélyi püsp. egyházmegye, mindkettő azonban a kalocsai egyháztartomány alá tartozik; g. kat. egyházak közül 2 a lugosi, 15 a nagyváradi püsp. egyházmegyébe (a gyulafehérvári és fogarasi egyháztartományba) van beosztva; legtöbb azonban a g. keleti egyház, mely közül csak 3 tartozik a karlócai egyháztartomány alá rendelt temesvári, mig 156 a nagyszebeni egyháztartományhoz csatolt aradi püspöki egyházmegyéhez, mely utóbbinak székhelye Aradon van. A fennálló 4 evang. anyaegyh. a bányai, a 13 helv. anyaegyház a tiszántúli egyházkerülethez tartozik; az izraelita anyakönyvi kerületek száma 6. Törvénykezési szempontból A. a nagyváradi kir. itélő-tábla kerületéhez csatolt aradi törvényszék alá tartozik; járásbiróság van Aradon, Nagy-Buttyinban, Nagy-Halmágyon, Radnán, Boros-Jenőn, Kis-Jenőn, Pécskán és Világoson (a 4 utolsónak telekkvi ügyekben is van birói hatásköre). Arad pénzügyi biróságnak, közjegyzői kamarának (kir. közjegyzők Aradon, Nagy-Buttyinban, Pécskán, Világoson és Kis-Jenőn vannak), ügyvédi kamarának székhelye. Az egész megye területe az Aradon székelő 33. hadkiegészítő parancsnokság s a temesvári hadtestparancsnokág, felerészben a 8. és a 4. honvédgyalogezred alá van rendelve; a csendőrségi szárnyparancsnokság Aradon székel. Az aradi pénzügyigazgatóság területéhez 5 adóhivatal (Arad, Buttyin, Kis-Jenő, Pankota és Radna) és 4 pénzügyőrség (Arad, Buttyin, Kurtics és Pankota) tartozik; Aradon fővámhivatal van. Az egész megye az aradi ipar- s keresk. kamara területéhez tartozik; van államépítészeti hivatala, de közutak és postaügy tekintetében a nagyváradi kerületi felügyelő, illetve posta- és távirdaigazgatóság kerületéhez van csatolva. Erdészeti tekintetben a dévai erdőfelügyelőséghez tartozik, az áll. kezelésbe vett községi erdők kezelésével megbizott hivatal Aradon van s alája van rendelve a gurahonci erdőgondnokság. Szőllőszeti és borászati tekintetben az egész megye a ménesi kerülethez tartozik; továbbá a 6-ik kulturmérnöki kerülethez s az aradi m. kir. folyammérnöki hivatalhoz. A megye területén 28 gyógyszertár (ebből Aradon 8) van.
Története.
Az aradi sikság a XVII. századig csupa erdőség volt, Erdőhát volt a neve. E rengetegen ment végig Dácia külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mammutcsontokat hoz napfényre. Vadászon, Csermőn bronzkori öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első Árpádok idejére pedig tősgyökeres magyar helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén Igricverse. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét Zarándm. nagy részével tetemesen megnagyobbította. A várm.-t még szt. István alapította, nevét a Glogovác helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az 1132. véres országgyülés emléke fűződík. Az akkori A. területe nem egyezett meg a maival; míg É-on már a Hegyes-Drócsa főgerince képezte határát, addig a Maros bal partján a mai Temes és Krassó-Szörény megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesur a király, 534 család s 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye terűletén. A középkorban az aradi prépostságon kivül néhány főuri család, köztük a Hunyadyak, birta legnagyobb részét; a török uralom idejében a magyar lakosság elbujdosott és helyébe a szomszéd hegyvidékek oláhai költöztek; a törökök kiverése után Aradmegyétől Lippa és az egész Maros-balparti rész Temes-, illetve Krassómegyéhez csatoltatott, ellenben 1744-ben Zarándmegyének 150 helysége A. terűletébe kebeleztetett. Az 1699-ben kötött karlovici béke után a temesi bánság a Maros balpartjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján határőrző katonaság állíttatott fel, mely 1752-ig állott fen. A törökök kiűzetése után A. m. gyüléseit Boros-Jenőn, Kovaszincon, Kurticson és Világoson tartotta; csak 1749-ben tétetett át a székhely Arad városába. Ujabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb Este herceg tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és állattenyésztés, mely különösen József nádor kisjenői uradalmában (ma József főherceg tulajdona) virágzott fel.
I. KÖTET vége