1. kisközség Aradm. ternovai j.-ban, (1891) 995 oláhajku lakossal;. határában a Hegyes emelkedik (800 m.), mely a Hegyes-Drócsa hegység nyugati részében a legnagyobb emelkedés. Hajdan aranybánya volt benne, ma környékén rézérctelepeket bányásznak; a Reginabányákban a bányamérték (1885) 90,232 m2, a munkások száma 4; termeltetett 568 kg. rezes mara. 1891 óta gőzfürészgyára is van. 2. A. (Hernyakova), kisközség Temesmegyének rékási járásában, (1891) 1127 oláh, német és szerb lakossal.
ama művek neve az ind irodalomban amelyeket nagyobb szentségüknél fogva a tanítók nem a községben közöltek tanítványaikkal, hanem az erdőkben (szanszkrit nyelven: aranya). Legelterjedtebbek az A. «Upanizsad» részei. A három első A.-t lefordította Müller Miksa «Sacred Books of the East» (Oxford 1879).
az a rendesen régi, erős lenolajos fénymázzal föleresztett okkerfesték, mellyel a megaranyozandó falapot befestik.
a mozaik, a tempera a fresko és a miniatur képek megaranyozott fölszine, melyből, mint háttérből az alakok kiemelkednek. Az aranyalap a bizanci és a középkori festészetnek egyik állandó ismertető jele.
A magyar koronázási jelvényeknek, az ország ékességeinek Clenodia Regni egyike. Valószinüleg az Anjou-házbeli királyok korából származik; arany lemezből készült; oldalán az Anjouk családi címere látható. A koronázási szertartásnál az ünnepélyes menetekben a horvát bán, mint országzászlós; viszi a király előtt; a koronázási mise alatt, mikor a szent koronát a király fejére teszik és a király a templomban fölállított trónusra megy, az A.-t bal kezébe, a királyi pálcát pedig jobbjába veszi. Mint a szent koronához tartozó kincset, az A.-t is a koronázási jelvényekkel együtt őrzik.
tkp. a narancs. (Váli Mihály «Házi orvos-szótáracskája» szerint A. a. m: narancsfa.) A. és ezüstkörte mint mitószi szó, oly szép gyümölcsfa, melyet a tündérek csábul a megkedvelt királyfi kertjébe ültetnek. Általában a boldogságnak és hatalomnak egyik fő jelképe vala, mint a paradicsomfa almája, a hesperidák kertjének almái, az avaloni boldog szigetek almabősége, hazánk aranyalmája (boldogsága). (Ipolyi M. Myth.) Hogy az A.-nak minő szerepe van a magyar népéletben, ezt megvilágosítja a nógrádmegyei magyarság egy játéka. A legények és lányok egymással váltakozva sorba vagy körbe ülnek, s a legelső lány elkezdi a játékot: a Megy a kosár. » A következő lány erre azt kérdi: «Mi van benne.» Az első lány feleli: «Három aranyalma meg egy aranypohár.» A másik lány kérdi: « Kinek adod?» Erre az első lány a sorban ülő legények közül egyet megnevez s a megnevezést valamint az egész játékot a szerelem vezérelvén, a legény mellé ül, s a második lány a közölt kérdésekkel újra kezdi a játék ciklusát.
l. Aranyfoncsor.
Sándor, l. Székely Sándor.
Az aranyázsió alakulásáról a következő adatok nyujtanak felvilágosítást: 100 # forint értéke o. é. forintban (a 20 frkos aranyárfolyam. alapján).: 1860: 125,50, 1870: 124,50, 1880: 117,26.7, 1881: 116,82.5, 1882: 118,82.5, 1883: 118,96.25, 1884: 120,70, 1885: 123,60, 1886: 124,85, 1887: 125,25, 1888: 123,35, 1889: 118,78, 1890: 115,62.5, 1891: 116. L. Agio.
(Clausura), kisközség Sárosmegyének alsó-tárcai j.-ban, (1891) 314 tótajku lakossal; közelében arany- és ezüstbányák voltak.